J.D. Barker Drakula helyett karóba húzta Bram Stokert, földre rángatta Charles Dickenst, és három bölcs majmával életre hívott egy sorozatgyilkos negyediket. Új thrillerében pedig egy őrült app miatt szabadul el a pokol.
Az Édes vagy Pikáns nevű alkalmazás őrült sebességgel hódítja meg a világot a Zárt ajtók mögött cselekménye szerint. Válságba jutott pároknak nyújt segítséget: eleinte romantikus jellegű, majd később tabunak számító kihívások elé állítja a feleket, melyek teljesítésével ismét visszatalálhatnak egymáshoz. Abby és Brendan Hollander számára azonban az alkalmazás letöltése életre-halálra menő, veszélyes játékot eredményez. Elérkezik ugyanis a pillanat, amikor az elvégzendő feladatok mindennél kockázatosabbá és baljósabbá válnak, végül pedig a csábítás és erőszak szövevényes hálójába vezetnek.
J.D. Barker: Zárt ajtók mögött (részlet)
Fordította: Abrudán Katalin
A szauna sarkában a villanykörte kettőt pislákolt, majd hangos pukkanással kihunyt. Joel Hayden felnézett, és megállapította, hogy a hat mennyezeti lámpából már csak három működik. Rosszallón megcsóválta a fejét, majd visszatért a pénzügyi hírekhez, amelyeket a telefonján nézegetett. Lassan már egy évtizede járt a Back Bay Fitness Klubba, és a hely a szeme láttára pusztult le. Az edzőpadokon megrepedezett a bőrbevonat. A falakon kifakult és mállott a festés. A padlóburkolatot olyan sok, sötét kopásnyom borította, hogy beleolvadtak a mintázatba. A szauna itt az egyetlen mentsvár a számára, és most már az is kezd lerobbanni. Ha a tulajdonosok megint felemelik a tagdíjat, másik konditermet fog keresni, ahol egy kicsit lazíthat munka után.
Viszont nem volt tömeg.
Ennyi jó legalább volt benne.
Lassan egy órája nem látott egy lelket sem.
Joel átcsoszogott a forró padlón a dézsához, vett egy merőkanál vizet, és a kövekre öntötte. A forró, fehér gőz éles sziszegéssel szállt fel, és betöltötte a helyiséget. A biztonság kedvéért kilocsolt még egy kanálnyi vizet, majd visszatért a kedvenc sarkába, a cédrusfával burkolt falnak dőlt, és lehunyta a szemét.
Talán még el is aludt.
Nem hallotta, hogy a lány mikor lépett be.
Amikor kinyitotta a szemét, már ott hevert vele szemben, a hosszú padon. A fiatal nő törülközője lelógott, és láthatóvá tette meztelen testét, amely csillogott a gőztől és az izzadságtól. Csukott szemmel feküdt.
A bokáján egy kicsi, pillangót ábrázoló tetoválást pillantott meg.
Joel összeszorította a szemét, majd újra kinyitotta. A lány még mindig ott hevert.
Nem a képzelete játszott vele.
Nem álmodott.
A nő valóságos volt.
Aludt?
Ezt nem tudta megállapítani.
De úgy sejtette, hogy nem alszik.
A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, ám ettől eltekintve nem mozdult.
Joel megmozgatta tekintélyes testtömegét, mire a pad halkan felnyögött a súlya alatt.
A lány szeme kinyílt, meglátta a férfit, és a törölközője lelógó vége felé nyúlt, hogy gyorsan eltakarja magát.
– Elnézést. Azt hittem, valahol messze, álomországban jársz.
Szavai az olvasztott vajhoz hasonlóan csöppentek le az ajkáról. Enyhe déli kiejtéssel beszélt. Talán valamelyik Karolinába való lehetett. Vagy Alabamába? Joelnek fogalma sem volt, de tetszett neki.
– Nem kell eltakarnod magad – mondta. – Semmi gond.
A lány szorítása enyhült a törülközőn.
– Biztos? Sokkal kellemesebb így szaunázni. De nem akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad.
– Ugyan. Tényleg semmi gond.
