Így ír Nádas Péter nyelvén Szvoren Edina – Olvass bele!

Így ír Nádas Péter nyelvén Szvoren Edina – Olvass bele!

A Kérődző Kronosz pastiche-aiban ismert írók stílusokra ismerhetünk rá újfajta szemszögekből. Hiszen a szövegek egyszerre viselik magukon Szvoren Edina és a kiválasztott szerzők stílusjegyeit.

Könyves Magazin | 2024. június 16. |

A stílus maga az ember? Szvoren Edina új kötetében a közkeletű mondást fordítja ki. Nádas Péter-, Krasznahorkai László- vagy Tompa Andrea-mondatok olvashatók itt, amelyeket nem Nádas, Krasznahorkai vagy Tompa Andrea írt le, hanem Szvoren Edina. A kötet egyik legizgalmasabb darabja ezért az, amelyikben Szvoren Edina éppen Szvoren Edina-szöveget imitál. A különböző stílusok kaleidoszkópszerű forgatagában pedig egyre nehezebb tetten érni, hol is kezdődik az utánzás.

szvoren edina
Kérődző Kronosz
Magvető, 2024, 225 oldal
-

Szvoren Edina: Kérődző Kronosz (részlet)

Nádas Péter: In statu nascendi

az undorukat[1]

 

A régi szászok oly kíméletlen módszerekkel dolgozták föl a csapdába ejtett mezei pacsirtákat, hogy Albert, a brutalitástól megcsömörlött szász király 1876-ban egyetlen tollvonással betiltott mindennemű madárvadászatot. A mágnások konyhamesterei, az uralkodói háztartások, a vendégfogadók szakácsai ugyanis az énekesmadár saját belsőségeiből, vérrel kevert májból, szívből és tüdőből készítettek pasztétává tört, majd meisseni aszúborral, Spätlesével lazított tölteléket, azt tömködték, szuszakolták a bordaűrbe, a tolla fosztott bőr alá. Amit aztán kemencében sütöttek omlósra, ropogósra. A szakácsoknak a madarat lábánál összefogva kellett a nagypolgárok, iparosok, választófejedelmek és messzi városokból érkezett utazók asztalára tálalniuk, míg a megcsömörlött Albert el nem rendelte a tilalmat. Az elmaradhatatlan, tojásfehérjéből készített keresztvonás a mostanra édességgé szelídített lipcsei pacsirta kalapján egyszóval nem üresdíszítmény, nem oktalan pazarlás,

hanem éppenséggel a gúzsba kötött madár testére feszülő spárga stilizált fonata.

Felteszem, vannak, akik nem vérrel kevert májról szeretnének most hallani, nem a kényes ízlésű Albertről, s inkább arra kíváncsiak, a kép korában ugyan változott-e a fényképezés helyzete. Ebben a rendelkezésemre bocsátott fél órában a végére szeretnének járni, hogy mi történt a fotózás alapanyagaival, a fényforrásokkal, végső soron magával a fénnyel. S persze az emberrel. Mondjam csak el, miképpen vált jóformán lehetetlenné, hogy a fényképész az emberi arcot a fényínség állapotában rögzítse.

Csalódást fogok okozni, hölgyeim és uraim.

S hogy csalódást okozhassak, várakozásokat kell keltenem.

Gohlis városrész egyike a nyugalmasabb lipcsei negyedeknek. Ebben a negyedben lakott a barátom, aki szállást kínált egy biblioterapeuták és pszichiáterek részére rendezett többnapos tanácskozás idején. Utazásaim során nem akarok senkinek sem terhére lenni, s azt sem szeretném, ha nekem volnának terhemre mások. A barátom ez alkalommal mégis rábeszélt, szálljak meg nála.

Lipcsei pacsirtákkal akartam hozzá beállítani, 1998 kora őszén három szelet lipcsei nyalánksággal akartam meglepni őt. Meg nem mondhatom, miért épp hárommal, hiszen akkor már elvált, egyedül élt, felesége az ő közös gyermekükkel immár Kasselba hurcolkodott.

