Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Az Emberszemlélet humanista filozófiába öltöztetett kézikönyv a fenntarthatóságról

Gazsi Zoltán első könyve életrajzba bújtatott vállalati-impresszionista tankönyv cégvezetésről, fenntarthatóságról, a hétköznapok vidámságáról és a nehéz élethelyzetek túléléséről. Olvass bele!

Könyves Magazin | 2024. április 14. |

Kinek szól az Emberszemlélet? Tapasztalt és kezdő cégvezetőknek; magányos farkasoknak és falkatagoknak; pszichológusoknak és coachoknak; betegséggel élőknek és gyógyulóknak, valamint mindenkinek, aki érdeklődik az emberi természet szépsége és változatossága, valamint a fenntarthatóság iránt.

gazsi zoltán
Emberszemlélet ‒ Az életigenlő cégvezető
Partvonal, 2024, 320 oldal
-

Gazsi Zoltán cégvezetőként hisz az egymás tiszteletén alapuló munkakultúra sikerességében, igyekszik másokat is az önismeret mélyítésére, a kitaposott ösvény elhagyására inspirálni. Rendszeresen tart előadásokat egyetemeken, konferenciákon és képzéseken, emellett a BCSDH (Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért) és a SWISSCHAM (Svájci–Magyar Kereskedelmi Kamara) elnökségi tagja, valamint a Kórházsuli Alapítvány és a Budapesti Fesztiválzenekar nagykövete.

A szerző a könyvértékesítés utáni haszna felét a KorházSuli és a Zeng – Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványnak ajánlja fel.

Gazsi Zoltán: Emberszemlélet – Az életigenlő cégvezető (részlet)

Gert Jan, az egyik holland főnököm, akihez kereskedelmi vezetőként ez a piac tartozott, néha elkísért bennünket, növényspecialista szaktanácsadókat üzleti útjainkra. Ő mondta, hogy […] az oroszok azért szeretnek túlozni. Szokása volt, hogy megvárta, amíg vendéglátóink felsorolják a növényenként sok ezer hektárt, majd ivott egy kortyot a vodkáspohárból, felnézett, és csak ennyit kérdezett: Csak?

Imádtam ezt a játékát! Figyeltem a hatást, ahogy az oroszok megzavarodtak egy pillanatra, mivel arra számítottak, hogy más cégek értékesítőihez hasonlóan a hallottak miatt az áhítattól leborulunk a lábaik elé. Ő nagyon ráérzett, hogyan kell a hatalmas orosz egót kezelni, sokat tanultam tőle. Számos emlékezetes élmény köt hozzá, különleges helyekre utaztunk. Többek között a Moszkvától több mint 2000 km-re található Tyumenybe, az orosz szénhidrogén-bányászat központjába is együtt mentünk. Moszkvából helyi repülőjárattal utaztunk, ami szintén emlékezetes élménynek bizonyult.  Miután felemelkedett a gép, az ülések felett lévő csomagtartóból valami fehér, füstszerű, de szagtalan köd kezdett gomolyogni az utastérbe. Kissé aggódtam, sosem láttam ilyet korábban. Mintha a repülőgépet körülvevő felhő bejött volna az utastérbe.

Megnyugtatott viszont, hogy a jelenség dacára mindenki békésen ücsörgött.

– Ne izgulj, ez normális itt – mondta egyszer csak Gert Jan, és kortyolt egyet a gin-tonikjából. Még csak reggel tizenegy óra volt, így furcsállottam, amikor kikérte a légiutas-kísérőtől az italt. Valószínűleg furán nézhettem rá rendelés közben, ezért magyarázkodni kezdett.

– Figyelj, te is látod majd, itt mindenki iszik. Az alkoholizmussal vigyázni kell, mértéktartónak kell lenni. Nekem van egy saját szabályom, amit mindig, minden körülmények között betartok: whiskyt sosem iszom déli tizenkettő előtt,

csak gin-tonikot.

Hát, nem mindenki volt ennyire mértéktartó. Egyik utazásunk alkalmával például a Moszkva-Seremetyjevo reptéren várakoztunk az útlevél-ellenőrzéshez kígyózó sorban, amikor Gert Jan megpillantott tőlünk pár méterre egy másik holland fazont, és ráköszönt. Láthatóan megörültek egymásnak, az illető valamilyen mezőgazdasági gépeket forgalmazó vállalat felsővezetője volt. Feltűnt, hogy kissé véreres a tekintete, ebből már sejtettem, hogy tapasztalt Oroszország-szakértővel van dolgunk. Elindult köztük a beszélgetés, ki mit talált a piacon, hogyan látják a helyzetet: Melyik orosz kolhoz kezd veszélyessé válni, nőnek a kintlévőségei, csúsznak a fizetésekkel. Melyik gazdaság fejleszt, hol van szükség vetőmagra, növényvédőszerre, gépre, milyen államilag támogatott fejlesztések indulnak egy-egy régióban, és így tovább. Gyorsan meg is osztottak pár kapcsolatot, fényképezték a másiknál felgyülemlett névjegykártyákat.

A hollandok ebben tényleg zseniálisak: Összedolgoznak, egymást ajánlják a piacon. Nyilván azzal a tudattal, hogy amit adnak, azt vissza is kapják majd a kölcsönösség jegyében. Szerintem ezek kimondatlan szabályok náluk, nincs ezzel kapcsolatban semmilyen megállapodás vagy szerződés. Ha valaki csak ad, de nem kap vissza eleget, az legközelebb meggondolja, segítsen-e a másiknak. Nem sikerült kiderítenem, pontosan hogyan mérik, kinek mi, meddig éri meg, de egészen biztos vagyok abban, hogy patikamérleggel méricskélve sem juthatnának méltányosabb eredményre. Észrevettem, hogy Gert Jan ismerőse beszélgetés közben időnként picit billegett a sarkán, és feltűnően gyakran tologatta az ujjával az orrán lecsúszni készülő aranykeretes szemüveget.

