A hosszúra nyúlt szünet miatt pironkodva és kéztördelve, de folytatjuk a Könyvek, amik sorozatunkat, melyben kortársak olvasási szokásaival foglalkozunk. Az előző részekben megtudtuk többek között, hogy miket olvastak kedvenc íróink életükben először, milyen könyveket olvasnak el kényszeredetten újra és újra, miket nem vittek vissza a könyvtárba, hogy szerintük miket kellene újra kiadni. Most a legutóbbi körkérdésre (Könyvek, amik tönkretették a napunkat) reagálva lássuk, hogy milyen könyveket nem bírtak letenni a megkérdezett kortárs szerzők, vagyis, a legrosszabbak után lássuk a legjobb olvasmányélményeiket.
A legutóbbi résznél felmerült a kommentek között, hogy miért ismétlődnek ugyanazok a szerzők. A válasz egyszerű, egy jó nagy adag kérdést szétküldtünk korábban és a válaszokat szépen sorban lehozzuk. Az ebben a körben megkérdezett szerzők jó 7-8 körkérdést kapnak, így az ezekre adott válaszok mind meg is fognak jelenni. A kommentezők kérésére viszont a következő részekben (Pl.: Könyvek, amiket kölcsönadtunk és nem kaptunk vissza/Könyvek, amiket kölcsönkaptunk, de nem adtunk vissza) igyekszünk majd kibővíteni a megkérdezettek sorát.
Most tehát lássuk a könyveket, amiket nem bírtunk letenni. (Tovább után rengeteg válasz.)
Nemere István
A. RANSOME FECSKÉK - ÉS FRUSKÁK
Cserna-Szabó András
Hát, nehéz lenne az összeset leírni. Az egy baromi fantasztikus érzés, amikor úgy teszel le egy könyvet, hogy hozzád nőtt, már nem tudnál nélküle lenni. Most így legelőször az utóbbi évekből Szép Ernő Ádámcsutkája vagy Pelevin Az agyag géppuskája jut eszembe...
Cserna-Szabó Andrásról a Könyvesblogon
Király Odett
Valamiért a legjobb olvasmányélményeim mindig tönkretették az adott napomat. Turgenyev Aszja című kisregényét (az Egy vadász feljegyzéseiből) gimnázium harmadikban a falhoz vágtam, mikor nem úgy ért véget, ahogy szerettem volna. Gide A pénzhamisítók című regényében a kis Boris öngyilkosságának leírása az egyik legmegrázóbb élményem. A Sátántangót szintén nem bírtam letenni, mégis, mikor a zárlatban Futaki elkezdi újraírni a regényt, elment tőle a kedvem, hogy ismét elolvassam.
Persze van olyan kedvenc is, ami feldobott. Ibsen Peer Gyntje, az nagyon jó, Spiró Csirkefeje is. Garaczi Mintha élnél című könyve nem lett kedvenc, mégsem tudtam letenni, mikor olvastam. Gimnáziumban szerettem Charlotte Bronte és Dumas regényeit, egy szuszra olvastam ki őket. Borges novelláit imádom (There are more things, A tükör és a maszk, Paracelsus rózsája, etc).Részlet Király Odett Könyvhétre megjelent kötetéből
Szabó T. Anna Király Odettről a Literán
Kántor Péter
Valaha ki tudtam olvasni egy vastag regényt egy nap, egy éjszaka alatt, ha nagyon tetszett. Ez ma már nem szokásom. Sőt, ha letehetetlennek érzek egy könyvet, rögtön gyanakodni is kezdek, nem lektűr-e. Többnyire az, de vannak azért kivételek. A legemlékezetesebb olvasmányélményeim talán mégis a legkorábbiak közül valók. Középiskolás koromban a Bűn és bűnhődéstől belázasodtam. A Karamazov testvérek is teljesen felkavart. Nagyon nagy hatással volt rám Dosztojevszkij. Meg gyerekkoromban Cooper indiántörténetei: a Vadölő, az Utolsó mohikán. Meg a Pál utcai fiúk. Verseket most nem említek.
