Milyen eszközökkel ellensúlyozhatjuk az automatizáció jövedelmi és társadalmi egyenlőtlenségeket növelő hatását? Miként akadályozhatjuk meg az autonóm fegyverek elterjedését? Vajon az MI létszükségletté fejlődik vagy az életünket virtuális valósággá változtatva uralni fog minket? Olvass bele Martin Ford jövőkutató könyvébe!
A mesterséges intelligencia ott lapul a zsebünkben, a laptopunkon, és az orvosi diagnosztikától a baráti kapcsolatokon át az autóvezetésig máris mindent átalakított. Martin Ford jövőkutató szerint azonban a valódi forradalom még csak ezután következik. A Robotok kora folytatásában érzékletes képet fest a közeljövőnkről. Az MI korábban kivitelezhetetlen tudományos kutatásokat és hatékonyságnövelést tesz lehetővé, és segítségünkre lehet többek között a klímaváltozás vagy egy következő világjárvány megoldásában. Ugyanakkor rávilágít a hátulütőire is, például hogy az MI Kína és más autoriter rezsimek kezében minden eddiginél hatásosabb kontrollgyakorlási eszközzé vált, hogy jelentős torzításokra képes, hiszen átveszi és felerősíti az előítéleteinket, vagy hogy a deep fake videók jelentős társadalmi és magánéleti károkat okozhatnak..
A mesterséges intelligenciát tehát nem fogadhatjuk kritikátlanul és kitörő örömmel, de nem is hagyhatjuk figyelmen kívül. A technológia fejlődése folyamatos, mindent átsző és megállíthatatlan – ezért a jövőnk kihívásait csak úgy kezelhetjük hatékonyan, ha nyomon követjük az MI fejlődését, és közösen igyekszünk a jó irányba terelni a társadalmunkra, gazdaságunkra és a politikára gyakorolt hatásait.
Martin Ford: Jövőnk a robotok korában - Hogyan alakítja a mesterséges intelligencia az életünket?
Fordította Darnyik Judit
1. fejezet A FELFORGATÁS NYITÁNYA
Az Alphabet (a Google anyavállalata) tulajdonában álló londoni mesterségesintelligencia-vállalat, a DeepMind, 2020. november 30-án merész és valószínűleg történelmi jelentőségű bioinformatikai áttörésről adott hírt. Ez az innováció jó eséllyel alapjaiban fogja felforgatni a természettudományt és az orvostudományt. A vállalat ugyanis mély neurális hálózatok segítségével sikerrel előre jelezte, hogy egy fehérjemolekula hogyan, milyen térszerkezetbe fog rendeződni a molekulát meghatározó genetikai kód alapján. Ez a mérföldkőnek számító esemény fél évszázados tudományos munka gyümölcse. Egyúttal az élet szövevényes útjait minden eddiginél sikeresebben feltérképező, új technológia nyitányát jelenti, és az orvosi és gyógyszerkutatási fejlesztések új korszakát fémjelzi.
A fehérjemolekulák tulajdonképpen hosszú láncok, amelyeknek minden egyes láncszemét húsz különböző aminosav egyike alkotja. A DNS-ben található gének határozzák meg a pontos sorrendet – lényegében ez a fehérjemolekulát alkotó aminosavak receptje. Ez a genetikai recept azonban nem írja elő a molekula térszerkezetét, pedig az kulcsfontosságú a működése szempontjából. Az alakzat ugyanis abból adódik, hogy a molekula automatikusan, a keletkezésétől számított néhány milliszekundumon belül rendkívül bonyolult háromdimenziós szerkezetté alakul.
A fehérjemolekula pontos konfigurációjának előrejelzése az egyik legfogósabb tudományos kérdés. A lehetséges térszerkezetek száma ugyanis gyakorlatilag végtelen. Több tudós szentelte egész karrierjét a probléma megoldásának, de mindmáig csak szerény sikereket könyvelhettek el. A DeepMind rendszere az elsőként az AlphaGo és az AlphaZero szoftverekben bemutatott mesterségesintelligencia-technikákat alkalmazza. Ezek a számítógépes programok arról híresültek el, hogy megverték a világ legjobb go- és sakkjátékosait is. De most már vége annak a korszaknak, amikor a mesterséges intelligencia még csak a táblajátékokban remekelt. Az AlphaFold a drága és időigényes laboratóriumi mérésekkel, például a röntgenkrisztallográfiával vetekedő pontossággal jelzi előre a fehérjemolekulák térszerkezetét. Ez megdönthetetlenül bizonyítja, hogy
a mesterséges intelligencia területén zajló kutatás akár a világ megváltoztatására is alkalmas, praktikus és nélkülözhetetlen tudományos eszközt ad a kezünkbe.
