Suttree (1979)
A részben önéletrajzi ihletésű regény eltér McCarthy korai írásaitól abban, hogy a magányos, maguknak való hősök (mint például A gyümölcskertész figurái) helyett szereplők tucatjait mutatja be egy társadalmi tablón. Főszereplője egy lakóhajón él a Tennesse folyón, a kötet témája pedig az amerikai Dél, ahol az ötvenes évek kocsmáinak bűnözői, alkoholistái, hajléktalanjai és kurvái tűnnek fel. Ennek a szövegnek a könnyedsége, impresszionizmusa szemben áll az első három regényének koromsötét állatiasságával. Noha nem tipikus McCarthy-próza, mégis az egyik legjobb, kritikusai szerint a Suttree a legfontosabb amerikai egzisztencialista regények egyike.
Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (1985)
McCarthy ötödik regénye az életmű egyik legpokolibb darabja. Lapjain egy fiatal és nincstelen vándor története elevenedik meg, aki kóborlása közben csapódik a törvényen kívülieket és skalpvadászokat tömörítő Glanton-bandához, melynek tagjai indiánokat irtottak Texas és Mexikó határvidékén, az 1840-es évek végén, a helyi elöljárók megbízásából. Gyilkosságok tömkelegét írja le részletesen a szöveg, vannak itt skalpolások, karcolások, akasztások és egyszerű, gyors tarkólövések. A kötet hátborzongató, mégis a legmagasabb szintű művészetté emeli az emberi gonoszságot és erőszakosságot.
Vad lovak (1992)
A Határvidék-trilógia első része (továbbiak: Átkelés, A síkság városai) a tizenhat éves texasi rancher, John Grady Cole felnőtté válásának szívszaggató, véres és olykor hátborzongató történetét meséli el. A modernkori westernt a kritika az életmű egyik csúcsaként tartja számon, mely a XX. századi amerikai próza faulkneri és hemingwayi hagyományait örökíti tovább. A férfivá érés történetét szikár párbeszédekkel és az íróra olyannyira jellemző gyönyörű tájképek közé foglalva meséli el. Rengeteg az erőszak, és olyan leírások is vannak a regényben, hogy hogyan vágják el valakinek a torkát, mégis ott van benne a lágyság – abban, ahogy az emberek a lovakról beszélnek, ahogy egy fiú beleszeret egy lányba, vagy ahogyan az elbeszélő a virágokat írja le.
Nem vénnek való vidék (2005)
A szerző eredetileg forgatókönyvnek írta ezt a regényét, ami magyarázatot adhat arra, hogy ez az írás némileg eltér a megszokott stílusától. A történet egy brutális mese, amely az amerikai Nyugat sötét oldalát tárja fel. A Texas és Mexikó határán virágzó kábítószerüzlettel foglalkozik, egy texasi seriff és egy szociopata gyilkos közötti őrült hajszára összpontosít, a szöveg az erőszak, az elszigeteltség és a rendíthetetlen férfiasság felfedezése. McCarthy ebben a regényében kiválóan vegyíti a krimi, a thriller, az akció, a western és a dráma elemeit. A könyv története ellenére nem tipikus zsáner, egy nagyon hangsúlyos bölcseleti szála is van, szereplői a bűnről és az emberi természetről is sokat filozofálnak.
Az út (2006)
A regény McCarthy talán legpesszimistább könyve (ITT bele is olvashatsz), melyben a fekete égből por és hamu hullik a hideg földre, az elpusztult világ romjain pedig egy apa és egy fiú halad az áthatolhatatlan sötétségben egy semmibe vezető úton. Az apánál van egy pisztoly, két golyóval, arra az esetre, ha elviselhetetlenné válna a szenvedés. A világ végét megjelenítő szövegben nem marad semmi, legfeljebb a remény, hogy valamikor beköszönthet egy szebb jövő. És noha Az út az egyik legsivárabb történet, amit McCarthy valaha írt, mégis van némi gyengédség a névtelen apa és fia közötti szeretet ábrázolásában, amely megtartó erőt jelent a posztapokaliptikus világban.
