Kristian Bang Foss (fotó: Valuska Gábor)
Gyerekként képregényeket akart készíteni, az írásban pedig ugyanaz vonzza, mint egykor a rajzolásban: kompromisszum nélkül teremthet világokat. A dán Kristian Bang Foss A halál Audival jár című regényéért 2013-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A könyvben egy súlyosan beteg ember és a gondozója a bürokratikus és biztonságos Dániát maguk mögött hagyva nekivág Európának, hogy egy marokkói csodadoktornál keressenek gyógyírt és vigaszt. Kristian Bang Foss-szal a méltósághoz való jogról, a nyughatatlanságról és a szimbolikus autómárkákról is beszélgettünk.
Létezik egy jelentés, ami a boldogság alapján rangsorolja az országokat, a listát legutóbb Dánia vezette. Regényének két hőse viszont másra sem vágyik, mint hogy otthagyja az országot, és eljusson Marokkóba. Ön szerint mégis mi a baj Dániával?
Valójában örülök, hogy Dániában élek, a könyv ugyanakkor eléggé kritikus az ország jóléti rendszerével szemben. Utóbbival nincs különösebb bajom, tetszik, hogy mindenki kaphat esélyt, de valahogy nagyon zavarnak azok az emberek, akiket ez a fajta biztonság kitermel magából. Bizonyos szempontból eléggé el vagyunk kényeztetve, önállótlanok vagyunk, és ez baj. De fogalmam sincs, mi lehet rá a megoldás.
Kristian Bang Foss: A halál Audival jár
Fordította: Bogdán Ágnes, Park Kiadó, 236 oldal, 2490 HUF
A valóságos és a kitalált elemek keverésével való játékot mennyire érzi a sajátjának?
Nincs vele problémám, mindig is hajlamos voltam arra, hogy vegyítsem a fikciót és a realitást. Az írásaimban gyakran felteszem a „mi lenne, ha” kérdését. Korábban egy nagyon beteg ember gondozójaként dolgoztam egy dán külvárosban, hasonló módon ahhoz, ahogy a könyvemben is szerepel. Annak az embernek mindig az volt az álma, hogy elutazhasson, de bürokratikus akadályok miatt ez sosem történt meg. Irritált az egész eljárás, és később talán ez az élmény is inspirálta a regényemet.
Könyve nagyon sok témát érint, hiszen olvasható egy utazás, egy barátság vagy akár az emberi hanyatlás regényeként, de szól a választásról is, hogy akarok-e élni vagy éppen befejezni az életem. Emellett a pénzügyi válság is markánsan megjelenik benne. Önnek melyik volt a legfontosabb, amikor elkezdte a regényt?
Nem véletlen, hogy a történet 2007-ben kezdődik: azok az emberek, akik nagyobb rálátással rendelkeztek, korábban talán már sejtették a válság közeledtét, de az átlag dán ekkor ismerte fel, mi is vár ránk. Aztán ott volt az a fickó, Stein Bagger, aki egy nagy számítástechnikai cégnél dolgozott, üzleti zseninek gondolták, aztán kiderült róla, hogy egy csaló, le is csukták. Ő egyszerre testesítette meg az erőt és a nyughatatlanságot. Mielőtt feladta volna magát, még végigautózott az Egyesült Államokon, és valójában senki sem tudta, hogy miért csinálta ezt. Ugyanazt a nyughatatlanságot láttam benne, mint a regényem két szereplőjében, akik egy marokkói gyógyítót akarnak felkeresni. De a könyvben fontos szerepe van még a méltóságnak is; ez valószínűleg a választással van összefüggésben. Waldemar méltóságot akar kiharcolni magának, amikor a saját döntéseit szeretné meghozni – akkor is, ha ezek hülye döntések. De mégis a saját döntései.
Könyves magazin 2016/5.
LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016, 76 oldal, 5 pont + 199 Ft
Érezte valaha azt, amit a regényhősei, hogy annyira elege van, hogy szíve szerint sarkon fordulna, és mindent maga mögött hagyna?
Elég gyakran. Nem is biztos, hogy elegem van, inkább valami belső késztetést érzek. De miután saját családot alapítottam és gyerekeim születtek, már nem érzem, hogy le akarnék lépni. Az egyik nagy hősöm a Walden szerzője, Thoreau, aki egy kis kunyhóba költözött a Walden-tó mellett. Amikor írtam a könyvet, eszembe jutott, hogy ez talán már nem is lehetséges. A társadalom elől nem tudunk elmenekülni, a foglyai vagyunk.
Kapcsolódó cikk:
Árulja el, miért épp az Audit választotta?
Nekem ez a kocsi az erő szimbóluma, és Dániában annak idején a miniszterelnök, Helle Thorning hivatalos autója is egy Audi volt. Ezenkívül Koppenhágában előszeretettel furikáznak Audival a bűnözők is. Amikor Stein Bagger keresztülszelte az Egyesült Államokat, ő is Audit vezetett. A könyveimben mindig használok márkaneveket, hiszen a mindennapi életünk annyira tele van velük. Az se véletlen, hogy a könyv két főszereplője egy Volkswagent vezet. Egy Volkswagenben sosincs esélyed egy Audival szemben.
Az interjú eredetileg a Könyves Magazin 2016/5. számában jelent meg.