Mindez egy olyan pillanatban következett be, amikor valószínűleg Földünk minden lakója szembesült már a fehérjemolekula háromdimenziós formájának legismertebb példájával: a koronavírus-tüskefehérjével, egyfajta molekuláris dokkolómechanizmussal, amellyel a vírus a gazdatesthez kapcsolódik, és megfertőzi azt. Így ez a tudományos áttörés reményt ad nekünk, hogy sokkal felkészültebben fogadjuk az esetleges következő járványt. A rendszer egyik fontos felhasználási területe lehet a létező gyógyszerek villámgyors áttekintése, és az újonnan megjelenő vírus ellen leghatásosabbak kiválasztása. Így hatékony terápiát adhat az orvosok kezébe a járvány kitörését követő legrövidebb időn belül. Ezenfelül a DeepMind technológiája ugródeszkát jelenthet a további fejlődéshez egy egész sor területen, egyebek mellett teljesen új gyógyszerek kifejlesztése, valamint a fehérjeképződési hibák megértése terén. Vélhetőleg ez utóbbi felelős például a cukorbetegségért, valamint az Alzheimer- és a Parkinson-kórért. A jövőben talán az orvostudományon kívül egészen más célokra is felhasználhatjuk a technológiát, például műanyaghulladék vagy olajszennyeződés lebontására képes fehérjéket kiválasztó mikroorganizmusok létrehozásában. Más szóval, ez az innováció a biokémia és az orvostudomány gyakorlatilag minden területén felgyorsíthatja a haladást.
A mesterséges intelligencia ugrásszerűen fejlődött az elmúlt nagyjából tíz év során, és egyre több, a körülöttünk levő világot a szemünk láttára átalakító, praktikus alkalmazással kezd szolgálni. Ennek a folyamatnak az elsődleges katalizátora a mélytanulás (deep learning). Ez a gépi tanulási technika többrétegű mesterséges neurális hálózat alkalmazásán alapul – ilyen például a DeepMind is. A mély neurális hálózatok alapelvét évtizedek óta ismerjük, a közelmúltban tapasztalt, robbanásszerű fejlődésük azonban két informatikai trend egybeesésének köszönhető. Az egyik a jelentősen nagyobb számítási teljesítményű számítógépek megjelenése. Ennek köszönhetően most először válhattak hatékony eszközökké a neurális hálózatok. A másik pedig az információs gazdaságban generált és gyűjtött temérdek adat. Mindez elegendő erőforrást biztosít a hálózatok tanításához, hogy hasznos feladatokat tudjanak végezni. Az adatok korábban elképzelhetetlen sokasága a szemünk előtt zajló, lenyűgöző folyamat vitathatatlanul legfontosabb feltétele. A mély neurális hálózatok úgy szippantják fel és hasznosítják az adatokat, ahogyan a hatalmas kék bálna az apró krilleket: az egyenként jelentéktelennek tűnő organizmusok töméntelen mennyiségük folytán összességében képesek elegendő energiával ellátni a fenséges méretű és erejű teremtményt.
Miközben a mesterséges intelligenciát egyre több területen sikerrel alkalmazzuk, egyértelművé válik, hogy páratlanul hatékony technológiával állunk szemben. Például bizonyos orvosi területeken a mesterséges intelligencia diagnosztikai alkalmazásai már kezdik utolérni, sőt akár túl is szárnyalják a legjobb orvosok teljesítményét. De az innováció valódi értéke nem egy-egy világszínvonalú szaktekintély lekörözésében, hanem sokkal inkább abban rejlik, hogy mennyire könnyen megosztható a technológiában rejlő tudás. Ennek köszönhetően a diagnosztikai szakértelem már a közeljövőben is eljuttatható a világ bármely pontjára.
Így olyan helyeken is elérhetővé válik, ahol még orvos vagy nővér is alig áll rendelkezésre – nemhogy a világ legjobb specialistái.
