Létezik egy japán cég, amelyik titkos szolgáltatást nyújt gazdag emberek számára: képesek lemásolni bármelyik hírességet, hogy ügyfelük eltölthessen velük egy-két hetet valamelyik egzotikus nyaralóhelyen. Robert Turner amerikai multimilliomos a feltörekvő színésznőt, a csodálatos szépségű Liliant rendeli meg.
A másolat tökéletes, és mesterségesen elfojtott emlékekkel, boldog tudatlanságban élvezi a nyaralást a megrendelővel, mit sem sejtve arról, ki is o valójában. A projekt azonban félresiklik. A másolat emlékei kezdenek előjönni...
Ronil Caine első regénye 2016-ban felkerült Margó-díjra jelöltek tízes listájára. Akkor interjúztunk is a szerzővel, aki a következőket mondta az alkotást beindító szikráról: "A Lilian alapötlete, hogy gazdag emberek megrendelhetik bármelyik sztár másolatát, hogy két hétig velük lehessenek. Ez egy nagyon jövedelmező, illegális üzletág a jövőben. A téma, hogy ki melyik sztárral töltene el két hetet, tulajdonképpen az utcán hevert, a klónozás pedig egy általam régóta kedvelt eleme a filmeknek és könyveknek. Egy napon aztán ezek összeálltak a fejemben egy történetté."
Ronil Caine: Lilian (Részlet)
Turner pontos volt, Olivier pedig már ott ült az egyik boxban. Ahogy Turner belépett, Olivier felállt. Amíg Turner odaért, Olivier figyelte, hogy kezet nyújt‑e, de nem tette. Olivier kedvesen mosolygott, az öltönye hibátlan, arca frissen borotvált, szeme éber és csillogó. Turner ma reggel úgy gondolta, a férfi még bőven negyven alatt van. Turneren viszont látszott, hogy kevesebbet aludt, mint amennyit a szervezete megkívánt volna. Borostáját is meghagyta, igaz, ez neki mindig is jól állt. Na, de elvégre ki akar kinek eladni?
Olivier mutatta, hogy üljenek le, majd intett a pincérnek. Vékony, vérszegény srác lépett hozzájuk – a névtáblája szerint Dai –, kiválóan beszélt angolul, és nem jegyzetelt rendelésfelvételkor.
– Nos, Mr. Olivier! Mi az a nagyon érdekes ajánlata? – kérdezte Turner, és kedvességből mosolygott, míg Olivier azért, mert végre feltette neki a kérdést az ügyfél, amit hallani akart. „Örülök, hogy megkérdezte” – mondta a szeme.
– Tudom, Mr. Turner, hogy mindene megvan, és szinte mindent megkaphat a világon, amit akar. Mégis, amit én kínálok önnek, az valami olyan, amit nem kaphat meg – mondta Olivier, majd kis szünet után folytatta:
– Gondolt már arra, hogy eltöltene egy hétvégét valami hírességgel?
Turnernek beugrott néhány ismertebb nő arca, de visszaterelte a figyelmét Olivierre. Az üzleti világban mindig kiszagolta a veszélyeket, a csapdákat, de éppúgy a lehetőségeket, a vállalható kockázatokat. Ha ez a fickó át akarja verni, akkor nem ilyen nyakatekert módon tenné, ennél egyszerűbben is lehet pénzt szerezni másoktól. Ha lépre akarja csalni őt, akkor azt a következő lépésben tervezi megtenni, most még csak a bizalmat építi ki, és jól csinálja. Ha ez egy átverés, akkor nagyon okosan van felépítve, és neki ébernek kell lennie. Egyelőre előnyben van, de bármikor fordulhat a kocka.
Az ő figyelmét nem sok dologgal lehet felkelteni, s lám, mégis itt ül, ami már most nem kevés pénzébe és idejébe került, holott még szinte semmit nem hallott az egészből. Átsuhant az agyán, hogy borzalmas nagy hülyeséget csinál éppen, de kitartott döntése mellett, hogy meghallgatja ezt az embert. Olivier bizalmasan közelebb hajolt, és folytatta, mielőtt Turner megszólalhatott volna:
– Önnek nincs más dolga, mint megmondani nekünk a titkos vágyát, hogy kivel töltene el egy hétvégét, és mi elhozzuk önnek.
Turner számára kezdett érdekesből izgalmasba átfordulni a játék. Mintha egy csavaros filmet nézne, ahol apránként derül ki az igazság, fenntartva a feszültséget és a kíváncsiságot. Nem tette fel azt az ostoba kérdést, hogy embereket rabolnak‑e el, mert ha erről lenne szó, nem gondolhatják komolyan, hogy ő belemegy. Dörzsölt fickó volt, de ügyelt a törvényekre, mivel a pénzt, amit keresett, el is szerette volna költeni, és ebbe egy letartóztatás, de még egy vádaskodás sem fért bele. Ha valóban utánanéztek az életének, tudják róla, hogy cégei tisztességesen működnek, és adóznak minden országban. Rendszeresen támogatta a városokat, ahol a vállalatai működtek, és soha nem keringtek róla történetek, hogy kétes üzletei lennének.
– Hogyan? – kérdezte Turner.
Olivier újra megvillantotta reklámokba illő mosolyát, amely teljes mértékben őszintének tűnt. Sokáig nem válaszolt, időt engedve Turner agyának, hogy átpörgesse magában a lehetőségeket. Komótosan megsimogatta a tarkóját, majd elegáns gesztusokkal folytatta:
– Megvan hozzá a technológiánk, hogy bárkit lemásoljunk.
