A rózsa rejtvény, amely megfejtésre vár

A rózsa rejtvény, amely megfejtésre vár

Hogyan lett a virág az édenkert, majd a teremtés harmóniájának szimbóluma? Miért festettek rózsát a felvonulási épületre Knósszoszon? Milyen gyógyszerek alkotórésze volt különböző korokban és helyeken? És mi köze a rózsának az erotikához? Olvass bele A rózsa labirintusába!

Könyves Magazin | 2020. november 29. |

A rózsa rejtvény, amely megfejtésre vár.

A rózsa több egyszerű virágnál. Egyetemes szimbólum, amely a legkülönfélébb gondolatok és érzések kifejezését tette lehetővé. Keleti és európai kultúrák tükörképe, szemet gyönyörködtető vagy épp elképesztő ábrázolások tárgya, mítoszok, mesék, szerelmes történetek főszereplője.

Géczi János
A rózsa labirintusa
Athenaeum, 2020, 248 oldal
Géczi János: A rózsa labirintusa

A rózsa és a rózsát szemlélő ember egyedülálló története, Géczi János gazdagon illusztrált, források százait bemutató könyve nemcsak egy virág kultúrtörténetét, de önmagunk megértését is segítheti.

Géczi János: A rózsa labirintusa (Részlet)

A rózsa mindennapi felhasználása: italok, ételek, luxus

Rendkívül széles jelentéstartományának köszönhetően a rózsa a születéstől (és így a rendszeresen megtartott születésnapi ünnepségtől) kezdve a halotti torig végigkíséri a rómaiak életét.

 Egyaránt jelen van a lakomákon és az ivászatokon, az ételkészítéskor, az ízesítésben és az illatosításban, a szerelmi légyottokon, a gyógyszerekben és a varázslásban, a közösségekben, a családban és a magányban. Az esküvőn koszorúval díszítik a ház kapuját, azzal áldoznak a házi oltár isteneinek. Mulatozáskor a vigadozók fejét éppúgy virágokkal ékesítik, mint az edényeket, a szolgákat, az asztalt és az ételeket. A szabadban történő áldozáskor is élővirág-díszítést használnak, és – ciprussal, majoránnával és fenyővel vegyítve – legalább évente egyszer a sírokat is virággal borítják el. Virágokból, illatos növényekből készülnek a szépítkező- és tisztálkodószerek, a kenőolajok és a pihenést vagy éppen a dőzsölést, avagy az orgiát kellemesebbé tevő díszek.

A rózsakoszorú persze ünnepi lakomák tartozéka is.

Az keretezi az italozók fejét – nehogy kifecsegjék a titkaikat –, és az övezi a tivornya legalapvetőbb kellékét, a vegyítőedényt is. A borkóstolás ünnepének, április 23-ának is koszorúnövénye a rózsa – és mint fentebb kiderült, ez a nap az utcalányoknak, Venus szolgálóinak is lehetőség, hogy szolgálataikat szabadabban végezhessék. Arról, hogy a lupanariák, vagyis a bordélyok virága a rózsa volt, Petronius Satyriconja, illetve a korabeli falfestmények is kellő érzékletességgel tudósítanak.

A rómaiaknak volt egy különleges, a bor és a rózsa előnyeit és jelentését összegző italuk: a rózsabor. Diocletianus császár idejében ez számított az egyik legolcsóbb bornak. Apicius (i. e. 25?–i. sz. 25) szakácskönyve szerint a rózsabor receptje a következő:

Fűzz fel rózsaszirmokat – a fehér részeket kihagyva – egy cérnaszálra. Tegyél belőle borba minél többet, hogy hét napig abban álljon. Hét nap elteltével vedd ki, és fűzz fel újabb szirmokat. Tedd a borba az új füzért, hagyd benne ugyancsak hét napig, majd vedd ki. Ismételd meg ugyanígy, harmadszor is. Ezután szűrd le a bort. Mielőtt inni akarod, adj hozzá mézet. Csak a legszebb szirmokat fűzd fel, s ügyelj arra is, hogy ne maradjanak rajtuk harmatcseppek. Hasonlóképp készítsd az ibolyabort is, s ugyanúgy mézzel ízesítsd.