Részlet a Könyvhétre megjelent Megtanulni élni című kötetből
Kántor Péter a Szépírók Társasága oldalán
Jászberényi írása Kántor kötetéről a Könyvesblogon
Kántor Péterről az És-ben
Spiegelmann Laura
Vlagyimir Szorokin: A jég
Spiegelmann Laura blogja
Összeallítás Spiegelmann Lauráról a Könyvesblogon
Fehér Béla:
Persze Rejtő, az örök vigasz, Hemingway: Vándorünnep, Tömörkény István tárcakötetei, főleg a Munkák és napok a Tisza partján, Móricz: Erdély trilógia, Légy jó mindhalálig, Bulgakov: Mester és Margarita, Heller: A 22-es csapdája, Okudzsava: Dilettánsok utazása.
Interjú Fehér Bélával a Literán
Recenzió Fehér Béla könyvéról a Literán
Fehér Béláról a Hitel honlapján
Krusovszky Dénes
Ezt nehéz így, szűkítés nélkül megmondani, de nagyon szerettem Kafkát, tőle kb. mindent, az utóbbi időben különösen a töredékeket. A Száz év magány sokáig a kedvencem volt, most már nem az. Szintén nagy élmény volt pl. a Moszkva – Petuski Jerofejevtől és még hosszan sorolhatnám. Gimnazistaként nagyon szerettem Dylan Thomast, de most már őt is kevésbé. Nagy élmény volt még Szijjtól A nagy salakmező, Keménytől a Valami a vérről, Marno válogatott versei, plusz prózában Ottlik, Nádas, Krasznahorkai, Hajnóczy, Tar, Bodor a magyarok közül. Korábbról Krúdy, a két Cholnoky, Csáth. Kellően összefüggéstelen voltam?
Borbély Szilárd Krusovszky Dénesről a Literán
Erdős Virág
Legutóbb: Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Erdős Virágról a Könyvesblogon
Erdős Virág költészet napi verse a Könyvesblogon
Erdős Virág legújabb kötetéről a Literán
Babiczky Tibor
Lásd: Könyvek, amiket rendszeresen újraolvasunk.
Beszélgetés Babiczky Tiborral a Literán
Babiczky Tibor legutóbbi kötetéről az És-ben
Pallag Zoltán:
Pl: Spiró György: Az Ikszek, Umberto Eco: A rózsa neve, Lawrence Norfolk: A Lempriére-lexikon. Ja, és az Elfújta a szél.
Interjú Pallag Zoltánnal a Literán
És a Könyvek, amiket mi nem tudtunk letenni:
Manna
Darvasi, Ende, Tolkien, Baricco, Marquez.
Florescu
Kierkegaard: Vagy-vagy (nem mondom, hogy betűtől betűig magamévá tettem a Dán gondolatmenetét, de így is élvezet volt)
KálmánG
Spiró Fogsága volt a legsúlyosabb, a vége felé közeledve elkezdtem az elejét olvasni, mert nem akartam befejzni.
Anselmoo
Kertész Imre: Sorstalanság
Avraham B. Yehoshua könyvei
Paul Auster bármelyik könyve
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Rejtő Jenő: Csontbrigád
Trieckmann
Vladimir Nabokov: Lolita
Michael Ende: A végtelen történet
Steinbeck: Egerek és emberek
Jevgenyij Zamjaytin: Mi
Venedikt Jerofejev: Moszkva - Petuski
L. F.Céline: Utazás az éjszaka mélyére
Mesele
Pelevin: A metamor szent könyve
SonnyK
Általában mindent végig akarok olvasni, de krimit csak úgy jó elkezdeni, ha tudod, hogy nem kell aznap már mást csinálnod.
Róbert Katalin
Hajjaj, Rejtő könyvek, ismét A Gyűrűk Ura, Pullman könyvek, Gaiman: Soseholja. Jó sok van, szerencsére.
