Ha egy technológia lehetővé tenné, hogy valósággá változtasd a gondolataidat, mihez kezdenél? Meggazdagodnál? Illuzionistaként sztár lennél? Segítenél másoknak? Vagy eltakarítanád a szabadlábon lévő bűnözőket? Miért is ne, egy gondolat nem hagy semmilyen nyomot, nem igaz?
Dai intelligens fiatalember, aki barátjával, Artival megalkot egy gondolataikat megjelenítő gépezetet. A testet öltött gondolatok azután bármire képesek. Habár Dai a világot kívánja jobbá tenni, a drasztikus módon szaporodó titokzatos halálesetek száma az ismert bűnözők körében hamar felkelti a rendőrség figyelmét. A pszichológiai macska-egér játékban pedig annak az igazsága győz, aki a legtovább bírja a szabályok nélküli küzdelmet.
Vajon meddig tudja Dai uralni a maga teremtette szörnyeket? Vagy elméje sötét bugyrai végül őt magát is elnyelik?
Ronil Caine: Rémteremtő (Részlet)
– Rainey nyomozó! Jöjjön! De jó, hogy itt van! – mondta a rendőr, és szinte a karjánál fogva vezette Raineyt a lift felé.
– Mi történt? – kérdezte Rainey. – Ki halt meg?
– Rutherford. Adam Rutherford.
– A pedofil.
– Igen… – A tiszt az órájára nézett. – Egy órája meggyilkolták. Borzalmas!
– Mi? Ez meg hogyan lehetséges? Fogdában van, nem?
– Hát éppen ez az! A cellájában ölte meg valami.
– Valami? – Rainey kezdett ideges lenni.
Leértek a cellákhoz, amik mélyen az épület alatt helyezkedtek el. Miután átmentek a biztonsági ajtókon, Rutherford cellája felé sétáltak. A rabok csendben leskelődtek a cellaajtóik ablakán. Rainey nem tudta nem észrevenni a szemükben csillogó rémületet, ami a kíváncsisággal vegyült. Az őrök és néhány tiszt a folyosó két oldalán álltak, mint egy rögtönzött díszőrség. Rainey nem a felettesük, pedig szívesen megkérdezte volna, hogy nincs-e jobb dolguk. Egy cellaajtó volt csak nyitva, előtte egy újabb egyenruhás rendőr és két helyszínelő állt hófehér kezeslábasban. Ezt a rendőrt Rainey ismerte, Frank Hammondnak hívták. Rainey futólag megjegyezte magában, hogy Hammond felszedett pár kilót, mióta nem látta, pedig akkor sem volt már igazán fitt.
– Rainey! – mondta Hammond. – Jó, hogy jön!
– Hammond, mi az isten történt itt?
– Nézze csak meg! – mondta Hammond, és elállt a nyomozó útjából. A cella előtt, már a folyosón is vértócsa állt. A helyszínelők egy rácsot fektettek a küszöbre, Rainey fellépett rá, így nem járta össze a nyomokat.
Rainey végignézett a cellán, és önkéntelenül eltátotta a száját. A kis helyiség falait vér borította. Rutherford, legalábbis, ami maradt belőle, a sarokban hevert, szétvetett lábakkal. A hasától a feje tetejéig szó szerint kettéhasította valami. Úgy nézett ki, mint egy groteszk, nagy piros iksz. Fél arcai üresen bámultak két külön irányba, a mellkasában felismerhetőek voltak a bordái. Több foga, hajtincse és testének formátlan darabjai hevertek mindenfelé.
Rainey nem lett rosszul, mégis a szája elé kapta a kezét, inkább a valótlan borzalomtól.
– Atyaég! – mondta maga elé.
– Súlyos, mi? – kérdezte Hammond. Rainey vett egy mély levegőt, és újra körbenézett a cellában. A seb, ami hastól fejtetőig húzódott, szaggatott volt, de Rutherfordot nem szétfeszítették, hanem lentről felfelé feltépték, mint amikor valaki az ujjával bont ki egy borítékot. Ehhez valami kevésbé éles, de jól szakító tárgyra van szükség, például egy életlen fémlapra, és persze emberfeletti erőre.