(APICIUS: Szakácskönyv a római korból. 1. 4, 1. In Apicius 1996. Ford. Hegedűs Zsuzsa–Orlovszky Géza)

A rómaiak a hamisítás mesterei voltak: ahogy az ételekből, úgy italaikból is előszeretettel készítettek olcsó utánzatokat:

Így csinálj hamis rózsabort. Tégy egy pálmakosárkába zöld citromleveleket, s helyezd még forrás előtt lévő mustba. Negyven nap múlva vedd ki. Ha szükséges, adj hozzá mézet, s rózsabor helyett fogyaszd.

(APICIUS: Szakácskönyv a római korból. 1. 4, 2. In Apicius 1996. Ford. Hegedűs Zsuzsa–Orlovszky Géza)

A lerészegedés megakadályozása érdekében a koszorúkról rózsaszirmot téptek a borra, és azzal hűsítették az izzadt és átmelegedett homlokot. Ugyancsak rózsaszirommal kendőzték el a borszagú leheletet, és nem csak Apuleius aranyszamara ette a növényt a szerelmi varázslat feloldása céljából.

A rózsát a római orvosok általában is hűsítő hatásúnak tartották:

Dioszkoridész és Galénosz vonatkozó javaslatai is erre a tulajdonságra épültek.

De a rózsából étel is készül. Az imént idézett, Marcus Gavius Apiciusnak tulajdonított római szakácskönyv az egyetlen reánk maradt ókori receptgyűjtemény, amely a későbbiekben diétáskönyvként és gyógyszergyűjteményként is funkcionált. A mű az időszámításunk kezdete utáni évszázadok fényes lakomáit idézi. Ebben bukkanhatunk rá egy mai szemmel igen különösnek tetsző ételre: a rózsafelfújtra is.

Szedegesd le a rózsa szirmait, a fehér részeket távolítsd el, majd tedd a szirmokat a mozsárba. Önts hozzá garumot, s törd össze. Ezután adj hozzá másfél cyanthus garumot, és egy szűrőn át hagyd lecsöpögni. Végy négy agyvelőt, hártyázd le, és nyomd szét 8 scripulum borssal, önts hozzá a pépből, s jól dolgozd össze. Ezután verjfel 8 tojást, (adj hozzá) másfél cyanthus bort, 1 cyanthus aszúbort és egy kevés olajat. Olajozz ki egy sütőformát, tedd forró hamuba, s öntsd bele a fenti masszát. Ha megfőtt, finoman őrölt borssal szórd meg, s tálald.

(APICIUS: Szakácskönyv a római korból. 4. 2, 9. In Apicius 1996. Ford. Hegedűs Zsuzsa–Orlovszky Géza)

Mintha a rózsa mértéktelen használata és a köznapokat isteni magasságba emelő életélvezet azonos tőről fakadna.

A császárkorban a rózsa nemcsak hagyományos virágzási idejében volt hozzáférhető, hanem – a meleg vizes locsolás és az üvegházas termesztés jóvoltából – korábban vagy akár később is elérhető – ámbár borsos árú – termékké vált. A virágzási idő elcsúszását eredményezték a különböző itáliai termőhelyek klimatikus sajátságai is. Ezekből a rózsakertekből aztán az illatos virágszálakat hajóval vagy szekéren szállították Rómába és más városokba. 

Kiterjedt és híres kertek voltak Campaniában és a Salernói-öbölnél fekvő Paestumban. A hétköznapi alkalmazás mellett a rózsát különféle hivalkodó luxuscikkekhez, például rózsaszirmokból készült vánkosokhoz és ágyakhoz is felhasználták. Miután Egyiptom elfoglalása után római kézre került az ókor „éléskamrája”, és a nép élelmezéséhez hatalmas mennyiségű búzát tudtak beszállítani a provinciákból, az anyaország gabonatermő területein is elkezdtek rózsákat termeszteni. De az egyre fokozódó igények kielégítésére Karthágóból is szállítottak friss virágokat – főként azokban a hónapokban, amikor Róma környékére beköszöntött a téli időjárás. Mindez lehetővé tette, hogy a magánünnepeken oly elengedhetetlennek látszó virághoz mindazok hozzájuthassanak, akik meg tudták fizetni. 

