Madame Claude a francia elit kerítője volt, film készült róla a Netflixre

Az elit kerítője volt, karrierje a hatvanas-hetvenes években érte el a csúcsát, titkokkal, ellentmondásokkal és számító racionalitással teli életéről pedig a napokban debütált a Madame Claude című film a Netflixen.

Már a múltja is homályba vész, hiszen a gyerekkoráról is különböző történeteket mesélt később Madame Claude, eredeti nevén Fernande Grudet, aki azzal vált hírhedtté, hogy a hatvanas-hetvenes években az egyik legexkluzívabb bordélyt vezette Párizsban, kuncsaftjai között pedig olyan hírességek szerepeltek, mint Marlon Brando, John F. Kennedy és az iráni sah.

Az igazi Madame Claude

1994-ben megjelent Madam című memoárjában Fernande Grudet azt állította, hogy arisztokrata családból származik, egy zárdában járt iskolába, és részt vett a francia ellenállásban a második világháború alatt. Ugyanakkor sokan és sokszor fenntartásokkal fogadták ezeket az állításokat, a film rendezője, Sylvie Verheyde pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy Grudet a saját mítoszát építgette, nagy hazudozó volt, aki meg akarta szépíteni a bűnt, azaz minden mocskot igyekezett a szőnyeg alá söpörni (ez már a szavak szintjén is megmutatkozott: a prostituált szót például helytelenítette, a neki dolgozó és gondosan válogatott lányokat "hattyúknak" nevezte).

A film mindenesetre azt sugallja, hogy Madame Claude mélyről jött, gyerekként szexuális abúzus áldozata lett, majd később prostituáltként dolgozott. Állítólag azt vallotta, hogy az emberek két dologért hajlandóak mindig pénzt adni: az ételért és a szexért. Utóbbit eszközként használta, ahogy a neki dolgozó lányokat is. Kőkemény és kíméletlen üzletasszony volt, és akkor is levette a neki járó 30 százalékos sápot, ha a prostituált megverve, traumatizálva tért vissza. Nevéhez kötődik a prostituáltak telefonos rendelése is (azaz maga a call girl-hálózat koncepciója), az exkluzív bordélyában dolgozó nők közül pedig akkoriban a francia kulturális, politikai, gazdasági elit tagjai válogathattak.

Jelenet a filmből

Sylvie Verheyde filmje már a csúcson mutatja Madame Claude-ot (akit Karole Rocher alakít), akinél egy kiváltságos háttérrel rendelkező fiatal lány, Sidonie (Garance Marillier) akar munkába állni. (A rendező amúgy több helyen elmondta, hogy a filmbéli szexjelenetek szándékosan nem erotikusak, hiszen amit ezek a lányok végeztek, az nem szerelem volt, hanem munka. Sylvie Verheyde nem csinált titkot abból sem, hogy elég jól ismeri ezt a világot: családjából a nagymamája és az unokatestvére is prostituáltként dolgozott, a témát pedig a rendező a 2016-os Sex Doll című filmjében is feldolgozta.) Mindenesetre Madame Claude sokáig egyensúlyozott az alvilági, rendőrségi, hírszerzési kapcsolatai és szívességei között, de végül elfogyott körülötte a levegő: kétszer is elítélték és rács mögé zárták, először adócsalásért, másodjára pedig azért, mert a kilencvenes években újra akarta indítani call girl-hálózatát. 2015-ben magányosan halt meg a francia Riviérán, 92 éves volt.

Életéről az amerikai William Stadiem írt korábban könyvet (Madame Claude: Her Secret World of Pleasure, Privilege, and Power), aki a Fernande Grudet-val készült beszélgetések és egyéb interjúk alapján rajzolta meg Madame Claude amorális, titkokkal és kegyetlenséggel teli világát. Az asszony életéről már korábban is készült film, mégpedig 1977-ben, amelyet Just Jaeckin (Emmanuelle) rendezett. A Netflixen április elején bemutatott Madame Claude rendezője, Sylvie Verheyde mindenesetre azt nyilatkozta, hogy szerinte napjainkban sokkal inkább készen állunk arra, hogy szembenézzünk a valósággal és véget vessünk az akkori időszak általánosításainak. Főszereplője, Karole Rocher pedig azt mondta, hogy nagyon ritkák a női gengszterszerepek, és érdekes volt egyszer egy olyan női karakter bőrébe bújni, akiben olyan düh munkál, amit rendszerint a férfiakkal azonosítunk: "Egy olyan szerepbe, amely ennyire keserű, ennyire ellenszenves, anélkül viszont, hogy szexualizálnák - imádom".

Forrás: France24, NYPost, Daily Mail