Kántor Péter: Megtanulni élni (versek 1976-2009), Magvető, 424 oldal, 2990 Ft
Megtanulni élni Kántor Péter évtizedek óta hangsúlyosan jelen van a kortárs magyar irodalomban, állandó szereplője a különféle versválogatásoknak (pl. Szép versek), több elismerés birtokosa, az idén például Palládium-díjjal tüntették ki. Az ősszel hatvanadik születésnapját ünneplő költő előtt tisztelgünk ezzel a gyűjteményes kötettel. Kántor Péter maga válogatta össze az elmúlt harminchárom év verseit: a Megtanulni élni tartalmazza az 1976-ban elsőként megjelent Kavics és az azóta publikált valamennyi kötet alaposan átválogatott anyagát, és egy ciklusra való új verset is.
Részlet:
PARADICSOMKERTECSKE
Felsőrajnai Mester képe a XV. századból
Hol alabástrom-fehér fal kerít kertet,
kert közepén Mária,
Mária lapoz piros könyvet,
korona jóságos, szelíd fején,
sárga aranykorona fején,
hol elfordul a hatszögű márvány asztaltól Mária
magába,
a gyümölcsöstáltól, a pohártól magába,
hol piros könyvet lapoz befelé forduló a kert közepén iskolakék ruhában,
iskolakék, piros hermelin palástos Mária,
hol a bor és gyümölcs még mindenkié és senkié,
portalan kora délutáni kert közepén
hangtalan leánynövendékek hajladoznak hangtalan:
vizet mernek, gyümölcsöt szednek kosárba,
pirosba-kékbe-fehérbe: ruhába,
Kisjézust tanítja citerázni az egyik,
Kisjézus gondtalan lebegő fehér gombóc még most,
ária lába előtt lebeg a piros virágok fölött,
Cecília tanítja őt citerázni,
s Márta vizet mer, Dorottya cseresznyét szed,
s mindnyájuk fölött, a falakon és a fákon,
őrtálló harci madarak a falakon és a fákon,
ragyog a mellényük a kinti éjszakában,
mert odakint a fehér falakon túl sötét éjszaka van;
idebent aranyló koradélutáni napfény,
megcsillan a levelek zöldjén,
a lányok haján és cseppecske vágyain,
a virágok színe amúgy is harsány,
mégis: azokon is,
piros és kék és fehér színű virágok vannak főleg,
megcsillan a szomszéd fiúiskolából ideszökött
Györgyön, Mihályon és Sebestyénen;
yörgy némiképp a falakon figyelő begyes madarakra
hasonlít,
de csak némiképp, mert azoknál sokkal átszellemültebb,
sokkal rajongóbb, sokkal merengőbb,
megcsillan a fát karolgató csupaszem Sebestyénen,
s Mihályon, aki könyökére támaszkodva
mintha egy még ismeretlen boldogságot latolgatna:
miért ne? miért is ne?
sárga cipőjével és angyalszárnyával biztosan utoléri;
talán csak a csöpp öreg ördögön nem csillan meg a
napfény,
és ez talán hiba, igen, ez hiba a Paradicsomkertecskében,
de a majmocska-ördög annál inkább figyel, annál inkább!
az ötödik és hatodik óra közti szünetben lehetünk,
a lányok még mind bájos, szende lányok,
a fiúk még nem határozták el magukat semmire végleg,
Mária középen ül és vastag piros fedelű könyvet lapozgat
az ötödik és hatodik óra közti szünetben.
