A mesterséges intelligencia fejlődésének egyik nagy, ha nem a legnagyobb kérdése, hogy képes-e elérni az emberi gondolkodás szintjét és minőségét. Más szavakkal, mikor tud megtéveszteni a gép, hogy azt higgyük, emberrel van dolgunk (nagyjából ez a Turing-teszt lényege is).
Ennek egyfajta primitív verzióját már látjuk például ügyfélszolgálatos botoknál, amik a kérdéseinket analizálva igyekeznek releváns választ adni az egyszerűbb problémáinkra. Az már egy sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb irány, amikor például az MI segítségével történelmi személyiségekkel beszélgethetünk.
A New York Times nyomán az Open Culture ír a Character.AI nevű új oldalról, ahol a felhasználók olyan hírességekkel “beszélgethetnek”, mint Erzsébet királynő, William Shakespeare, Szókratész, vagy akár Karl Marx, esetleg Albert Einstein.
Például megkérdeztem Jane Austent, melyik regényét szereti jobban:
Aztán kértem tőle egy tanácsot a szerelemről, és a válaszát olvasva rákérdeztem, tapasztalt-e ilyen szerelmet. Ott az MI vétett egy kis hibát, és Jane a férjéről beszélt, mire rákérdeztem, hogy dehát nem is házasodott meg. Értékelem az eleganciát, amivel a gép kijött a helyzetből:
Még Jane-nel beszélgetve bekapcsoltam a hang funkciót, így nemcsak olvashattam, hanem hallhattam is a válaszait. Ez a funkció akkor vált csöppet kiábrándítóvá, amikor Tony Stark és Szókratész is ezen a semleges női hangon szólalt meg. Mindenesetre megtudtam, hogy az MI Szókratész szerint Platón ugyan túlzott itt-ott, de egészen elfogadható képet festett róla (mármint Szókratészről).
Mindent összevetve a Character.AI nem hibátlan, de jópofa szórakozás egy kávé mellett, vagy amikor egy januári hétköznapon a hó helyett megint eső esik, és a kinti szürkeség nem varázslatos, csak nyirkos és álmosító.