Bármelyik élő embert a földön. – Turner minden erejével azon volt, hogy döbbenetét elrejtse, de egy pillanatra így is elkerekedett a szeme, majd oldalra pillantott, mintha homogén felületet keresne, ahol megnyugtatva szemét, feldolgozhatná a beérkezett információt. Olivier viszont el tudta rejteni, hogy ez tetszik neki. Turner majdnem azt mondta, hogy ez lehetetlen, de inkább nem tette, mert ha mégis az, akkor csak tudatlannak tűnne.
Olivier ismét várt egy kicsit, majd folytatta:
– Elhozzuk önnek a kedvenc színésznője, sportolója, énekesnője másolatát, vagy akár a szomszéd lányt, bárkit, akire csak rámutat az utcán. És igazi ember lesz, nem android, dublőr vagy gumibábu. Egy tökéletes másolat.
– Ez… – kezdte Turner, de elnevette magát a helyzet abszurditásán. Ez az ember itt olyan dolgokról beszél, amik a tudomány jelenlegi állása szerint nem lehetségesek. Mármint a publikus tudomány jelenlegi állása szerint – mondta magában.
– Az emberek klónozása illegális – mondta végül Turner –, amin, ha igaz lenne, amit mond, még felül tudnék kerekedni, de maga a folyamat, amennyire tudom, évekig tart.
– Az régen volt. Ma egy hét kell hozzá, hogy a kiválasztott személyt egy az egyben lemásoljuk. Erre, amennyire tudom, csak mi vagyunk képesek. Az üzlet klónozás-része valóban nem legális, de a törvény csak azokra vonatkozik, akik a műveletet végzik, önt semmilyen felelősség nem terheli, hiszen csak találkozik egy gyönyörű nővel, és eltöltenek egy hetet vagy kettőt. Fizetnie is csak akkor kell, ha átadtuk a másolatot, és ön meggyőződött róla, hogy valóban azt a személyt kapta, akit kért.
– Kik állnak e mögött? – kérdezte Turner, de nem volt benne biztos, hogy választ szeretne.
– Tudja, hogy ezt nem mondhatom el – mondta Olivier –, de a tulajdonosi kör egy gazdag üzletemberekből álló csoport, akik sok hasonló fejlesztést finanszíroznak. Még az sem kizárt, hogy valamelyiküket ismeri, de ez sosem fog kiderülni. Én vagyok a japán központ vezetője, ha úgy tetszik.
Turner ismét elgondolkodott, Olivier nem szólalt meg, hagyta, hogy az amerikai megeméssze a hallottakat. Turner kávéjának megmaradt fele kihűlt, annyira elfeledkezett róla.
– Egy hét? – kérdezett vissza Turner.
– A teljes folyamat, megrendeléstől szállításig általában két hét, de magára a másolásra egy hét elegendő, amennyiben rendelkezésre áll a kiválasztott személy DNS‑e.
Turner nem tudta, mit mondjon. Erre nem számított. Klónozás? Másolat? Bárkit?
– Ha akárkit lemásoltathatna a világon, kit választana? – kérdezte Olivier.
– Ilyen kérdéseket a tinédzserek tesznek fel egymásnak a második sör után – mondta Turner.
– Pontosan. Ezek az emberek alapvető vágyai, amik régen csak beszélgetés szintjén léteztek, ma pedig mindez megvalósítható.
– Miért én? – kérdezte Turner.
– Ügyfeleinket a legnagyobb körültekintéssel választjuk ki, tekintettel a szolgáltatásunk… kényes voltára. A potenciális ügyfeleknek kicsit utánanézünk, hogy az üzletet mindenki számára maximális biztonsággal bonyolíthassuk le. Mindazonáltal biztosíthatom, hogy még senkinek nem esett bántódása, és a hatóságok sem nyomoznak a cégünk után – mondta Olivier, ez utóbbi mondatot olyan hanglejtéssel, mintha tartalmának még csak a felvetése is nevetséges lenne.
Turner a borostáját simogatva gondolkozott. Nem tudta eldönteni, bánja‑e, hogy eljött ide, vagy örüljön neki. Végül is, ahogy Olivier mondja, fizetni csak a végén kell, tehát az átverés lehetőségét elég jól kizárják. Vagy elodázzák.
– Tudom, hogy ez így elsőre hihetetlenül hangzik – mondta Olivier. – Ez minden ügyfelünkkel így van.
De végül mindenki elégedett volt, és egy olyan élménnyel lett gazdagabb, amiről mindenki más csak álmodozik. Mr. Turner, aludjon rá egyet, és holnap jöjjön el az irodámba! Megmutatom, hogy pontosan miről is van szó.
Olivier felállt, és kinyújtotta a kezét. Turner is felállt, és ezúttal kezet fogott vele.
– Addig is, minden jót, Mr. Turner! – mondta Olivier, és már ment is. Turner visszaült, és elmerengett az ajánlaton. Visszafogta magát, hogy ne kiáltson Olivier után, hogy állj, ő most azonnal akar látni valami bizonyítékot erre. Meggyőzte magát, hogy ha alszik rá egyet, az neki is jót tesz. Elrendeződnek az információk, szépen a helyükre rázódnak. Üldögélt még egy kicsit, és elgondolkodott a lehetőségeken. Ha ez az egész igaz, akkor itt valóban különleges élményre van kilátás.