Ezek után képzeljünk el egy rendkívül specializált innovációt – mondjuk egy mesterségesintelligencia-alapú diagnosztikai eszközt vagy a DeepMind fehérje-térszerkezetet előre jelző alkalmazását –, és szorozzuk fel mindazon lehetőségek számával, amelyekre bevethető az orvostudománytól a természettudományon, az ipari felhasználáson, a szállítmányozáson, az energiaszektoron, az állami szférán át az összes többi elképzelhető területig. Az eredmény egy új és páratlanul hatékony eszköz; alapvetően olyan jelentőségű, mint a villanyáram. Ez a rugalmas erőforrás – egy napon talán gombnyomásra – gyakorlatilag minden felmerülő kognitív problémára megoldást kínálhat. Végső soron nemcsak elemzésre és döntéshozatalra, hanem komplex problémamegoldásra, sőt akár kreativitásra is képes lesz.
Jelen könyv úgy kísérli meg feltérképezni a mesterséges intelligencia jövőbeli alkalmazásait, hogy nem különálló innovációnak, hanem páratlanul rugalmas és potenciálisan felforgató technológiának tekinti – olyan hatékony új eszköznek, amely egy napon az elektromossággal felérő változást idéz majd elő. Az itt felsorolt érvek és magyarázatok nagyrészt három saját szakmai tapasztalatomon alapulnak.
Egyrészt, a Robotok kora – Milyen lesz a világ munkahelyek nélkül? (Rise of the Robots: Technology and the Threat of a Jobless Future) című könyvem 2015-ös megjelenése óta több tucat technológiai konferenciára, regionális rendezvényre, vállalati és tudományos eseményre hívtak meg a mesterséges intelligencia és a robotika hatásáról előadni. Több mint harminc országba utaztam el, és alkalmam nyílt kutatólaboratóriumokba ellátogatni, csúcstechnológiai bemutatókat megtekinteni és műszaki szakértőkkel, közgazdászokkal, üzleti vezetőkkel, befektetőkkel, politikusokkal, valamint a változásokat tapasztaló és amiatt aggódni kezdő hétköznapi emberekkel megvitatni a mesterséges intelligencia forradalmát.
Másrészt, 2017-ben a francia Société Générale bank csapatával közösen elkezdtünk kifejleszteni egy olyan tőzsdeindexet, amelynek révén a befektetők közvetlenül profitálhatnak a mesterséges intelligencia és robotika forradalmából. Tanácsadó tematikus szakértői szerepemben segítettem a stratégia kidolgozásában arra a nézetre alapozva, hogy a mesterséges intelligencia hatékony új eszközzé válik, ezért számos ágazatban értéket fog teremteni, és át fogja alakítani a vállalatokat. Munkánk eredményeképpen jött létre a Société Générale „Rise of the Robots” indexe, majd a Lyxor Robotics és az indexen alapuló AI ETF5 (tőzsdén kereskedett befektetési alap).
Végül pedig, 2018-ban alkalmam nyílt leülni, és alaposan megvitatni a témát a világ huszonhárom legkiválóbb mesterségesintelligencia-kutatójával és -vállalkozójával. Ezek a férfiak és nők a terület „Einsteinjei”, és közülük négyet ténylegesen el is ismertek az informatika Nobel-díjaként emlegetett Turing-díjjal. A mesterséges intelligencia jövőjéről, illetve a folyamattal járó kockázatok és lehetőségek területére kalandozó beszélgetésekről 2018-ban megjelent Architects of Intelligence: The Truth about AI from the People Building It (Az intelligencia építészei – Az igazság az MI-ről azoktól, akik megalkotják) című könyvemben adtam számot. Jól kihasználtam a lehetőséget, hogy a mesterséges intelligencia legkiválóbb lángelméi bepillantást engednek a gondolataikba. A könyv anyaga nagyrészt az ő ötleteiken és előrejelzéseiken alapul.
Ha a mesterséges intelligenciára az új villanyáramként tekintünk, akkor jó képet kapunk arról, hogyan fog fejlődni és végső soron beférkőzni a technológia a gazdaság, a társadalom és a kultúra minden területére. De egy dolgot ne feledjünk: a vezetékes áramot egyértelműen pozitív jelenségnek tekintjük. A legelszántabb remetéktől eltekintve valószínűleg aligha találunk bárkit a fejlett országokan, aki bármilyen okból sajnálná a villanyáram felfedezését.
A mesterséges intelligencia más: van sötét oldala is, és mind az egyén, mind a társadalom egésze számára rejt kockázatokat.