A lány elengedte a törölközőt, hagyta, hogy újra lelógjon, és rámosolygott a férfira.
– Júliának hívnak.
– Joel vagyok. Joel Hayden.
– Mivel foglalkozol, Joel Hayden?
– Befektetési bankár vagyok a Morgan és Hoffmannál.
– Ez fontos pozíciónak hangzik.
A férfi még sosem hallotta, hogy így írták volna le a munkáját.
– Hát… jövedelmező.
– Jövedelmező – gördült le a lány nyelvéről a szó. Kinyújtotta a jobb lábát, aztán behajlította a térdét, és masszírozni kezdte a bokáját, azt, amelyiken a tetoválás volt. – Megkérhetlek, hogy locsolj még egy kis vizet a kövekre? Ma reggel futás közben meghúztam egy izmot, és úgy tűnik, a meleg jót tesz neki. Ellazítja.
Joel számára nem igazán volt benne a pakliban, hogy felálljon. Hacsak nem bánja, hogy a lány egyértelműen meglátja, milyen hatással van rá. Nem tudta biztosan, hogy ezt szeretné-e. A fenébe! Igenis szerette volna, de a lányon nehezen lehetett kiigazodni. Képtelen volt eldönteni, hogy flörtöl vele, vagy csak ennyire naiv. A férfi mindig is nagy szerencsejátékos volt, ezért lett a pénzügy a szakmája,
szóval úgy döntött, ideje kockáztatni.
Felállt, a törülközőjét a padlóra ejtette, és a forró kövekhez lépett. Azzal biztatta magát, hogy mindez tökéletesen természetesnek, sőt szexinek tűnik, és ha a lány nem akar odanézni, akkor nem fog.
De odanézett.
Joel direkt megfigyelte, mielőtt a merőkanalat a dézsába mártotta volna, és újra leöntötte a köveket.
– Még… – kérte a lány.
Joel kilocsolt még egy kis vizet.
Éppen a harmadik kanálnál tartott, amikor érdes férfihang szólalt meg mögötte.
– Úgy hívják, hogy vulkáni kőzet. A szaunában nem lehet akármilyen követ használni, meg kell tartaniuk a vizet, különben nem lesz gőz.
Joel Hayden nagydarab emberként nem gyors mozgásra termett, de a hangra villámgyorsan megpördült. Közben a bal combja nekinyomódott a fűtőtestet burkoló keret sarkának, és az mélyen belevágott a húsba, jó hétcentis sebet ejtve rajta.
– Juj! – mondta a hang. – Ez bizony heget fog hagyni.
A férfi még a testes Joelnél is megtermettebb volt, és míg ő bőven bírt súlyfölösleggel, a közte és az ajtó között álló férfi masszívnak látszott, akár egy háznyi tömör izom. Legalább százkilencven centi magas, sötét haját hátranyalva viselte, mintha most jött volna ki a zuhany alól. A dereka köré törülközőt csavart, de húsos kezében ott lógott Joel törülközője is.
Itt lett volna egész idő alatt?
Csak ez lehet a magyarázat.
Biztosan a lánnyal együtt jött be.
Aki most már bebugyolálta magát, elvette Joel telefonját, és a képernyőn zongorázott a hüvelykujjával.
– Kell a PIN – mondta Júlia anélkül, hogy felnézett volna.
Joelben felvetődött, hogy megpróbálja elragadni tőle a telefont, de a másik férfi arckifejezése arról árulkodott, hogy ez hiba lenne. Úgy nézett ki, mintha arra vágyna, hogy megpróbálja. Mintha élvezettel gondolna arra, ami aztán következne.
Joel inkább nem mozdult.
– Mit akartok tőlem?
A férfi odadobta Joelnek a törölközőjét, és a pad felé biccentett.
– Ülj le!
Mivel épp az előbb locsolta meg a köveket, a levegő sűrű volt a forró gőztől. Közel kilencven fok lehetett. Nehezen lehetett lélegezni. Joel magára csavarta a törülközőt, és nagyon igyekezve, hogy ne tűnjön rémültnek, leült, noha tudta, hogy reszket, és ezt a másik férfi is látja.