Taxit fogtam a pályaudvaron. Olajos tekintetű, fénylő szemhéjú úr szállt ki a bőröndömért. Garbót viselt, amit szigorúnak szokás mondani, s ahogy megragadta a bőröndöm fülét,

nekem csupán haboznom lehetett, tiltakozni nem.

A kocsi hirtelen támadt csöndjében egy szovjet tábornokról elkeresztelt utcát neveztem meg úti célként. A Trufanowstrasséban lakott akkoriban a barátom, egy csúnyán véget ért szép házasság hajótöröttje, amint a barátom szerette híresztelni magáról. Úgy hitte, a házassága egy könyv miatt ért véget. Így mesélte. Egy könyves baleset miatt. Miként a szerelmeseket, nem zavarták az aránytalanságok, a perspektíva rossz irányba forduló tölcsére, nem felülről, nem kívülről nézte a történetét. Még ha az elemek illeszkedő sokasága mindenkor szerényebb helyet foglal is, mint ugyanezen elemek önnön összefüggéseikből kihullva, összezilálva, s még ha emberfővel képzelni is alig vagyunk képesek más építkezési elvet, mint két szomszédos elem közt a legnagyobb érintkező felületre rátalálni, józan ésszel fölfogni nem tudom, miként gondolhatta a barátom, hogy házak vakondjáratok miatt omoljanak le, rágcsálók tárnái ássanak alá égbe vesző óriásnyárakat. Könyvek egy házasságot. Akkor már csaknem évtizedes vitában álltunk. Ahol is kölcsönös csodálatunkra időnként megfordultak a pólusok.

Két hasonló alkatú ember magnetikus taszítása munkált a viszonyunkban, így aztán legjobb szórakozásunkra, s mintha az ég világán semmi nem kötne minket sehova, időnként azt kezdtük állítani, amit korábban a másik. A barátom tónus nélküli arca, ami engem mindig is egy érett szőlőszemre emlékeztetett, ilyenkor a lágyan szétterülő orrtő körül pár pillanatra megfeszült. Tűhegynyi gödrök képződtek a viaszos bőrfelszín alatt.

Tudni való, hogy a csillárok bolondja volt, csillárokat restaurált, csillárokat gyűjtött, csillárokat hordott a gohlisi villalakás helyiségeibe. Ha olykor csekély haszonnal túladott rajtuk, furdalta a lelkiismeret, előfordult, hogy az üzletet akár ráfizetéssel is hajlandó volt visszacsinálni. Rézfazettás lüszterlámpa lógott az egykori gyerekszobában, amelynek havonta egyszer volt csupán lakója. A maga tucatnál is több fénylő hólyagocskájával, melyek gömbcsuklóikon egyenként is mozgathatóak voltak, plafon síkjára rögzített falikar ékeskedett a tágas előszobában. Kubista műremek derengett az étkező félköríves ablakfülkéje fölött. Gardróbszekrények mélyén rejtőztek a barátom mellőzött vagy kegyvesztett csillárjai, plafonrózsák porosodtak a vendégágy alatt, foglalatukba nem illő, idomtalan izzók, szemük vesztett eresztékek, szidolozásra váró vagy lecserélt lámpasúlyok.

Kolumbusz háromárbócos karavellája volt kivehető az egyiken.

A barátom, nincs két hete, élt azzal a születésünkkel belénk helyezett joggal, mely szerint ennek a jogokban és lehetőségekben dúskáló létnek bármikor kedvünkre véget vethetünk. Jog és lehetőség sem éppen az illeszkedés legnagyobb felületét keresik. Hiszen ha létezik jog, abból nem következik lehetőség, ha létezik lehetőség, abból nem következhetik jog.

Trufanowstrasse, mondtam figyelmetlenül.

