A levélben a következőket írja képzeletbeli ukrán címzettjének:
- Ellopták tőlünk a nyelvet. Az orosz irodalom nyelvén beszéltünk és érintkeztünk. Most azonban az orosz azok nyelve, akik ukrán városokat bombáznak és gyerekeket ölnek, a háborús bűnösök nyelve, a gyilkosok nyelve.
- A bűnösök remélhetőleg bíróság elé lesznek állítva emberiség elleni bűnökért.
De hogy lehet valakit bíróság elé állítani a nyelv ellen elkövetett bűnért?
- A diktatúrák szülik a szolganépet, vagy a szolganép hozza létre a diktátorokat?
- Egy szabad és demokratikus Ukrajna példát mutatna az oroszoknak, hogy ki lehet törni az ördögi körből. Ezért annyira fontos Putyinnak, hogy elpusztítsa.
- Nemcsak megvéditek a szabadságotokat és az emberi méltóságotokat – írta levelében – hanem már az egész emberiség szabadságát és emberi méltóságát véditek.
- Nem lehet legyőzni benneteket, mert a háborút nem a tankok száma és a rakéták döntik el, hanem a szabadság szeretetének ereje.
- Egy évvel ezelőtt, mikor az orosz tankok Kijev felé tartottak, az egész világ csodálkozott azon, miért nem voltak tömeges tüntetések Oroszországban. Én ezt a félelemnek tudtam be. A csend egy túlélési stratégia Oroszországban. Ahogy Puskin fogalmaz a Borisz Godunov végén:
A nép néma marad.
- Most, hogy ezreket hurcolnak el harcolni, és az emberek még mindig hallgatnak, ez már nem elég magyarázat. Ez valami más, valami mélyebb és félelmetesebb.
- A hazám kiesett az időből. A huszonegyedik századi modern ember már maga felelős a döntéseiért (…), de a legtöbb orosz a múltban él, ahol az emberek a törzsükkel azonosítják magukat. A törzsnek mindig igaza van. Az oroszok úgy gondolják, nem felelősek semmiért, nem ők döntenek, a vezetőjük dönt helyettük.
-
A hazaszeretetet és a patriotizmust minden diktátor a saját céljainak szolgálatába állítja.
- Az egyetlen kiút, ha a Putyin-rezsim katonai vereséget szenved. Ezért a demokratikus országoknak segíteniük kell Ukrajnának, amiben csak tudnak, legfőképpen fegyverekkel. A háború után az összes ország a segítségetekre siet majd, és újjáépíti, ami elpusztult, és az ország képes lesz újjáépíteni saját magát.
- A hazám újjászületése egyedül a Putyin-rendszer teljes lerombolásával érhető el. Ezt a hatalmat el kell távolítani az orosz emberekből, mint egy rosszindulatú daganatot. Ez a nulladik óra, életbevágó Oroszország számára. A hazámnak csak akkor lesz jövője, ha totális vereséget szenved, ahogy korábban Németország.
Dicsőség Ukrajnának! – zárja levelét Mihail Siskin.
Rendszer- és gondolkodásváltást sürgető véleménycikket publikált Mihail Siskin orosz író a Guardianben, viszonylag hosszú és elég sokatmondó címmel: “Sem a NATO, sem Ukrajna nem tudja putyintalanítani Oroszországot. Nekünk, oroszoknak kell megtennünk”. Siskin cikkében amellett érvel, hogy az új, demokratikus Oroszország nem lehetséges anélkül, hogy az oroszok meg ne változtatnák a “nemzeti gondolkodásmódjukat” - és el ne ismernék a nemzeti vétküket.
Tovább olvasokA régóta Svájcban élő Siskin a mai orosz irodalom egyik legismertebb alkotója, aki szülőhazájában elnyerte az Orosz Bookert, a Nagy Könyv díjat és a Nemzeti Bestseller díjat is.
