Hilary Mantel tavaly szeptemberben hunyt el, ám az emlékére most tartottak egy búcsúztatást. Itt derült ki, hogy a Cromwell-trilógia írója a halálát megelőzően új könyvön dolgozott, ráadásul nem is akármilyenen: új regényében a Büszkeség és balítéletet akarta újragondolni ás újraírni. Utóbbi nagy klasszikus, Jane Austen egyik legismertebb regénye (Az Austen-projekt című podcastsorozatunkban is beszéltünk róla), Mantel ugyanakkor azt tervezte, hogy a kissé jelentéktelennek tartott középső nővér, Mary Bennet szemszögéből mondaná el a történetet. Már a készülő mű címe is beszédes lett volna (Provocation), és Mantel arra készült, hogy egyfajta irodalmi mashup szellemében Austen más regényeinek alakjait is megjelenítette volna benne. Irodalmi ügynöke, Bill Hamilton szerint az író el akart távolodni kicsit a történelmi nagyregényektől, és valami könnyedebb, vidámabb dologra készült.

Mitől olyan izgalmas még ma is Jane Austen? [Az Austen-projekt]

Kosztümös love storyk, romantikus lányregények, netán kortárs társadalomkritikák vagy finom humorral megfestett korrajzok – Jane Austen regényeire valamennyi állítás igaz, attól függően, miként és miért olvassuk történeteit. Az életművet feldolgozó Az Austen-projekt utolsó adásában összegeztük, mi mire jutottunk vele kapcsolatban. 

Tovább olvasok

A Provocation című műből 20 ezer szót írt meg, a Guardianen pedig a hétvégén közzétettek ebből két rövid bekezdést - Mantel férje, Gerald McEwen ezeket érezte eléggé befejezettnek ahhoz, hogy megossza a világgal. A többit - 150 darab A5-ös jegyzetfüzettel együtt - elküldte a kaliforniai Huntington Könyvtárnak, amely otthont ad Mantel irodalmi hagyatékának. A jegyzetfüzeteket ugyanakkor - amelyek az íráshoz szükséges és személyes feljegyzéseket is tartalmaznak - csak McEwen halála után lehet elolvasni. Mantel legutolsó jegyzetfüzetét azonban a férj megtartotta magának, mert azt annyira személyesnek ítélte, hogy nem szerette volna, ha akár a halála után bárki elolvasná.

Thomas Cromwell története nem egy poros történelmi história, hanem egy kortárs politikai thriller

A Tudor-trilógia harmadik részében Hilary Mantel egészen mélyre visz a kicsinyes intrikák és nagyhatalmi alkuk világába, így aztán testközelből szemlélhetjük végig egy komplett történelmi korszakot meghatározó férfi felemelkedését és bukását.

Tovább olvasok

A soha el nem készülő regényről a férj még annyit elárult, hogy Mary Bennet - akárcsak a híressé vált történelmi trilógia hőse, Thomas Cromwell, származását tekintve egy kovács fia - kívülálló volt, akárcsak Mantel. "Kívülálló volt a családjában, a szülővárosában, a vallásában, Angliában, és ez lehetővé tette, hogy rendkívül friss szemléletmóddal tekintsen mindenre" - fogalmazott Gerald McEwen. Mantel világéletében szerette Austen könyveit, és a Büszkeség és balítélet volt a kedvence tőle. Habár nem ő az első, aki újragondolja a nagy irodalmi klasszikust, de a férje szerint Mantel azért is vágott bele ennek az austeni műnek a megírásába, mert nem olvasott egy olyan irodalmi spin-off-ot sem, ami tetszett volna neki.

A Guardianen tehát olvasható egy rövid részlet a soha el nem készült műből, amelyben Mantel lényegében megkérdőjelezi Mr. Darcy intellektusát, és felteszi a kérdést: mi van akkor, ha Darcy homlokráncolása nem jelent mást, mint rosszkedvet, ha a komoly és gondterhelt tekintet pusztán elégedetlenséget jelez a jelen körülményekkel szemben, a nőket megfélemlítő hosszú hallgatása pedig csupán azt jelenti, hogy nincs mit mondania?

A részletet - a 11 éves Hilary Mantel egy régi iskolai fogalmazásával együtt, amelyet egy osztálytársa talált nemrég - ITT lehet elolvasni.