Lévai Balázs évek óta foglalkozik zenével: írt könyvet Lovasi Andrásról, fikciós művet Beállás címmel, rendezett dokumentumfilmet a Most múlik pontosanról, a pécsi zenei életről és Juliról is, annak idején a tévében a Dob+basszust készítette. A Rockmúzeum élő beszélgetéseket vezet, amelyeknek a szerkesztett leiratai gyűjtötték most kötetbe. A zenetörténeti beszélgetések során már eljutottak a rendszerváltásig, az utolsó zenekar az Első emelet, amely még a nyolcvanas években kezdte működését, de a rendszerváltás után fejezte be.
"A befutott popsztárok életét vizsgáltuk meg az átkosban" - foglalja össze röviden Lévai Balázs a könyvet. Az életútinterjúkban azokat a kérdéseket vizsgálták, hogy a Kádár-rendszerben kiből lehetett zenész, mennyi tehetségre vagy szerencsére volt szükség, hogy valaki befusson, hogy működött akkor a zenei világ és a klubélet, valamint kirajzolódik egy popkulturális háló, amely megmutatja, hogyan jöttek létre és alakultak zenekarok. Az interjúk állandó szereplője a magát csak popcézárként jellemző Erdős Péter, aki minden interjúban előkerül, és többször nem negatív kontextusban. Egy komoly, politikai ambíciókkal rendelkező karrierista volt Erdős Péter a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig, aki nem tudott befutni országos politikusként, viszont a Magyar Hanglemezgyártó vállalatban élet és halál ura volt, mert a szocializmusban az létezett, akinek megjelent nagylemeze, és arról Erdős döntött. Ő volt az, aki megzsarolta Cserháti Zsuzsát, hogy álljon be a Neoton Famíliába, a Beatrice sem lehetett diszkózenekar, így lett Nagy Feróból a nemzet csótánya. Lévai szerint a kötetből kirajzolódik, hogy Erdős egy összetett karakter volt, akire sokan felnéztek, művelt, kulturált embernek tartották.
A szerkesztő szerint egy történelmi tablót is kiolvashatunka kötetből. A interjúalanyok: Szikora Róbert, Karácsony János, Novai Gábor, Bornai Tibor, Várkonyi Mátyás, D. Nagy Lajos, ef Zámbó István, Varga Miklós, Berkes Gábor és Geszti Péter, Soltész Rezső, Szigeti Ferenc és Takáts Tamás.