A rohamtempóban fejlődő mesterséges intelligencia soha nem tapasztalt mértékben forgathatja ki a sarkaiból a munkaerőpiacot és az egész gazdaságot. Gyakorlatilag minden rutinszerű, kiszámítható tevékenység – más szóval szinte minden olyan feladat, amely során újra és újra hasonló kihívásokkal szembesülünk – előbb-utóbb teljesen vagy részben automatizálhatóvá válik. Kutatások tanúsága szerint az amerikai munkavállalók mintegy fele ilyen tevékenységet végez, ezért végső soron csak az Egyesült Államokban több tízmillió állás fog megszűnni.7 És ez nemcsak az alacsonyabb jövedelmű, szakképzetlen munkaerőt érinti majd. Hiszen számos szakképzett és szellemi munkát végző munkavállaló is többé-kevésbé rutinfeladatokkal tölti a napjait. A kiszámítható szellemi munkát fokozottan fenyegeti az automatizálás veszélye, hiszen az ember egyszerűen helyettesíthető egy szoftverrel. A kétkezi munka elvégzéséhez ellenben drága robotokra van szükség.
Az automatizálás munkaerőre gyakorolt jövőbeli hatása továbbra is parázs viták tárgya. Vajon lehetséges-e elegendő, más típusú munkahelyet teremteni azok számára, akik az automatizálás miatt elveszítik a rutinfeladatokon alapuló állásukat? És ha a válasz igen, akkor vajon ezeknek a munkavállalóknak megfelelő lesz a tudásuk, a tehetségük és a személyiségük ahhoz, hogy sikeresen helytálljanak az új pozíciójukban? Valószínűleg hiába is várnánk, hogy a volt kamionsofőrök vagy gyorsétkezdei pultosok többsége egy csapásra robotprogramozóvá vagy akár idősgondozóvá képezze át magát. Ahogyan a Robotok korá ban is kifejtettem, szerintem a munkavállalók nagy része jó eséllyel kiszorul a munkaerőpiacról a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése miatt. És – amint látni fogjuk – jó okkal feltételezhetjük, hogy a koronavírus-járvány és az ennek következtében fellépő gazdasági visszaesés még tovább fokozza a mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatását.
Bár az automatizálás egyelőre nem szüntet meg teljes munkaköröket, viszont a technológia máris több különféle, aggasztó módon befolyásolja a munkaerőpiacot: egyes, jelenleg középosztálybeliek által betöltött munkaköröket szakképzetlenül is el lehet látni – a technológia segítségével némi tréninget követően az alacsony képzettségű munkaerő csekély fizetségért elvégzi ugyanazt a feladatkört, amelyért korábban magasabb bért fizettek. A munkaerőt egyre inkább algoritmusok felügyelik és irányítják – gyakorlatilag virtuális robotok módjára. Az új munkalehetőségek jelentős hányada alkalmi munka: mind a munkaidő, mind a jövedelem bizonytalan. A fentiek a munkavállalók egyre nagyobb hányada számára jelentenek fokozódó egyenlőtlenségeket és méltánytalan körülményeket.
A mesterséges intelligencia előretörése – a munkahelyekre és a gazdaságra gyakorolt hatásán kívül – egy sor egyéb veszélyt is rejt magában.
Többek között fenyegetést jelenthet mindannyiunk biztonságára.
Egyebek mellett az egyre nagyobb mértékben egymással összekapcsolt és algoritmusokkal irányított fizikai infrastruktúrára és kritikus rendszerekre irányuló, mesterséges intelligencia vezérelte kibertámadások, valamint a demokratikus folyamatokra és a társadalomra irányuló támadások formájában. A 2016-os amerikai elnökválasztásba történő orosz beavatkozás viszonylag visszafogott előképe volt annak, hogy mire számíthatunk a jövőben. A mesterséges intelligencia minden eddiginél ütősebb eszközt ad az álhírkészítők kezébe, hiszen a valóságostól gyakorlatilag megkülönböztethetetlen fotó-, hang- és videóhamisítványok készítését teszi lehetővé. Ráadásul egy napon fejlett botok özönét zúdíthatja a közösségi hálózatokra, hogy zavart keltsen és rémisztő profizmussal alakítsa a közvéleményt.
Világszerte – de legfőképp Kínában – arcfelismerést és egyéb, mesterségesintelligencia-alapú technológiákat alkalmazó megfigyelőrendszereket használnak. Ezek jelentős hatalmat és eszközt adnak az autoriter kormányok kezébe, és megingatják a magánélet sérthetetlenségébe vetett hitet. Az Egyesült Államokban az arcfelismerő rendszerek egyes esetekben faji vagy nemi alapú megkülönböztetést alkalmaztak, mint például az önéletrajzokat osztályozó algoritmusok, sőt még a büntetőjogi bíróknak tanácsot adó szoftverek is.
