Közismert, hogy James Joyce művei nem könnyű olvasmányok, a Finnegan ébredése pedig különösen nehéz erőpróba. Most egy lengyel kutatócsoport megállapította, hogy az író különleges tudatfolyama megszegi az európai irodalomban jellemzően merev központozási szabályokat. Tanulmányukban arra a következtetésre jutottak, hogy a regény saját központozási szabályokat érvényesít.
A Finnegan ébredése 17 éven át íródottt, végül 1939-ben jelent meg. A regény telis-tele van furcsa kifejezésekkel és körülbelül 70 különböző nyelvből kölcsönzött szóval. A könyv egy mondat közepén kezdődik és fejeződik be – valójában ugyanannak a mondatnak a két fele, így könyv vége az elejéhez kapcsolódik.
Megosztó és rejtélyes regény
Annak ellenére, hogy sokan halandzsának csúfolják vagy olvashatatlannak nevezik, a könyvnek vannak rajongói, egy könyvklub tagjai például 28 éven keresztül olvasták ezt a rejtélyes művet.
Egy amerikai olvasóklub tagjai 28 éve olvassák a Fennegan ébredését.
Tovább olvasokA regény értelmezése a matematika felől
„A Finnegan ébredése olyan típusú narratívát használ, amely lehetővé teszi hosszabb szósorok folytatását írásjelek megszakítása nélkül” – mondja Stanisław Drożdż, a tanulmány társszerzője, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatója.
A kutatók szerint az írásjelek az irodalomban általában a Weibull-eloszlásnak nevezett mintát követik.
Ezen eloszlás szerint minél tovább tart egy mondat, annál valószínűbb, hogy írásjelek jelennek meg a következő szó után.
A lengyel kutatók szerint Joyce késői munkája az egyetlen ismert irodalomi szöveg, amely nem tartja be a Weibull-eloszlást. „Úgy tűnik, a Finnegan ébredése rendelkezik azzal az egyedülálló tulajdonsággal, hogy a szósorozat írásjellel történő megszakításának valószínűsége a sorozat hosszával csökken” – mondja Drożdż.
Amikor a szósorozatokat „szingularitási spektrumnak” nevezett függvénybe képezték le, a tudósok azt találták, hogy a regény mondatai szimmetrikus eloszlást követtek. Ez azt jelentette, hogy a mondathosszúság variációi valamiféle belső rend szerint alakultak. Az eloszlás megegyezik a „multifraktalitás” nevű matematikai jelenséggel, de hogy ez pontosan mit jelent, ahhoz el kell olvasni a tanulmányt.
S hogy miért vizsgáltak matematikai, statisztikai modellek szerint egy kísérletező irodalmi művet? A lengyel kutatók szerint munkájuk segíthet a nagy nyelvi modellek kidolgozásában.
(Cosmos)
