J.D. Barker és Dacre Stoker (forrás: Agave Könyvek)
Mintha Bram Stoker velük lett volna a szobában - így érezte legalábbis a szerzőpáros, akiknek a világirodalom egyik legismertebb horrorja, a Drakula hivatalos előzményregényét köszönhetjük. A Dracul című eredettörténetet Bram Stoker, a Drakula gróf válogatott rémtettei szerzőjének leszármazottja, Dacre Stoker, valamint a bestseller-szerző J.D. Barker írta a Drakula eredeti kézirata alapján. A szerzőpárossal interjúztunk.
Hogyan találkoztak és hogy jött a közös regényírás ötlete?
JDB: A Forsaken című első regényemet a Horrorírók Szövetsége jelölte a Bram Stoker-díjra (Legjobb első regény kategória) az Egyesült Államokban 2015-ben, és Dacre Stoker is jelen volt az eseményen. Egy dedikáláson találkoztunk a konferencia során, Dacre és én egymás mellé kerültünk. Mivel egy valóságos, élő Stoker volt mellettem, mindenféle kérdéssel bombáztam Bram Stokerről és Drakuláról, ő pedig a korábbi írói tapasztalataimról kérdezett: azokról az évekről, melyeket szellemíróként és „könyvdoktorként” töltöttem. Ekkor eszembe se jutott, de tulajdonképpen ez egy meghallgatás volt. A konferencia utolsó napján Dacre meghívott engem és a feleségemet reggelizni, majd bevallotta: olvasta a Forsakent, és épp társszerzőt keres a Drakula előzményregényének megírásához, melyhez Bram Stoker eredeti jegyzeteit és naplóit szeretné felhasználni. Megkérdezte, hogy érdekelne-e. Természetesen igent mondtam.
J.D. Barker és Dacre Stoker: Dracul
Fordította: Bosnyák Edit, Agave Könyvek, 2018, 505 oldal, 4280 HUF
Noël Carroll a horrorfilmekben feltűnő lényeket kategorizálva a vámpírt a fúzió által létrejövő szörnyek közé sorolja, amelyben összeolvadnak olyan egymásnak ellentmondó kategóriák, mint élő és halott.
DS: A vámpírokról szóló hiedelmek a túlvilággal és a biológiai bomlással kapcsolatos félreértéseken és aggodalmakon alapulnak. Bram Stoker nagyon komoly kutatómunkát végzett és tizenhárom olyan országot talált, ahol a népi kultúrában valamilyen formában utalnak olyan lényre, amely visszatért a halálból egyfajta vérszívó élőhalottként. Bram az emberek valós félelmeire játszott rá az élő és halott között létező ismeretlentől.
A vámpír reprezentációjának fejlődése is nyomon követhető a Draculban: az ismeretlen nem-emberiből (Drakula) egyre inkább emberi lény lesz a vámpír (Ellen Crone, Bram). Hogy látják ezt a fejlődéstörténetet?
DS: A babonák eredeti vámpírja rengeteg különböző néven szerepelt, alakja pedig nem emberi volt, hanem legtöbbször szellem vagy kísértet formájában jelent meg. Az irodalomban és a színpadon ugyanakkor a vámpírt nagyon is emberinek mutatták, mint Lord Ruthven John Polidori A vámpírjában, vagy a női vámpír Joseph Sheridan Le Fanu Carmilla című regényében. Sok évvel később Stephen King és Anne Rice még emberibb vonásokkal ruházta fel a vámpírokat. A kortárs szerzők, mint Charlene Harris, Chelsea Quinn Yarboro és Kim Newman pedig még tovább mentek és oly módon adaptálták vámpírjaikat a mindennapokhoz, hogy nehéz különbséget tenni a halandók és az élőhalottak között.
Honnan jött Bram Stoker újrateremtésének, felélesztésének ötlete?
JDB: Mikor a Dracult olvasod, az az érzésed, mintha csak egy fikciót olvasnál. Mikor viszont elérsz az írói jegyzetekhez a végén, akkor jössz csak rá, az olvasott történetben mennyi a valós elem. Bram Stoker életének valós történései egyértelműen hatottak a Drakula írására, kezdve a gyermekkori betegségétől a csodálatos gyógyulásáig hétéves korában, a halálfélelme és a rettegés az élve eltemetéstől innen eredhet. Ahogy megismertem Bram Stokert, egyértelművé vált, hogy ikonikus regényének ötlete egész életében végigkísérte. A regény karaktereit a környezetében élőkről mintázta: ő Jonathan Harker, Mina az édesanyja és húga, Matilda ötvözete. A bátyja, Thornley adja Dr. Seward figurájának alapját, Van Helsinget pedig Vámbéry Árminról formázta meg. Még Drakulát is… Bram sokkal régebb óta ismerte ezt a nevet, mint a legtöbben gondolnák.
