Majdnem két év telt el azóta, hogy a tálibok elfoglalták Kabult, és úgy tűnik, hogy a tudás rohamosan veszít értékéből, és a könyveket már nem tekintik értéknek. Amikor 2021 augusztusában a tálib harcosok megérkeztek az afgán fővárosba, az újságíró sok barátja a repülőtérre rohant, hogy megpróbálja elhagyni az országot, mivel nem láttak többé jövőt saját hazájukban. Mesterdiplomával, PhD-vel, több könyvvel rendelkező emberek, professzorok, orvosok, mérnökök, tudósok, írók, költők, festők menekültek el.
Az újságíró egyik kollégája – a riporterként dolgozó Alireza Ahmadi – is csatlakozott a reptéren a tömeghez. Távozása előtt Facebook-oldalán azt írta, hogy 60 különféle témájú könyvét 50 afgániért (kevesebb mint 1 dollárért) adta el. Soha nem jutott ki az országból; az Iszlám Állam által végrehajtott Khorasan Tartomány repülőterenéek bombázásakor vesztette életét.
Hujjatullah Zia úgy döntött, hogy elajándékozza a könyveit, amelyek olyan témákkal foglalkoznak, mint a nemzetközi jog, az emberi jogok, a nők jogai és az angol nyelv. Közkönyvtáraknak adományozta őket, mert arra gondolt, hogy egy tálibok által uralt országban nem tudja majd hasznukat venni. Az Iránba menekült újságíró Teheránban aztán újra felfedezte régi szerelmét a könyvek iránt. Kevés pénze nagy részét az emberi jogokról és a nők jogairól szóló könyvekre költötte, és ezekkel a kötetekkel felvértezve elkezdett dolgozni saját írásán, amely a nők politikai jogairól szól a nemzetközi jogrendszeren és az iszlámon belül, és amelyet nagyjából egy év alatt be is fejezett.
Az afganisztáni polgári lakosság, különösen a nők helyzete miatt fejezte ki aggodalmát Khaled Hosseini író és a Nobel-békedíjas Malala Juszufzai.
Elküldte a kéziratot különböző kiadóknak, de többször visszautasították, mert túl kényesnek találták a témát, és úgy gondolták, hogy lehetetlen lenne engedélyt kapni a kiadásra. Végül Ali Kohistani, a Mother Press munkatársa beleegyezett, hogy publikálja a könyvet. Elkészítette a szükséges dokumentációt, és benyújtotta a kéziratot a tálib információs és kulturális minisztériumhoz, hogy engedélyt kérjen - öt hónapja vár a végső válaszra, és kétségbeesése napról napra nő. Kohistani többször elment a minisztériumba érdeklődni a kézirat felől, de eredmény nélkül. Elmondta, hogy még öt könyvet szeretne kiadni idén, de egyelőre egyiket sem hagyta jóvá a minisztérium.
Más kiadók is szenvednek a bizottsági döntések önkényétől és a hosszan elhúzódó eljárásoktól. A tálibok saját ideológiáját tükröző könyvek viszont állítólag nem ütköznek ezekbe az akadályokba. De a kiadási engedélyek késedelme és a cenzúra messze
nem az egyetlen probléma, amellyel az afganisztáni könyviparnak szembe kell néznie.
Rengeteg könyvesbolt és kiadó szűnt meg az elmúlt két évben. A tálibok döntése, mely megtiltja a lányoknak és nőknek a középiskolai és az egyetemi oktatásban való részvételt, azt is jelenti, hogy már nem vásárolnak annyi könyvet. Fiúk és fiatal férfiak is kimaradtak az iskolából és az egyetemekről, mert demotiválja őket, hogy diplomáikkal valószínűleg nem tudnak majd elhelyezkedni. Mindezek mellett a tálib kormány magas adókat vetett ki a könyveladásokra, ami még tovább csökkentette a könyvesboltok tulajdonosainak és kiadóinak csökkenő bevételét. A könyvtárak is elveszítették olvasóikat, és a különféle könyvklubok, irodalmi egyesületek is leállították tevékenységüket. Már nem tekintik értéknek a könyvek birtoklását, olvasását vagy írását. Az afgán könyvkiadás egyik napról a másikra virágzó ágazatból – talán a legsikeresebb iparágból – küzdelmes és kockázatos üzleti vállalkozássá vált. Az afgánok lelkes olvasókból olyan emberekké váltak, akik nem engedhetik meg maguknak a könyveket.
A tálib hatalomátvétel óta csak két vevője volt, de kitart a kabuli könyvesboltos.
Ez az ország olyan embereket adott a világnak, mint Rúmi, Avicenna vagy Sanai, írja az elkeseredett újságíró. Az olvasást, az írást és az ismeretterjesztést mindig is nagyra becsülték az országban. A különböző dinasztiák afgán uralkodói tiszteletben tartották a gondolat szabadságát, és támogatták a tudást. A cenzúra, az oktatás korlátozása és a könyvek leértékelése soha nem volt az afgán hagyomány vagy kultúra része.
A világtörténelem egyik országa sem virágzott még akkor, amikor uralkodói elnyomták a tudást, a műveltséget és a szabad gondolkodást.
Afganisztán a sötétség és a tudatlanság felé halad, írja Hujjatullah Zila. A könyvek és a tudás felszámolása pedig visszafordíthatatlan következményekkel járhat az ország jövőjére nézve.
Forrás: Aljazeera