Ezt a fényűzést azonban nem minden római tartotta egyformán örvendetesnek. Már az i. e. 2. században élt Cato is erősen helytelenítette, hogy szinte minden katonai győzelmet rózsakoszorúval jutalmaznak, ahelyett, hogy azt csak a kiemelkedő sikerek megbecsülésére használnák. Évszázadokkal később Tacitus is nehezményezte a szinte hétköznapivá vált koszorús katonai tiszteletadást. De Afrika és Egyiptom mezőgazdasági művelését is rosszallotta, hiszen ezáltal a hajókra és a véletlenre bízták a római nép élelmezését. Az időszámításunk előtti 1. században jegyezték fel Varróról, hogy amikor a mértéktelenül naggyá vált rózsaföldek miatt már nem jutott termőhely a gabonának, így kiáltott fel: kénytelenek vagyunk Szardíniából és Afrikából jóllakni! Utóbb Horatius is azt fájlalta, hogy számos termékeny szántó virágágyásokká változtatva illatozik. I. sz. 89–90 telén Paestumban akkora tömegben virágzott a rózsa, hogy Egyiptomból történő behozatala végleg feleslegessé vált. Martialis (41–100) egyik epigrammájában az évszázados aggodalomnak adott újból hangot:

A buja Nílusvidék pedig újfajta ajándékokat 

küldött neked, Caesar: téli rózsákat […]

Te pedig, gyorsfolyású Nílus, aki arra 

rendeltettél, hogy hódolj be a római télnek,

küldd el termésedet: a rózsákat!

(MARTIALIS: Epigrammák. 6. 80, 1–2, 9–10. In Martialis 2001. Ford. Magyar László András)

Ezek a szerzők egytől egyig az erkölcsi hanyatlás jeleként értelmezték és elítélték a virágoknak a perzsáktól és a görögöktől átvett mértéktelen használatát, a különféle sziromszőnyegeket és sziromesőket. Cicero is megvetéssel szemlélte a köznépet kizsigerelő, nagy lábon élő szicíliai kormányzó életmódját. A szóban forgó Verres rózsaszirmokból készült vánkoson utazgatott, a köznép testi kipárolgásai, betegségei ellen pedig illatos rózsaszirom-csomagocskát szagolgatott:

Amikor hadvezérünk, Verres, Szürakuszaiban levő palotáját elhagyta, gyaloghintón vitette magát, melynek vánkosait rózsaszirommal tömték meg. Ráadásul rózsakoszorút viselt a fején, egy másikat a nyakában, az orra alatt pedig finomszemű, lenfonálból szőtt, rózsával megtömött hálót tartott.

(CICERO: Verres ellen. 2. 10–11, 27. In Cicero 1967. Ford. Maróti Egon)

Suetonius egy másik, nem sokkal közkedveltebb előkelőség, Néró (37–68) egyik különös hóbortjáról számolt be. A császár híres aranyozott palotájában, a Domus Aureában fogadott vendégeit a mennyezetről aláhulló sziromesővel fogadta. Ennek megoldására praktikus szerkezetet agyaltak ki a számára:

Az épületet belül mindenütt aranyozás, drágakő és gyöngyházbevonat díszítette; az ebédlők mennyezete mozgatható elefántcsontlapokkal és csőhálózattal volt ellátva, hogy rózsaszirmot hinthessenek és illatszert permetezhessenek a vendégekre: a díszebédlő kör alakú volt, s akár az égbolt, éjjel-nappal szakadatlanul körbeforgott… Néró a… barátainál is bejelentette magát eszem-iszomra, ami egyiküknek, aki fejékekkel rendezte, négymillió sestertiusába került, egy másiknak, aki „rózsás” lakomát adott, ennél is jóval többe.

(SUETONIUS: Nero. 31. In Szepessy 1998, 32. Ford. Maróti Egon)

Néró, aki előtt sáfrányillatú folyadékkal öntözték az utakat, ínyencségekkel nyerte meg a rá várakozó tömeg kegyét, hálószobájában pedig győzelmi koszorúkat raktározott.