A Drakula előzményregénye Stoker életét veszi alapul. Melyek voltak a fő biográfiai forrásaik?
DS: Elolvastam minden életrajzot Bramról R. Ludlum, D. Farson, B. Belford, P. Murray and D. Skal tollából. Olvastam Bram Stoker Lost Journalját (Elveszett Napló), valamint megvolt az a privilégiumom, hogy interjúzzak a dédunokáival. A Personal Reminiscences of Henry Irving (Henry Irving személyes emlékei) című Bram Stoker-mű szintén engedett némi betekintést Bram életébe.
A Drakula előzményregénye az első lépés a ránk hagyott rejtély megértése felé
Az 1931-ben forgatott Drakula-film főszereplője Lugosi Béla volt Október 2-án jelent meg a világirodalom egyik legismertebb horrorja, a Drakula hivatalos előzményregénye Dracul címmel. Az eredettörténetet Bram Stoker, a Drakula gróf válogatott rémtettei szerzőjének leszármazottja, Dacre Stoker, valamint a bestseller-szerző J.D. Barker írta a Drakula eredeti kézirata alapján.
Milyen kutatómunkát végeztek a Dracul megírásához?
DS: Rengeteg olyan dokumentumot találtunk múzeumokban és könyvtárakban, melyek értékes információkkal szolgáltak arról, hogyan írta Bram a Drakulát. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy hogyan illesszük úgy ezeket az izgalmas darabkákat, hogy egy lenyűgöző történetté álljanak össze. A legfőbb forrásaink a Drakula eredeti előszava, a jegyzetek és a Drakula írógéppel írt eredetije voltak.
Milyen érzés volt ezzel az eredeti dokumentummal dolgozni?
JDB: A projekt nagy részében úgy éreztem, mintha Bram Stoker velünk lenne a szobában. A különböző papírfecnikre írt jegyzetei, folyóiratok, a kétségtelenül a munkahelyéről, a Lyceum Theaterből lopott menetrend, térképek… csupa olyan tárggyal voltunk körülvéve, melyek Bramet is körülvették írás közben. Az eredeti gépírásos kézirat látványa is inspiráló volt. Nemcsak azért, amit jelképez, hanem az ismerős volta miatt is. Bram és a szerkesztők kézzel írt jegyzetei szerepelnek a margókon. Bizonyos bekezdéseket kivágtak és máshová illesztettek be. A törölt jelenetek még ott voltak áthúzva. Bár több mint százéves, az írás bepillantást enged az alkotói folyamatba, amely nem különbözik sokban attól, ahogy én írok a jelenben.
Hogyan kapcsolódik Dearg-Due, az ír mondavilág vérszívó lányának legendája a Drakulához? Hogyan jelennek meg az ő képében az archaikus társadalmak félelmei?
JDB: Gyermekkorában Bram annyira beteg volt, hogy ritkán hagyta el az ágyát. A hálószobája ablakából figyelte, ahogy a világ elhalad mellette, és egyetlen vigaszát az édesanyja és a dadusa, Ellen Crone könyveiben és történeteiben lelte. A család ír származású volt, így a Dearg-Due története minden bizonnyal a gyerekkorában hallott mesék részét képezte, és biztos vagyok benne, hogy az évek során beépült a kreatív alkotói folyamatába. Nyilvánvalóan ez egy figyelmeztető mese - az apa feladja egyetlen lányát a vagyonért cserében - azt hiszem, az üzenet ma is érvényes.
Mit mondanak a modern Drakula-reprezentációk a félelmeinkről?
DS: Hajlamosak vagyunk félni az ismeretlentől, a túlvilág a mai napig egy félelmetes hely, nem tudjuk, mi történik velünk, miután a halandó életünk véget ér ezen a világon. Csak fantáziálni tudunk róla és történeteket, babonákat hallgatni a környezetünkből.
Melyik a kedvenc Drakula filmadaptációjuk és miért?
DS: Én nagyon szeretem az eredeti, 1931-es, Todd Browning-féle Drakulát Lugosi Bélával, úttörő és félelmetes egyszerre. Rögtön utána jön az 1993-as Coppola-film. A kosztümök, a zene és Gary Oldman alakítása is fantasztikus.
Mi volt a legtermészetfelettibb élmény az életükben?
JDB: Még nem volt ilyen, még várok rá. Reménykedjünk, hogy nem derül ki, hogy egy vámpír lebeg a második emeleti ablakom előtt, és kéri, hogy engedjem be.
Szerző: Apró Annamária
