Margaret Atwood háború ellen tiltakozó versét több, mint 200 más alkotás, köztük Francisco de Goya és Otto Dix festőművészek munkái között mutatják be az emberi konfliktusok hiábavalóságát hangsúlyozó kiállításon.

A háború borzalmai

A szolgálólány meséje című kötet világhírű kanadai szerzőjének műve a The Disasters of War: A Sequel (A háború borzalmai: folytatás) címet viseli, és a pusztítás, a tűz és az erőszak erőit idézi meg olyan nyelven, amely az érzelmi károkat a háború fizikai veszteségeihez hasonlítja.

Many have travelled far
to the place of fire and blackout,
the time without words.
Some have survived,
though not intact.
No one comes back.

Figyelembe véve a veszteség látható és láthatatlan következményeit, a 84 éves Atwood komor ítéletet mond: „Minden végzetes.”

Goya rézkarcai

Versének címét Francisco de Goya 80 rézkarcból álló sorozatáról, a Los Desastres de la Guerráról (A háború borzalmai) kapta, melyet a spanyol festő 1810 és 1820 között készített. A sorozat egyik képe, a Lo Mismo is látható a kiállításon, amelyet egy befolyásos kanadai művészetpártoló állított össze. 

Francisco de Goya: Lo mismo (Wikimedia Commons)

A kiválasztott művek a 17. századtól napjainkig követik nyomon a konfliktusok láncolatát a művészeten keresztül, bemutatva, hogyan tudták megfogalmazni a művészek a rettenetet, amit a háború jelent. A kiállítás alapját Goya rézkarcai adják, melyeket a spanyol művész Napóleon spanyolországi inváziójára adott válaszként kezdett készíteni, de az általa kifejezett háborúellenes érzelmek miatt csak 1863-ban kerülhettek a közönség elé. A fájdalom valósághű ábrázolása mellett az egyik rézkarc felirata egyszerűen így szól: „Senki sem tudja, miért”.

Atwood hasonlóan puritán érvet fogalmaz meg új verse egyik versszakában:

Damaged people damage people,
and so on.

Nyitókép: Wikimedia

(Guardian)