Bő egy hónapja hunyt el Cormac McCarthy, aki sokan a sötétség mestereként definiáltak, és aki világunkat lírai módon, mitikus figurákkal, transzcendens tájleírásokkal mutatta be már-már prófétai nézőpontból. Hatott rá a krimi, a horror, de mégis saját képére formálta az amerikai próza hagyományát, olyan nagy hatású művek kötődnek a nevéhez, mint Az út, a Vad lovak vagy a Nem vénnek való vidék. (Pályaképéről ITT írtunk hosszabban, legemlékezetesebb könyveiből összeállított listánkat ITT olvashatod.) Halálakor magyar fordítóit is megkérdeztük, mit gondolnak a szerző szövegeiről, fordításának nehézségeiről.
A nyolcvankilenc évesen elhunyt Cormac McCarthy prózáját nevezték már öntörvényűnek, lírainak, erőszakosnak, apokaliptikusnak. Még az idén megjelenik itthon is két legutolsó regénye, amelyeket Greskovits Endre fordít magyarra. Őt és Totth Benedeket a McCarthy-szövegekhez való személyes viszonyukról kérdeztük, és kíváncsiak voltunk arra is, hogy egy kezdő McCarthy-olvasónak mit ajánlanának.
McCarthy utolsó műve tavaly ősszel jelent meg Amerikában, a párregény egy tragikus sorsú testvérpár történetét mutatja be: a Stella Maris a nőét, Az utas a férfiét. A két regény az író születésének 90. évfordulójára időzítve - a világon elsőként - magyarul egy kötetben és dupla borítóval jelenik meg. Utóbbit, ahogy a jelenkoros életműsorozatot is, Váradi Zsolt tervezte.
1980, Pass Christian, Mississippi. Az utas főszereplőjét, a mentőbúvárként dolgozó Bobby Westernt egy tengerbe zuhant repülőhöz riasztják. A gépben kilenc holttest ül beszíjazva, a tizedik utasnak, a pilóta táskájának és a fekete doboznak nyoma vész. Bobby, miután búvártársát holtan találják és a kormány ügynökei az ő nyomába erednek, megpróbál eltűnni. Azonban családja nyomasztó múltja elől nem tud elrejtőzni. Apja Oppenheimer tudóscsapatának tagja volt, fizikusként részt vett az atombomba-kísérletekben, szépséges és különös tehetséggel megáldott húgát, Aliciát pedig képtelen volt megmenteni. Az utas az erény és a tudomány, a bűntudat és a téboly lélegzetelállító regénye.
1972, Black River Falls, Wisconsin. A Stella Maris központi alakja, Alicia Western, ifjú matematikazseni, aki húszévesen önként vonult kórházba. A paranoid skizofréniával diagnosztizált lány és pszichiátere, Dr. Cohen terápiás beszélgetéseiből különös világ bontakozik ki. Aliciát őrületbe kergeti bátyja, Bobby iránt érzett, "égi törvények ellenére" való szerelme, hallucinációiban pedig leginkább a matematika és a kvantumfizika törvényei mutatnak irányt. McCarthy - ahogy erre több mint 50 éve, az 1968-as Odakint a sötétség című könyve óta készült - újra különleges női főhőst alkotott. Bobby és Alicia párregénye megkérdőjelezi az Istenről, az igazságról és a létről alkotott elképzeléseinket.
Cormac McCarthy: Az utas (részlet)
Ford. Greskovits Endre
A mentőcsomag egyik szürke pokrócába burkolózva ült és forró teát ivott. A sötét tenger hullámzott körülötte. A parti őrség hajója száz yardnyira imbolygott a tengeren a helyzetjelző lámpáival, mögötte tíz mérföldre északnak látni lehetett a töltésúton haladó teherautókat, New Orleansból tartottak keletre a 90-es útra Pass Christian, Biloxi, Mobile felé. Mozart második hegedűversenye szólt a magnóból. A levegő hőmérséklete hét fok, éjjel három óra tizenhét.
A segéd a könyökére támaszkodva feküdt, fülessel a fején bámulta a sötét vizet alattuk. A tenger időnként halvány, kénes fénnyel felvillant ott, ahol Oiler negyven lábbal lejjebb a lángvágóval dolgozott. Western nézte a segédet, fújkálta és kortyolta a teát, miközben figyelte a töltésúton mozgó fényeket, amelyek a dróton lassan, sejtszerűen araszoló vízcseppekre emlékeztettek. Halványan villogtak, amikor a betonmellvéd mögött jártak. A tengerről fújt a szél a Cat Island nyugati csücske felől, és enyhén felkorbácsolta a vizet.
Olajszag és a mangrove meg a sósfű dús dagálybűze a szigetekről.
A segéd felült, levette a fejhallgatót és turkálni kezdett a szerszámosládában.
Hogy megy neki?
Jól csinálja.
Mit akar?
A nagy csípőfogókat.
