A Szépírók Társasága szerint nem megfelelő az írók megsegítésére kiírt pályázat

Nyilatkozatban tiltakozik a Szépírók Társasága a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb pályázata ellen, amely elvileg a kulturális szférát célzó gazdasági mentőcsomag része. Mint írják, üdvözölnek minden segítő szándékot, ugyanakkor a pályázat keretösszegét, a pályázatás módját, illetve feltételeit nem tartják megfelelőnek. Demeter Szilárd a mandiener.hu-n közölt válaszában azt írta, nem jár alanyi jogon támogatás a nehéz helyzetbe került írók számára.

Könyves Magazin | 2020. május 07. |

A koronavírus-járvány miatt jó pár ágazat bajba került Magyarországon, köztük vannak a kulturális élet szereplői is. A könyvesboltok bezárása és az elmaradó könyvfesztivál nagyon súlyosan érintette a könyvszakmát, és sok író is nehéz helyzetbe került. A szakma már egy ideje bizonytalanságban volt, hogy lesz-e a kulturális szférát célzó gazdasági mentőcsomag, és ha igen, milyen formában. A Petőfi Irodalmi Múzeum a napokban írók, költők, dramaturgok és zeneszerzők számára tett közzé egy pályázatot, Köszönjük, Magyarország! címmel. A pályázat kiírásában az szerepel, hogy a veszélyhelyzetre való tekintettel lehetőséget akarnak adni az alkotók „egzisztenciális helyzetének javítására, valamint arra, hogy a veszélyhelyzet elmúltával aktív szereplői maradhassanak a kulturális életnek és bemutathassák új műveiket Kárpát-medence-szerte.” A pályázaton rendelkezésre álló keretösszeg 50 millió forint, amelyből írók, költők részére 30 millió forint jutna. Az igényelhető támogatás írók, költők és dramaturgok esetében: maximum bruttó 150.000 Ft. A benyújtott pályázatokat a Petőfi Irodalmi Ügynökség gondozza.

A Szépírók Társasága most ezzel a pályázattal szemben fejezte ki kétségeit. Nyilatkozatukat teljes terjedelmében közöljük:

NEM PEDIG FORDÍTVA

 A Szépírók Társasága elnökségének nyilatkozata

A Szépírók Társasága elnöksége – mint minden, a kultúra megsegítésére irányuló állami vagy privát törekvést – érdeklődéssel, sőt várakozással fogadta a kulturális kormányzat és a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb pályázatát, amely egy nagyobb, a kulturális szférát célzó gazdasági mentőcsomag része. Amellett, hogy üdvözlünk minden segítő szándékot, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a pályázat keretösszege, a pályáztatás módja, illetve feltételei korántsem megfelelőek – muszáj kimondanunk: itt-ott kicsinyesek – ahhoz, hogy valódi, transzparens és hatékony támogatást nyújtsanak a nehéz helyzetbe került ágazat számára.

Ezért javaslataink a következőek:

- A térségbeli országok (Szlovákia, Csehország, Ausztria) mintájára a kormányzat biztosítson azonnali, online igényelhető, alanyi jogon járó átalánytámogatást a kultúra szereplői számára, hogy ne különböző bizottságokon, pályázati útvesztőkön és kultúrpolitikai elfogultságokon múljon a segítségnyújtás.

- A reprezentatív írószervezetek kapjanak kiegészítő szociális támogatást, amit rászorultsági alapon oszthatnak szét a különösen nehéz anyagi helyzetbe került tagjaik között, hiszen valódi alapossággal csak a szakma ismeri a szakma szereplőinek egyéni helyzetét és szükségleteit.

 - Ugyan a Nemzeti Kulturális Alap megfelelő nyitottsággal és rugalmassággal áll a már a megvalósítás szakaszában lévő pályázatok átalakításához, átütemezéséhez, mégis szükség volna olyan rapid pályázatokra (gyors elbírálás, rövid megvalósítási idő, azonnali átutalás), amelyek rövid távon biztosíthatnak munkalehetőséget a kultúrában dolgozók számára, a megváltozott körülmények és lehetőségek között is (pl. internetes folyóiratok extra támogatása, digitalizáció, távoktatás, online kulturális események).

