J.D. Barker alig két éve van jelen a magyar könyvpiacon, de máris rengeteg hazai rajongója van. Barker ki is szolgálja őket: egy egész könyvtrilógiával bizonyítja, hogy a három bölcs majom valójában négy, valamint hogy lehet még újdonságot és megszámlálhatatlan csavart csempészni a sorozatgyilkosokra épülő krimikbe. A klasszikus Drakula hivatalos előzménykötetében pedig magát az eredeti regény íróját, Bram Stokert meríti meg a borzalmak vérszomjas rettenetében, új megközelítést adva a világirodalom legfélelmetesebb történetének. Barker írásaira jellemző a pazar történetvezetés, a feszültség kimért adagolása, és a sztori feszes fejezetekre osztása. Ezek révén a könyvei szinte olvastatják magukat, és nehéz letennie az olvasónak. Külön kiemelném korábbi munkáiban a naplóregény eltemetett műfajának visszacsempészését a köztudatba.
Beleolvasó: J. D. Barker misztikus thrillerében egy laboratóriumban nevelt kisfiú hozza ránk a frászt - Könyves magazin
J. D. Barker új krimijében egy titokzatos kislány, egy sikátorban talált holttest és egy laboratóriumban nevelt kisfiú története kapcsolódik össze. A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, amely bekúszik az ember bőre alá. Olvass bele!
A Szíve helyén sötétségben az ifjú Jack Thatch és nagynénje immár évek óta elzarándokolnak leróni tiszteletüket a temetőbe a szülei halálának évfordulóján. Tekintve, hogy Jack még csak nyolcéves, ez nem is történt meg még olyan sokszor, ennek ellenére a fiatalember szívesebben ülne a Knight Rider televíziós sorozat aktuális epizódja előtt, mint a temetőben. Legalábbis aznapig. A sírok közt bóklászva megismerkedik egy hasonló korú kislánnyal, Stellával, aki Charles Dickens Szép remények című kötetével az ölében üldögél egy padon. A fiatalok rendhagyó beszélgetése valamit megmozgat Jackben, aki attól kezdve minden évben várja az évfordulót, csak hogy újra láthassa a titokzatos lányt.
A több szálon futó, sok karaktert megmozgató és évtizedeket átölelő történet nem épp családregény, bár nem nélkülözi a romantikát. Ez valami egészen új Barkertől, és nagyon jól áll neki.
Persze ezúttal sem tagadja meg önmagát: kapunk egy rejtélyes krimiszálat is, amelyen Pittsburgh legjobb bűnüldöző koponyái agyalnak évekig. A természetfeletti rendesen bekavar, de magát az írót nem különösebben zavarja meg a cselekmény logikai felépítésében.
Interjú: A Drakulában Bram Stoker az emberek valós félelmeire játszott rá - Könyves magazin
Mintha Bram Stoker velük lett volna a szobában - így érezte legalábbis a szerzőpáros, akiknek a világirodalom egyik legismertebb horrorja, a Drakula hivatalos előzményregényét köszönhetjük. A Dracul című eredettörténetet Bram Stoker, a Drakula gróf válogatott rémtettei szerzőjének leszármazottja, Dacre Stoker, valamint a bestseller-szerző J.D. Barker írta a Drakula eredeti kézirata alapján. A szerzőpárossal interjúztunk.
Hatalmas körítése ellenére a sztori nem túl bonyolult, Barker pedig ügyesen csepegteti a rejtélyekre megoldással szolgáló információmorzsákat, ahogy a 4MGY-trilógiájában azt már megszokhattuk.
További újdonság, hogy ezúttal a nyomozással szemben sokkal érdekesebb és jobban megragadja a figyelmet Jack felnövéstörténete.
A fiú Stella iránti vonzalma az évek során átfordul beteljesületlen szerelembe. Ahogy a Szép remények Estellája Pipet, úgy kosarazza ki évről évre a lány is Jacket. Az ok azonban sokkal prózaibb, mint Dickensnél.
Egyszerűen jó érzés belemerülni Jack életébe. Megélni a fiatalságát minden nyomorúságával, szegénységével, örömével, szépségével és bánatával. Barker nem mászik bele olyan mélyen a főszereplője fejébe, mint Stephen King, de tettein át azonosulni tudunk vele, és közel kerül hozzánk a minden lében kanál barátja, Dunk, a szeretetreméltóan zsémbes Jo néni, vagy az étteremtulajdonos Mr. Krendal. Jack kalandjai a mi kalandjainkká válnak, barátai a mi barátainkká, és amikor valóban beindulnak az események, és színre lépnek az inkább Dean R. Koontzéhoz hasonlóan elnagyolt figurák, mint amilyen például a bérgyilkos Prédikátor karaktere, szinte sajnáljuk magunk mögött hagyni az otthonosan belakott pittsburghi hétköznapokat.
Mi baja Stephen Kingnek a gyerekekkel? - Könyves magazin
Stephen Kin g új könyve, Az intézet – filmes zsargonnal élve – egy Tűzgyújtó-reboot. Az 1980-as klasszikusában egy nyolc éves kislányt rabol el a csúf, gaz állami intézmény, hogy nem mindennapi képességeit a saját céljaira kiaknázza. Az intézet ellenben magára az intézményre fókuszál, valamint arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehet-e létjogosultsága az abúzus bármilyen formájának egy magasztos cél érdekében? Azt mondod elszörnyedve, hogy szó sem lehet róla? És ha lehetőség adódna rá, hogy Hitler életének fonala már gyerekkorában elszakadjon? Vagy a szüleié? Esetleg – biztos, ami biztos alapon - az egész családfáé?
A történet nyomokban Stephen Kinget tartalmaz:
A tűzgyújtó és Az intézet intézményesített izolációján kívül felfedezhető benne az Az gyermeki bajtársiassága, valamint az alkoholizmus A ragyogáshoz, Álom doktorhoz vagy A rémkoppantókhoz hasonlóan realista ábrázolása. A terjedelmében is Kinget idéző kötet végére a sztoriszálak összesimulnak, és válaszokat kapunk évtizedes rejtélyekre, halálesetekre és szerelmekre, mégis marad bennünk hiányjel: ezt elsősorban a nem túl eredeti, és a lehetséges folytatás kedvéért nyitott befejezés keltheti bennünk. Barker új regénye nincs híján - különösen a második felében - a filmszerűen "látványos" akcióknak, amelyek mintha egy adaptáció forgatókönyvének kedvéért készültek volna - a magam részéről ezek nélkül jól meglettem volna.
A Szíve helyén sötétség három az egyben: egy meglepően jól sikerült coming-of-age sztori és egy tipikus barkeri krimi, melyeket megfűszerez a Stephen King-es természetfeletti. A történetszálakat szorosan összefogó szerelmi háromszög leggyengébb láncszeme a rejtélyes harmadik szereplő, akiről nem sokkal többet tudunk meg, minthogy "David Pickford egy gyönyörű férfi". A kötet 36 évet ölel fel, amelynek nagyobbik része a nosztalgia jegyében a ’80-90-es években játszódik. A Szíve helyén sötétség nem kíván Charles Dickens-i magasságokba törni, csupán megidézni a beteljesületlen szerelem kínzó örökkévalóságát, aztán lerántani az elmúlás rothadó enyészetébe. Barker azonban javíthatatlan romantikus: könyve a szerelem diadala az entrópia felett.