– A tárcám az öltözőszekrényben van. Majdnem ezer dollár van benne. Megkaphatod, ha kell.
– Igazán nagylelkű ajánlat, Joel – nyomkodta tovább Júlia a telefont.
A nagydarab férfi leült Joel mellé, a falnak dőlt, és megpróbálta egy kicsit elhessegetni a gőzt.
– Rohadt meleg van itt. Te ezt szereted?
– Segít gondolkodni.
– Segít gondolkodni?! – A lányra nézett. – Emlékszel, amikor Belize-ben voltunk, szivi? Egy kis házikóban laktunk a tengerparton. Mikor is? Két nyárral ezelőtt? Emlékszel, micsoda hőség tombolt ott dél körül? Az segített neked a gondolkodásban?
– Egy cseppet sem.
A nagydarab férfi egy pillanatig elrágódott ezen, látszott, hogy elmerült egy régi emlékben, aztán közelebb csúszott Joelhez. Túl közel.
– Szükségünk lesz a PIN-kódodra.
– Miért?
– Emiatt ne aggódj. Sokkal sürgetőbb problémáid is vannak. Ha nem adod meg a kódot, puszta kézzel letépem a farkad, és utána lenyeletem veled. Pedig az nem könnyű dolog. Erre akkor jöttem rá, amikor legutóbb csináltam. De az a helyzet, hogy még ha nem is tudom teljesen letépni, akkor is kurvára fog fájni. A legborzalmasabb fájdalom, amit csak el tudsz képzelni. Rengeteg vér folyik, még akkor is, ha nem szakad le teljesen. Rohadt sok vér. – A férfi felemelte a kezét, ökölbe szorította, majd újra kinyitotta, és megmutatta Joelnek a tenyerét. – Megpróbálhatsz segítségért kiáltani, de mennyi az esélye, hogy valaki ideér, és segít, mielőtt elkapnám a töködet? Mielőtt csavarok és rántok rajta egyet. Igen nagy kárt tehetek benned akár egy-két másodperc alatt is.
Ha hagyod, hogy a dolgok odáig fajuljanak.
– Nulla-kilenc-hat-négy-három-hét – nyögte Joel. Megpróbált elhúzódni a fickótól, de a monstrum kezével a combjára nehezedett, és lenyomta a helyére, miközben a lányra nézett.
– Szivi?
Júlia beütötte a kódot.
– Bent vagyok.
A férfi ekkor elengedte a másik combját.
– Jól van, Joel. Kezdetnek nagyon jó.
– Kezdetnek? De hát mit akartok tőlem?
A nagydarab férfi nem szólt semmit. Tekintete a lányra szegeződött. Csak azután szólalt meg, hogy Júlia felnézett a képernyőről, és bólintott.
– A feleséged otthon van, Joel. Az ikreket fürdeti. Húsz perc múlva ágyba dugja őket. Aztán lezuhanyozik, fog egy könyvet, bekuckózik a kanapén, és vár. Téged vár haza. Ugyanazt csinálja, mint az elmúlt három este minden alkalommal. Kiszámítható nő, nem igaz?
Joel nem felelt. Nem volt biztos benne, hogy képes lenne kipréselni magából bármilyen választ, még ha akarná is.
– Választhatsz. Fogod a törülköződet, a felső gerendához kötöd, és felakasztod magad itt a szaunában. Ha ezt megteszed, a feleséged és a gyerekeid a belátható jövőben is folytathatják ezt a szép, kiszámítható életet. Ha nem, kitekerem a kibaszott nyakad, elmegyek hozzátok, megerőszakolom a feleségedet, aztán kiirtom az egész nyomorult családodat. És miközben a gyerekeid sírnak, amikor úgy sikítoznak, ahogy a kölykök szoktak, mielőtt kinyírom őket, akkor tudod, mit fogok mondani nekik? – Összeszűkült szemmel meredt Joelre. – Azt, hogy erre apuci kényszerített.
A férfi ekkor Júliára kacsintott.
– Mit gondolsz, Joel? Mit szeretnél?
Nyitókép: Dayna Barker