Csak a fent felsoroltak részleges vagy teljes megvalósulása mellette jöhet létre olyan független, igazságos és átlátható támogatási rendszer, ami érdemi segítséget nyújthat a magyar kultúra számára.

A Szépírók Társasága elnöksége közben, együttműködve más nemzetközi kulturális szervezetekkel, tovább dolgozik egy, az egész Európai Unióra kiterjedő kulturális támogatási alap létrehozásán, amelynek a részleteiről, az ehhez kapcsolódó kampányról híreink között olvashatnak.

A jelenleg meghirdetett magyarországi kulturális mentőcsomag nem tesz mást, mint tovább erősíti az eddigi pályázati rendszer egyenlőtlenségeit, és feltételeivel, akarva-akaratlanul, megpróbálja tovább korrumpálni a nehéz helyzetbe jutott, de a függetlenségét föladni továbbra sem kívánó kulturális szférát. A hazai kultúrpolitika és a propagandasajtó gyakran hangoztatott tézise ugyanis – miszerint ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni – csak azt bizonyítja, hogy fogalmuk sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről. Hiszen éppen a szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt. Nem pedig fordítva. Arról már nem is beszélve, hogy sem az államnak, sem a kultúrának, sem az irodalomnak nincs pénze. Az olvasónak, a nézőnek, a vásárlónak van. Mielőtt és miután befizették az adójukat – amiből az állam gazdálkodik, esetleg támogatást nyújt. Mi megpróbálunk továbbra is értük, nekik és velük együtt dolgozni, igazságos, átlátható és minőségi feltételekkel. Ezért is született ez a nyilatkozat.

A Szépírók Társasága elnöksége

Demeter Szilárd a mandiner.hu-n közölt írásában válaszolt a Szépírók Társaságának nyilatkozatára:

A Szépírók Társasága nyilatkozatot adott ki.

Ebből az derül ki, hogy a Szépírók Társasága elnökségének „fogalma sincs az állam, a kultúra és úgy általában a demokrácia működéséről”. Az a demokrácia, amiben mi élünk Magyarországon – és nagyjából egész Európában – az az ún. képviseleti demokrácia. Alapképlete: a választópolgárok négyévente döntenek valamely politikai formáció mellett, és amely formáció megszerzi az állampolgárok szavazatainak többségét, az kormányoz.

A kormányzás azt jelenti többek között, hogy a döntéshozók eldöntik, mire adnak pénzt, mire nem. Tehát amit ők kifogásolnak, idézem: „ha az állam pénzt ad, akkor joga is van feltételeket szabni, követelményeket fölállítani és válogatni”, azt választói felhatalmazás alapján teszik. Ezt nevezik politikának.

Ezzel szemben a következő tételmondat: „éppen a szakma joga és kötelessége, hogy ellenőrizze, a kormányzat megfelelően használja-e fel a kultúrára szánt pénzt”, kissé nehezen védhető a magyar jogszabályi környezetben. Lehetséges, hogy létezik a Szakma Jogainak Egyetemes Nyilatkozata, bár én eddig nem találkoztam ilyennel. Tehát ismereteim szerint a szakmának ilyen joga nincs és nem is lehet levezetni sem az Alaptörvényből, sem az Európai Unió Alapjogi Chartájából. Lehet, hogy a szakma az ötödik vagy a jóég tudja, hányadik hatalmi ágként tételezi magát, ettől még nem lesz az.

Ennyit az elvi keretekről.

Ha jól értem a Szépírók Társaságának a nyilatkozatát, akkor alapvetően két problémájuk van:

  1. nem alanyi jogon jár a támogatás,
  2. nem ők osztják maguknak.

Világválság idején, egyáltalán alanyi jogon követelni pénzt szerintem pofátlanság. És csak azt mutatja, hogy a Szépírók Társaságának elnöksége úgy véli, hogy a szépírók többek és fontosabbak, mint bárki más.