A fogókat egy karabinerre akasztotta, a karabinert a kötélre csattintotta, és figyelte, ahogy a fogók becsusszannak a tengerbe. Westernre nézett.
Milyen mélyen lehet acetilént használni?
Harminc-harmincöt láb.
Aztán ívfény.
Igen.
A segéd bólintott és visszatette a fejhallgatót.
Western megitta a teát, kiöntötte az üledéket, visszadugta a csészét a zsákjába, fogta a békalábat és felhúzta. Lecsúsztatta a pokrócot a válláról, felállt, becipzározta búvárruháját, lehajolt, fogta a palackot, fölemelte a szíjánál fogva és fölvette. Meghúzta a szíjakat, és föltette a maszkot.
A segéd hátracsúsztatta a fejhallgatót. Nem baj, ha állomást váltok?
Western fölemelte a maszkot. Kazetta.
Nem baj, ha kazettát váltok?
Nem.
A segéd a fejét csóválta. Idehelikoptereztek bennünket éjjel egykor olyan hidegben, hogy a seggünk is befagy. Nem tudom, mire volt a sietség.
Azt jelenti, hogy mind meghalt.
Aha.
És ezt honnan tudod?
Magától értetődik.
Western a parti őrség hajója felé nézett. A sötét hullámverésben mindig más formát öltöttek a fények. A segédre nézett. Magától, mondta. Igaz.
Felhúzta a kesztyűjét. A reflektor fehér kévéje végigszáguldott a vízen, majd vissza, aztán eltűnt. Fölvette az övét, becsatolta, a csutorát a szájába tette, helyére illesztette a maszkot, és beugrott a vízbe.
Lassan süllyedt a sötétben a hegesztőpisztoly időszakos villanásai felé. Odaért a vezérsíkhoz, lelépett a törzsre, aztán megfordult és lassan úszni kezdett mellette, kesztyűs kezével tapogatta a sima alumíniumot. A szegecsek sorát. A pisztoly megint felvillant. A törzs formája beleveszett a sötétségbe. Elrúgta magát a gondola tömbje mellett, amely a hajtóművet tartotta, és leereszkedett a törzs mellett a fénykörbe.
Oiler már elvágta a zárszerkezetet, és kinyílt az ajtó. Benn volt a repülőben a válaszfalhoz kucorodva. Fejével intett, mire Western beúszott az ajtón, és Oiler végigvilágított a közlekedőfolyosón. Az emberek a helyükön ültek, hajuk lebegett.
Szájuk nyitva, szemükből eltűnt az értelem.
A szerszámostáska az ajtón belül feküdt a padlón, Western kivette belőle a másik lámpát, és behúzta magát a gépbe.
Lassan végigúszott a folyosón az ülések fölött, vonszolta magával a palackját. A halottak arca csak néhány hüvelyknyire volt tőle. Minden, ami el tudott úszni, a plafonhoz tapadt. Ceruzák, párnák, polisztirol poharak. Papírlapok, rajtuk a tinta hieroglifaszerűen elmázolódva. Erősödő klausztrofóbia. Lebukott, megfordult és elindult visszafelé.
Oiler a törzsön kívül úszott a lámpájával. A fény pártát rajzolt a dupla üveg mögé. Western előrement és beúszott a pilótafülkébe.
A másodpilóta az ülésébe szíjazva ült, de
a pilóta odafenn lebegett a plafonon, karja és lába lelógott, akár egy óriási marionettnek.
Western rávilágított a műszerfalra. A gázkar teljesen vissza volt húzva. Az analóg mutatók visszatértek alapállásba, amikor az áramkörök a tengervízben megszakadtak. A műszerfalon egy négyzet alakú hely volt, ahonnan eltávolították az elektronikai panelt. Azelőtt hat csavar tartotta, és jackdugók lógtak ott, ahol kihúzták őket a panelból. Western a két ülés támlájának feszítette a térdét. Jó kis rozsdamentes acélóra a másodpilóta csuklóján. A műszerfalat tanulmányozta. Mi hiányzik? Kollsman-magasságmérők és függőleges sebességjelzők. Üzemanyag fontban megadva. Repülési sebesség nulla. Collins elektronika. A navigációs panel lesz az. Kihátrált a pilótafülkéből. A regulátorból kiszabadult buborékok elrendeződtek odafenn a fülke plafonján. Minden lehetséges helyen megnézte a pilóta táskáját, de elég biztos volt benne, hogy nincs ott. Kiúszott az ajtón és Oilert kereste. A szárny fölött lebegett. Western kört rajzolt egyik kezével, majd fölfelé mutatott és elrúgta magát a felszín felé.
Leültek a kis gumicsónakban, levették a maszkjukat, kiköpték a csutorát és meglazították a palack szíját. Creedence Clearwater Revival szólt a magnóból. Western elővette a termoszát.
Hány óra? kérdezte Oiler.
Négy tizenkettő.
Köpött és a keze fejével megtörölte az orrát. Elhajolt Western mellett és bezárta a palackokon a szelepet. De rohadtul utálom ezt.