Amúgy tipp-topp volt, jellegzetes holland: elegáns, sárga cipő, tengerkék öltöny, hozzá narancssárga ing.

Csigalassúsággal haladt a sor, de azért közeledtünk az útlevél-ellenőrző ablakhoz. Elővettük az útlevelünket, erre az aranyszemüveges holland is turkálni kezdett az öltönyzsebeiben, de nem találta sehol az iratot. Sorban állás közben kissé suta mozdulattal megemelte az egyik lábát, és a combjára fektette fekete diplomatatáskáját. Ahogy kikattintotta a zárat, a táska fedele hirtelen lebillent, és tartalma szanaszét szóródott a földön. Nem kis meglepetésre egy halom pornóújság hevert a földön. A címlapokon mindenféle takaratlan, méretes testrészek és szerszámok, ahogy ezt az újság vásárlója el is várja egy ilyen kiadványtól. Az illető elvörösödött, zavartan négykézlábra ereszkedett, és elkezdte a földről összekaparászni a messzire szétcsúszott lapokat. Figyeltem a mellettünk kígyózó sorokban a döbbent arcokat, és persze a kaján vigyorokat. Ahogy valószínűleg sokukban, bennem is ott motoszkált a kérdés: Mit illik ilyenkor tenni? Segítsek neki? Nem vagyok prűd, de egyrészt nem szívesen fogdostam volna össze a kissé használtnak tűnő újságokat, másrészt azt is gondoltam, ő sem örülne ennek. A másodpercek töredéke alatt valahogy a tömeg érzelmi intelligenciája is erre a következtetésre jutott. Végül mindenki úgy tett, mintha mi sem történt volna, vagyis senki nem segített. A sorban álló menedzserek szemük sarkából nézték végig, ahogy hol guggolva, hol négykézláb igyekszik visszagyömöszölni az újságokat táskájába, és minél előbb távozva véget vetni a kínos jelenetnek.

És most itt őszinte vallomást kell tennem.

Gregos barátommal a Syngenta-időkben ismerkedtünk meg és dolgoztunk együtt: Akkoriban ő volt a lengyelországi termékmenedzser, akit szakmailag alám osztottak be. Mivel én hálózatokban gondolkodtam, a hierarchiának semmi jelentősége nem volt, legfeljebb annyi, hogy nekem kellett volna többször fizetnem az éttermekben, de lengyel szíve miatt ezt sokszor nem hagyta. Gregi nemrég járt nálunk – időközben Fruzsi lányom keresztapja lett –, és meséltem neki készülő könyvemről, többek között a fenti sztorit is említve. Mire megszólalt:

– Basszus, Zoli, ez tényleg egy igaz sztori a holland vezérrel, de nem veled történt, hanem Darekkel, és nem Moszkvában, hanem a varsói reptéren!

Én meg vagyok győződve, hogy mindez velem történt, de már nem mernék mérget venni rá. Annyi hasonló helyzet akadt, annyit ittunk és nevettünk, hogy összefolynak a sztorik. A memóriánk meg tud bennünket viccelni, lényeges eseményeket a feledés homályába tud burkolni, más esetben egy mások által elmesélt történetet, amelyet élénken képzelünk el, akár saját emlékként tárol.

A lényeget tekintve nincs jelentősége, ki is volt a történet főszereplője.

Egy biztos: A helyi viszonyokhoz történő túlzott alkalmazkodásnak, a népszerűség érdekében bevállalt közös ivászatoknak voltak erős mellékhatásai. Vékony jégen táncolt mindenki, aki ezen a piacon érvényesülni akart. Külön könyvet lehetne írni ezekről a tapasztalatokról, különösen a végletességről. Az egó által vezérelt döntések eredményeivel szembesültünk folyamatosan.

Kapcsolódó cikkek
...
Könyves Advent

Francia és skandináv receptek, magyar írók kedvencei, fenntartható konyha – 10 gasztrokönyv karácsonyra

Kevesebb mint egy hónappal karácsony előtt olyan, most megjelent gasztrokönyveket ajánlunk, melyek színt vihetnek a készülődésbe, de ajándéknak is tökéletesek.

...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Akik tudtak fenntarthatóan élni: 5 ötlet, amit eltanulhatunk Fekete István szereplőitől

A nád, a vessző, a rőzse, a fű megújuló erőforrás, amíg a nap süt, van víz és levegő, újra nő. Sorra vesszük, milyen ötleteket meríthetünk fenntarthatóbb életmódra Fekete István szereplői által is használt növényi eredetű tárgyakból.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

A hét könyve
Kritika
Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

A megosztó pszichiáter, Dr. Csernus Imre bemutatta hamarosan megjelenő új kötetét, melyben azt próbálja megfejteni, mit jelent ma magyarnak lenni.

...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.

...
Szórakozás

„Ez már hosszabb, mint egy házasság” – Megnéztük az 55 éves Kalákáról szóló filmet

Kaláka: a Kárpátoktól a Karib-tengerig nem egyszerűen a zenekar történetét meséli el, hanem egy kontinenseken átívelő út krónikája is.

Szerzőink

...
Kiss Imola

Csernus Imre: A magyarok zárkózottak, fosósak és félnek felelősséget vállalni

...
Horányi Hanna Zelma

Nick Cave könyve megtört szívű elmélkedés hitről, zenéről és gyászról

...
sa

Az ügynökakták igenis nyilvánosak, csak fel kell dolgozni őket – Takács, Bartók és gyermekvédelem a Margón