Különösen kedvelte a Nápoly melletti Baiae fürdővárosát, amelynek tengeri öblében a hullámokon nemritkán virágkoszorúk lebegtek.

Aelius Spartianus Hadrianusról szóló életrajzában azt jegyzi fel, hogy a császár rózsaszirmokból készült ágyban alszik. A rózsaszirmokat háló tartja egyben, és hálóval összefogott liliomszirmok alkotják a takaróját. A császár étkezés közben fényűző rózsa és liliomszirom-párnákon hever. Kleopátra is ehhez hasonló rózsaréteggel borította egyiptomi palotájának termeit, amikor szeretőjét, Antoniust fogadta otthonában.

A kicsapongásairól híres Heliogabalus császár (204–224) kifejezetten szeretett rózsaborban fürödni. Egy – vélhetően kitalált – történet szerint uralkodásának kezdetét azzal ünnepelte meg, hogy a palotája dísztermében összezárt vendégeit – Néróhoz hasonlóan – rózsa, liliom, nárcisz, viola és jácint különböző változataiból álló virágesővel borította be, és több jelenlévő egyszerűen belefulladt a virágtengerbe. Heliogabalus a rózsával kevert bort serkentőként használta, jegyzi fel Aelius Lampridius abban az életrajzban, amelyet Alexander Severusról írt. Severus azonban elődjéhez képest már mértékletesebben bánt a borral.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Csányi Vilmos és Géczi János életről, halálról, alkotásról és kudarcról beszélgetett

...
Beleolvasó

Géczi János: Anekdota. Tiltott ábrázolások könyve - részlet

...
Hírek

Sárga rózsákkal és pillangókkal búcsúztatták Márquezt

KÖNYVES ADVENT
...
Könyves Advent

Ezeket a fantasy és sci-fi könyveket tedd a fa alá karácsonykor 

...
Könyves Advent

A randizás új tudománya, avagy miért a nőkön múlik

...
Könyves Advent

Archetipikus szereplők, modern családi dinamikák és identitáskeresés Tasnádi István Héraklész regényében

Hírek
...
Szórakozás

Négy Gotham-díjat is nyert a legújabb Ferrante-feldolgozás a független filmes gálán

...
Szórakozás

Varázslatos lett az évfordulós Harry Potter-kvízműsor, a Roxforti Házak Tusája

...
Hírek

Gyönyörű fotót osztott meg a Magvető Boldizsár Ildikó új könyvéről

...
Hírek

Beck Zoltán zenésítette meg Grecsó Krisztián Magánapokrifját - nézd meg!

...
Hírek

Mesekönyvet kaptak a parlamenti dolgozók gyerekei, a főhőse az ereszcsatornán mászik

...
Hírek

75 éves lett Marina Abramovic, akinek töltött fegyvert tartottunk a fejéhez

...
Hírek

A vakcinát választotta az év szavának a Merriam-Webster szótár

...
Szórakozás

Ezeket a könyvadaptációkat nézzük 2022-ben!

...
Hírek

Az afrikai szerzők domináltak a 2021-es irodalmi díjak nyertesei között

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Jón Kalman Stefánsson és Sigrídur Hagalín Björnsdóttir az izlandi irodalom aktuálisan legizgalmasabb power couple-ja, az őszi Margón az új regényeik mellett a versekről és a hiányzó apafigurákról beszélgettünk velük. Közben kiderült, miért okosabbak a könyvek, mint az íróik, és miért igazi történetmesélő nép az izlandi.

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve. 

A hét könyve
Kritika
A rózsák sem gyógyítják meg a lelket és a farkat
...
Kritika

„Nem annyira magamat – a létezést kell kihallgatnom” [Pilinszky 100]

Száz évvel ezelőtt született Pilinszky János, a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. A centenáriumra megjelent életének egyik legérdekesebb irodalmi kísérlete, az Önéletrajzaim, amelyet ő „vertikális regényként” emlegetett, és amelyben nem a saját életének konkrét történéseit, hanem „figyelme önéletrajzát” akarta megírni.