A magam részéről ezt a nézetüket nagyon nem osztom. Fontosnak tartom a művészetet és a művészeket, de „az alanyi jogon jár nekünk” korszaka lejárt. Nem jár. Teljesítmény okán jár. Adóforintok szétosztásakor teljesítményt feltételül szabni tehát nem „korrumpálás”, hanem felelősségteljes gazdálkodás.

És hogy a reprezentatív írószervezetek osztogassanak támogatást "a szakma szereplőinek egyéni helyzete és szükségletei" ismeretében, na, ezt lefordítom: mi adjuk a zsét haveri alapon, szekértáborok törésvonalai mentén stb.

Békeidőben lehet ezzel szórakozni, bár drága mulatság, de most nehéz időket élünk, amikor nem csak a különböző érdekcsoportok tagjai szorulnak támogatásra, hanem minden magyar alkotó, aki értékelhető teljesítményt tud fölmutatni.

Ezt a feladatot látják el a kultúrstratégiai intézmények a kulturális kormányzat megbízásából.

Köszönöm a figyelmet!

 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Veszélyben van a könyvhét és az egész könyvszakma

Komoly bajba került a könyvszakma a koronavírus-járvány miatt. Elképzelhető, hogy a könyvfesztivál után az Ünnepi Könyvhetet is el kell halasztani. Az MKKE a kormány segítségét kéri. 

...
Hírek

Elhalasztják a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált

A kormány ma döntött arról, hogy határozatlan ideig tilos lesz Magyarországon 100 fő feletti beltéri rendezvényt tartani. 

...
Hírek

Hányan rejtőznek egy könyv mögött? Miért van bajban a könyvpiac?

Dávid Anna, a Magvető igazgatója nemcsak feltette a kérdést, hogy hányan rejtőznek egy könyv mögött, de egy jól áttekinthető ábrán választ is adott rá: kiderül, milyen hosszú lánc végén jut az olvasó kezébe egy könyv, és emiatt érdemes végiggondolni, mennyire összetett és bonyolult a könyvpiac helyzete, ami az elmúlt egy hónapban szinte teljesen leállt. 

...
Nagy

Hegyi Ede: A foghúzás (3.)

Hegyi Ede A senki című regényével a top3-ban végzett 2020-ban a legjobb elsőkötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Gyerekkorunk című tárcasorozatának ez a harmadik része.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

...
Sándor Anna

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

...
Ruff Orsolya

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

Még több olvasnivaló
...
Kritika

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

Orosz István grafikusművész első regénye, a Páternoszter több nézőponton, többszörös elbeszélésen keresztül világítja meg, milyen volt az élet az 50-es évek Magyarországán, és milyen abszurd, groteszk vagy tragikomikus eseményeket idézett elő a Rákosi-korszak személyi kultusza.

...
Nagy

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

Perintfalvi Rita könyvében a Magyar Katolikus Egyházon belüli szexuális bántalmazási ügyeket vizsgálja. Nemcsak áldozatokat szólaltat meg, hanem kutatási eredmények és szakértők bevonásával feltárja a visszaélések mögött húzódó pszichológiai és rendszerszintű okokat is. Interjú.

...
Nagy

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

Finy Petra Kerti szonáta című regénye három női generáció történetén keresztül mesél a világháború traumáiról, az ötvenes évek félelemmel vegyes légköréről, és a rendszerváltást megelőző ellenzéki megmozdulások konspirációval teli hónapjairól. Az íróval a regény egyik kulcshelyszíne közelében beszélgettünk, közben szóba kerültek traumák és rendszerellenes csúcsteljesítmények, elfeledett és máig élő városi történetek is.

...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.

...
Nagy

Bojár Gábor: Mindenki az erő jelének veszi, ha az ember szembenéz a saját hibáival

Bojár Gábor a Graphisoft alapítójaként ikonikus név és hivatkozási pont a hazai vállalkozói világban. De mit tud adni második könyvével annak, aki nem üzletember. A válasz: meglepően sokat. Interjú.

...
Kritika

Mit árul el egy ezeréves levél egy keresztény nőről, aki zsidó férfit szeretett?

Egy meneküléssel töltött élet krónikája és e krónika megalkotásának története A hét könyve, A fordult szív.