– Ki volt őrségben?
– Jeremy Green.
– Nem ismerem. Beszélt már vele valaki? Látott valamit?
– Kiáltást hallott, benézett, és látta, hogy… szóval, hogy gáz van, riasztotta a többieket. Amikor jött még két rendőr, kinyitották a cellát, és ez fogadta őket. A folyosón nem volt mozgás, és a kamera sem látott semmit. A szellőzőablak és rácsai sértetlenek, nem mintha bárki beférne rajta.
– Pontosan mit mondott Green, mit látott? – kérdezte Rainey. Hammond összenézett a rendőrökkel, majd visszafordult Raineyhez.
– Valami szörnyről beszélt – mondta Hammond.
Rainey egy pillanatra felvonta a szemöldökét. Maga sem tudta volna megmondani, hogy azon lepődött-e meg, amit Hammond mondott, vagy pedig azon, hogy ilyet egyáltalán el mernek neki mondani.
– Beszélni szeretnék vele – mondta Rainey.
– Nem lesz könnyű, be kellett nyugtatózni. Sokkot kapott.
– Mitől?
– Hát, gondolom ettől – mondta Hammond, és hanyag mozdulattal a cella felé mutatott, mintha előre akarná engedni Raineyt a cellaajtóban. – Fiatal kölyök még.
– Hol van?
– Itt, mellettünk, az ambulancián – mondta Hammond, és oldalra bökött húsos hüvelykujjával.
Rainey tudta, hogy az ambulancia a másik irányban van, és hogy Hammond is tudja, csak lusta volt végiggondolni mutogatás előtt. Rainey karba tette a kezét, majd a két helyszínelőhöz fordult.
– Maguk találtak valamit? – kérdezte. Ezt a két férfit még nem ismerte, de a legtöbb helyszínelőt egyébként igen.
– A halál egy óra harminc körül állt be – mondta az egyik.
– Ez, amit lát, uram, mind Rutherford vére. Viszont nincs benne egy árva lábnyom sem.
– De nincs nyom az egész cellában sem – mondta a másik. – Sem ujjlenyomat, sem dulakodás, semmi. Mintha Rutherford magát tépte volna szét.
Rainey felvonta a szemöldökét.
– Ilyeneket ne mondjon nekem! – mondta. A helyszínelő lesütötte a szemét. – Mi van még?
– Ahogy Hammond is mondta, az ablakok sértetlenek, a zár, a szellőző és a rácsok is. A DNS-teszt még nincs meg, de ez biztosan Rutherford.
– Amire elsőre gondoltunk, azokat mind kizártuk – mondta a másik helyszínelő. – Tehát nem egyedül csinálta, és nem találtunk robbanószerkezetet sem, vagy ilyesmit. És nem belső ember csinálta. Ide lehetetlen lejutni úgy, hogy valamelyik kamera vagy őr ne venné észre az illetőt.
– A többi rab? – kérdezte Rainey Hammondot.
– Jól vannak – mondta Hammond. – Nem láttak semmit. A vasajtók egész este zárva voltak, azokon semmi nem jut át.
– Köszönöm. A képeket és a jelentésüket kérem az asztalomra, amint megvannak! Megyek, beszélek a fiúval – mondta Rainey. A két helyszínelő bólogatott. Hammond és Rainey együtt sétáltak a liftig, majd felmentek a földszintre.
– Mit gondolsz? – kérdezte Rainey, és ügyelt, hogy a hangja semleges legyen. Hammond képes azt hinni, hogy csak cukkolja, holott tényleg érdekelte a véleménye. Hammond megrántotta a vállát.
– Nem tudom. Nagyon furcsa eset. Semmi használható elméletem nincs.
– Mit tudsz erről a Greenről?
– Nem sokat. Fiatal, nemrég jött az akadémiáról. Azt hallottam, jók az eredményei. Sajnos ez most lehet, hogy betett neki.
Raineyt bosszantotta, hogy Hammond nem veszi elég komolyan a munkáját. Jelen esetben például eszébe sem jut, hogy a közvélemény azt fogja hinni, ők ölték meg Rutherfordot, hacsak nem találnak gyorsan egy gyanúsítottat.