Trufanov hadtestei harcoltak Sztálingrádnál, a Donnál, ostromolták Berlint, maga Trufanov később Lipcse városát irányította a fegyverletétel utáni időkben. Megszervezte az egészségügyi ellátást, eltakarította a halottakat, újraindította az egyetemet. Mintha szarral lennének bekenve, szülővárosomban ezeket az utcaneveket réges-rég lecserélték.

A barátomnak szánt lipcsei pacsirtákat magam mellé csúsztattam a hátsó ülésen. A visszapillantón fenyőfát formázó, Wunderbaumnak nevezett illatosító lógott, ami nagy forgalmat bonyolító, ám gondosan tisztán tartott nyilvános illemhelyek szagát árasztotta valamiért. Sofőröm vezetői engedélye is ott csapkolódott a cinóberkék csodafa mögött.

Gök úr, vagy talán Ergök úr egyezményes jelekkel a fülére mutatott.

Akkor már magam is láttam a fülkagyló ízesülésére erősített kis gépezetet. Trufanowstrasse, ismételtem meg a címet kissé előrehajolva, emelt hangon, de az intonáció változatlanságára ügyelve, tagoltan. Behajtás a Lumumba utca felől, tettem hozzá, alighanem mégis túl hangosan. Barokk zeneművekben van így egymásra utalva magasság és erő, a hang fizikai adottságai és a vele társított emberi indulat. Aki kiabál, az dühös. Aki emelt hangon kénytelen beszélni, lemondhat az udvariasság látszatáról is. Mintha kétgyökűek lennének az emberi affektusok, s nemcsak az okba lenne bekötve az okozat, hanem okozatba is az ok. Mintha a kauzális láncok kétirányúak volnának, s az örömérzet kiváltásához elegendő lenne már maga a mosoly. S akkor világ csúfjára egyidejűleg állnának fenn okok meg okozatok.

Lumumba, bólintott Gök úr. Szakmája iránti gyöngéd aggályossággal a sebváltóra helyezte kezét, finoman a gázpedálra lépett.

Kézhátát olykor a légcserélő lamellái elé tartotta, ahogyan testhőt szokás ellenőrizni, felszökő lázat. Amikor oldalra fordította a fejét, hogy kikémleljen egy parkoló furgon mögül, számba vegye a felsőbbrendűnek mondott forgalom alakulását, netán átengedjen egy társadalmi viszonyok szerint felette állót, akinek azonban lóerőben számolva rászorulónak kellett minősülnie, a nyakát hallottam ropogni.

Meglehet, csupán az irányjelző ketyegett.

Miként sejthette volna, majd éppen az ő ketyegő irányjelzője, az ő krepitálása hozza eszembe a Löhr utcai boltsegédet: a kioldódott, földet verő cipőpertlijét, s a csillárt, amit a barátom a jóvátételi pénzből vett abban a boltban.

Csevegtünk. Azoknak a felnőtt, szemérmességre nevelt, védekezőkészségüket legalábbis szeméremmel födöző férfiaknak az oldott hangnemében társalogtunk, akiknek ebben az életben többé nem kell találkozniuk, s a kimondott szó iránti felelősségüket nem a lelkiismeretükbe kihelyezett félelmükön mérik, elvtelenül nem azon latolgatják. Akik mondhatnak bármit – noha bármit azért mégsem mondanak –, s akik a gépesített helyváltoztatásaik iramának szakadozott eszmetársításokkal képesek csak utánamenni az ő ipari forradalom előtti eszükkel.

[1] Az írás rövidített változata német nyelven hangzott el, egy, a szerző fényképeit bemutató lipcsei kiállítás megnyitóján, 2001 januárjában. Az eseményen megjelenteknek a Kleinert cukrászat ínyencségeit szolgálták fel, egyebek közt Leipziger Lerchét.