Talán a legijesztőbb, közeli fenyegetést az emberi felhatalmazás nélkül is ölni tudó, teljesen autonóm fegyverek kifejlesztése jelenti. Ilyen fegyverek akár teljes területek népességének kiirtására is bevethetők, és rendkívül nehéz ellenük védekezni, különösen, ha terroristák kezébe kerülnek. A mesterséges intelligencia kutatóinak közösségén belül sokan hevesen tiltakoznak e fejlesztés ellen, és az Egyesült Államokban terítéken van ezeknek a fegyvereknek a betiltása.
A távolabbi jövőben viszont még nagyobb veszély leselkedik ránk. Vajon a mesterséges intelligencia az emberiség fennmaradását is veszélyezteti? Előfordulhat, hogy egy napon olyan „szuperintelligens”, nálunk sokkal erősebb gépet alkotunk, amely akár szándékosan, akár véletlenül, de ellenünk fordul? Ez inkább elméleti aggodalom – csak akkor bizonyul megalapozottnak, ha elég intelligens gépet hozunk létre.
Addig a sci-fi kategóriájába tartozik.
Mindenesetre a terület szent Grálja az emberi intelligenciát utolérő mesterséges intelligencia megteremtése, és számos nagyon okos szakember véresen komolyan veszi ezt a küldetést. Kimagasló személyiségek, például a néhai Stephen Hawking vagy Elon Musk is felhívták a figyelmünket az elszabaduló mesterséges intelligencia lehetséges veszélyeire. Musk kijelentései, miszerint a mesterséges intelligencia kutatása „kiengedi a szellemet a palackból”, és „a mesterséges intelligencia veszélyesebb, mint a nukleáris fegyverek”, még a médiában is nagy port vertek fel.
Mindezeket tekintve jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi az ördögért kell kinyitni Pandóra szelencéjét? Azért, mert az emberiség nem engedheti meg magának, hogy hagyja parlagon heverni a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségeket. Hiszen megsokszorozhatja a tudásunkat és a kreativitásunkat, és gyakorlatilag minden létező területen innovációk sorát indíthatja el. Új gyógyszerek és kezelések, hatékonyabb zöld energiaforrások és egyéb fontos fejlesztések sokasága várható a jóvoltából. Igaz, hogy el fogja venni egyesek munkáját, ugyanakkor megfizethetőbbé és elérhetőbbé fogja tenni a gazdaság termelte termékeket és szolgáltatásokat. A PricewaterhouseCoopers (PwC) tanácsadó vállalat elemzésének előrejelzése szerint a mesterséges intelligencia 2030-ra nagyjából 15,7 billió dollárral fog hozzájárulni a világgazdasághoz.9 Ez különösen sokat nyom a latban most, a koronavírus-járvány okozta súlyos gazdasági válságból való kilábalás időszakában. És talán még ennél is fontosabb, hogy a mesterséges intelligencia nélkülözhetetlen eszközt ad a kezünkbe a legnehezebb kihívások – köztük a klímaváltozás, a környezetkárosítás, az óhatatlanul bekövetkező újabb járványok, az energia- és ivóvízhiány, a szegénység és az oktatáshoz való korlátozott hozzáférés – leküzdéséhez.
Az vinne előre, ha teljes egészében kiaknáznánk a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket, de közben nyitva tartanánk a szemünket, és ügyelnénk a buktatók elkerülésére. A mesterséges intelligencia bizonyos jellegű alkalmazásait szabályoznunk kell, míg másokat teljesen be kell tiltanunk.
Erre pedig most kell sort keríteni, mivel a jövő a vártnál sokkal hamarabb köszönthet be.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kötet „térképet” ad az olvasó kezébe a mesterséges intelligencia jövőjéről. Senki sem látja előre, milyen tempóban fog fejlődni ez a terület, milyen célokra fogjuk használni a technológiát, milyen vállalatok és ágazatok fognak kinőni belőle, és melyek lesznek a legnagyobb veszélyei. A mesterséges intelligencia jövője beláthatatlan. Nem áll rendelkezésünkre útmutató, ezért kénytelenek vagyunk a józan eszünkre hagyatkozva tájékozódni. Mégis azt remélem, hogy ez a könyv egyfajta útikalauzként segít felkészülni a mesterséges intelligencia forradalmára. Megmutatja, hogyan válasszuk el a hírverést és szenzációhajhászást a valóságtól, és hogyan találjuk meg egyénileg és társadalmilag a helyünket a saját magunk alkotta jövőben.