J.D. Barker Drakula helyett karóba húzta Bram Stokert, tollba forgatta James Pattersont, földre rángatta Charles Dickenst, és három bölcs majmával életre hívott egy sorozatgyilkos negyediket. Ezek után igazán belefér a repertoárba egy kis akció, a szerző pedig, mint mindig, ezúttal is bombaformában van. Népszerűségének egyik titka a megbízhatóságában rejlik: Stephen Kinget megidéző grafomániája a terjedelemben éppúgy megnyilvánul, mint a minőségben. Ügyesen felvázolt karaktereivel és a patikamérlegen adagolt feszültséggel csaknem egyhuzamban olvastatja végig a történeteit. Ebből a szempontból az új könyve, A hívás sem lóg ki a sorból.
A Szíve helyén sötétség három az egyben: egy meglepően jól sikerült coming-of-age sztori és egy tipikus barkeri krimi, melyeket megfűszerez a Stephen King-es természetfeletti.
Tovább olvasokA történet New Yorkba visz el, a Rockefeller Centerbe, és nagyobbrészt a 1221 Avenue of the Americas felhőkarcolójában, a hajdani McGraw-Hill épületben játszódik. A két főhős egy rendkívül népszerű rádiós műsorvezető, Jordan Briggs, és a New York-i rendőrség közlekedésivé lefokozott egykori nyomozója, Cole Hundley őrmester. Egy nap azonban egy őrült robbantásos ámokfutásba kezd a városban.
Pedig látszólag ez a hétköznap is ugyanúgy indul, mint az összes többi. A rádiós Jordan napja ezer darabra próbál széthullani, ő viszont vasmarokkal tartja egyben. Egyedülálló, karakán nő, aki nagyon is tudja, hogy mit akar: önerőből jutott el a csúcsra, és senkinek, még a főnökének sem engedi meg, hogy beleszóljon a dolgaiba. Ez az ő rádióműsora, amiért mindent feláldozott! Méghozzá szó szerint: a házasságát, a családját, a hamvába holt társasági életét és még talán az emberségét is. Szeretett kislányával, Charlotte-tal sem tölt annyi időt, mint amennyit a gyerek megérdemelne.
J. D. Barker új krimijében egy titokzatos kislány, egy sikátorban talált holttest és egy laboratóriumban nevelt kisfiú története kapcsolódik össze. Olvass bele!
Tovább olvasokCole őrmester egy nő után csörtet be a közeli felhőkarcolóba, hogy felelősségre vonja a felelőtlenségéért. Még nem tudja, hogy Jordan így működik: az ő olvasatában a káoszból csak káosszal lehet rendet faragni. A rutineljárásból azonban a rendőr életének legnagyobb kalamajkája keveredik, amikor egy Bernie nevű fickó egyenes adásban betelefonál Jordan műsorába, hogy a műsorvezetőt egy lehetetlen játékra invitálja. Következményként hét taxi repül a levegőbe az épület körül.
Az akciófilmek rákfenéje, hogy mozgalmas jeleneteik közepette gyakran elsikkad a történet. De
mi lenne, ha két robbanást logikusan felépített, mi több, csavarosan meghökkentő sztori kötne össze?
Barker a krimijét ezúttal akciójelenetekkel aggatta tele. Akaratlanul is fölmerül az emberben a könyv olvasása közben, hogy milyen látványos akciófilmet lehetne belőle forgatni.
A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.
Tovább olvasokA klasszikus barkeri vesszőfutásnak határozottan jól áll az akcióvezérelt cselekmény.
Míg Cole őrmester kezdetben csak úszik az árral, amelynek a neve Jordan, addig a nő elszántan igyekszik egyensúlyba hozni a munkáját a magánéletével.
Sorsa a bukás, de eközben is ezerrel pörög – hajtja az egyedülálló sikeres nők embertelen iramot diktáló napi rutinja. Bernie, a nap eszelős hallgatója szisztematikusan beleássa magát a nagy nyilvánosság előtt Jordan személyes szférájába, mintegy lemeztelenítve az asszonyt a hallgatói előtt. De ez kétélű fegyver: Jordan is közelebb kerül a testetlen hanghoz, Cole pedig hagyományos nyomozás keretében szegődik a terrorista nyomába.
Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy Barker nagy Die Hard-rajongó: A hívás egyszerre idézi meg Az élet mindig drága és a Drágán add az életed! jobb pillanatait. A könyv első felében a fülembe csengett a „Simon mondja” kezdetű rigmus, a regény második felében pedig pokoli toronnyá változik a McGraw-Hill felhőkarcoló. Barker egy megrázó történettel a történetben figyelmeztet a média hatalmára és mérhetetlen felelősségére.
A zaklatás gyakran onnan ered, ahonnan a legkevésbé várnánk, és teljesen átformálja minden érintett további életét.
Nekem a mű végére kissé sok lett a detonációból, a befejezés pedig ezúttal is rácáfol Barker egyedi hangjára: sokat rontanak az összképen könyveinek sablonos lezárásai. Viszont a karakterek esetében ismét remekel: elnagyolt, de rendkívül szórakoztató vonásokkal festi föl Jordan lányát, a kicsi Charlotte-ot, aki felnőttes beszólásaival, pazar egyszavasaival tovább erősíti az akciófilmes atmoszférát. Jordan Briggs emberien gyarló és egyben feminista ikon figurája pedig szintén izgalmas.
A hívás szépen illeszkedik a szerző magyar kiadásainak sorába. Barker mindig tud mutatni valami újat, miközben minőségben tartja a színvonalat. Írnám, hogy A hívás eszményi ajándék a karácsonyfa alá a thrillerek szerelmeseinek, de aki olvasott már Barkert, annak úgyis tudom, hogy már ott van a polcán a többi közt ez az új könyve is.