Nyitókép: Hornyák Adrienn / Magvető

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Szvoren Edina: Bugyogtak fel belőlem a Nádas-mondatok

Az alkotáshoz elengedhetetlen távolítás, az irodalmi alkat és a rövidpróza írásához szükséges szemlélet is szóba került Szvoren Edina most megjelent kötetének bemutatóján szerda délután a Magvető Caféban. A szerző a Kérődző Kronoszról pályatársával, Tompa Andreával beszélgetett, a könyvből pedig hosszabb részletet olvasott fel Bognár Péter író.

...
Hírek

Szvoren Edina és Kukorelly Endre kapta idén a Füst Milán-díjat

...
Nagy

Szvoren Edina sokáig hanyagolta a magyar kortárs irodalmat, aztán jött Esterházy, aki áttörte a falat

Az talán nem meglepő, hogy a Mondatok a csodálkozásról szerzőjét elemi szinten izgatják a mondatok. Szvoren Edina a Müpa Literárium-estjén arról mesélt, hogy miben különbözik az a nyelv, amelyen zsemlét kér, attól, amelyen ír, de az is szóba került, hogyan hagyta maga mögött a tulajdonnevektől való félelmét.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mit tehet egy nő, ha lebénul az arca és elveszti a mosolyát? Olvass bele Sarah Ruhl könyvébe!

Sarah Ruhl az élete minden területén sikeresnek érezte magát, amikor az arca lebénult. Mi mindent jelent valójában egy mosoly? Mutatunk egy részletet a könyvéből!

...
Zöld

A narcisztikus személyiség kinőhető? + 2 könyv a témában

Kutatás készült arról, hogyan változnak a narcisztikus személyiségjegyek az ember élete során. A cikk végén két könyvet is ajánlunk a narcizmus témájában.

...
Zöld

A Stonehenge építőit is pestisjárvány törölhette el a föld színéről

A hír mellé két könyvet ajánlunk a járványok történelemformáló hatásáról.

Hírek
...
Szórakozás

A Dűne: Prófécia nővérei boszorkányok vagy megmentők? Nézd meg az új előzetest!

...
Zöld

3 ok, amiért a home office pszichésen megterhelő + 3 könyv segítségül

...
Szórakozás

A sógunt 25 kategóriában jelölték Emmy-díjra

...
Hírek

A Trónok harca írója hoppon maradt, vele sem kivételezik a Worldcon

...
Hírek

Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve ősszel érkezik

...
Nagy

Továbbra sem tudjuk, honnan ered az „OK” szó

Kiemeltek
...
Hírek

Masha Gessent 8 év börtönre ítélte egy orosz bíróság álhírterjesztés miatt

Az író az orosz hadsereg által elkövetett bucsai mészárlásról beszélt egy interjúban, az atrocitásokat a Kreml sosem ismerte el.

...
Podcast

Szabályok szövevényes hálózatában telt az úrinő élete [Budapesti nők]

Az úrinő a maga idejében igazi fogalom volt. De kitől vagy mitől lett valaki úrinő? Milyen szabályoknak kellett eleget tennie, és milyen életpálya várt rá? Mit engedhetett meg magának, és mi volt az, amire még csak álmában sem gondolhatott? Egyáltalán: a múlt században az egyesített főváros utcáit járva, honnan lehetett tudni, hogy a szembejövő – úrinő? Budapesti nők podcast.

...
Nagy

Rachel Cusk dönti el, mit hagy ki a könyveiből, nem a kiadók

A vendégház című, magyarul 2023-ban megjelent regény angol eredetijének végén szerepelt egy jegyzet Rachel Cusktól, ami a fordításba már nem került bele. De miért? Interjú Tönkő Verával, a Park Kiadó vezetőjével.

A hét könyve
Kritika
A háromtest-probléma nyomasztó történelemkönyv a jövőről
...
Beleolvasó

Azt ismered, amikor James és Ivy panziót nyitott? Itt a Csengetett, Mylord? folytatása

A világon először magyar nyelven jelenik meg a Csengetett, Mylord? rendezőjének és társszerzőjének könyve. Olvass bele!