J.D. Barker új könyvének középpontjában egy látszólag hétköznapi ház áll, ahol a padlás titka lassan felőrli szereplőink idegeit – és vele az olvasóét is. Barker a finom, alattomos nyugtalansággal kezdi el felépíteni a feszültséget, ami egyre inkább beszüremkedik a mindennapokba, ezzel tökéletesen idézi meg mentorát, Stephen Kinget.
A Valami az emeleten szeptember végén érkezik a könyvesboltokba az Agave Kiadó gondozásában.
Jonathan Dylan Barker 1971-ben született. Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötetet jelölték a Bram Stoker-díjra is, ennek nyomán a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg.
Az ötödik áldozat (olvass bele itt) és A hatodik éjszaka című folytatásokkal pedig trilógiává bővült. További kötetei a Szíve helyén sötétség (olvass bele itt), A hívás és a Zárt ajtók mögött című regényei újabb közönségkedvencek lettek. Hazai rajongói nagy örömére a szerző 2024-ben Budapestre is ellátogatott.
Egy üres ház áldás vagy átok?
New Castle-ben, az álmos partvidéki kisvárosban a tizenhét éves Billy Hasler élete hamarosan drámai fordulatot vesz. Amikor legjobb barátja, David Spivey örököl egy titokzatos házat egy közeli szigeten, úgy tűnik, tökéletes helyet találtak arra, hogy együtt töltsék az utolsó nyarukat a főiskola előtt. Nincsenek szülők, nincsenek szabályok, nincsenek következmények.
Miközben elmélyednek a sziget sötét történelmében, felébresztenek egy ősi, gonosz erőt, amely generációk életére volt hatással. A nyári kaland hamarosan lidércnyomássá fajul.
J.D. Barkertől megszokhattuk már a hideglelős, fordulatos történeteket, most a horror/krimi/thriller műfajok közti crossovert alkotott. A Valami az emeleten a legnyugtalanítóbb és legizgalmasabb regénye a Dracul és a Szíve helyén sötétség óta.
A szórakoztató thriller egyúttal tükröt is tart az olvasónak: megmutatja, mennyire félünk attól, amit elzárunk, elhallgatunk, vagy amit talán saját magunkban őrzünk a „padláson”.
Keveredik benne a pszichológiai mélység és a borzongató hangulat.
