A
Cserna-Szabó András: Puszibolt, Magvető, 2008, 2690 HUF.
Vannak könyvek, amikről nem érdemes hosszan beszélni, minél előbb le kell tudni az írást, hogy az olvasó minél gyorsabban mehessen megvenni és olvasni, hiszen a könyvesblog minden látszat ellenére az olvasás szeretetéről szól. Van egy könyv, aminek a címlapján egy meztelenül, arctalanul elfekvő nőt látni, és egy hőlégballont, valamint a Puszibolt címet. Persze a pinázást mindennél gyorsabban dekódolom, a Puszibolt frappáns cím, ahogy a novella is társadalmunk lényegét mutatja meg, mondhatni Parti Nagy tézisének mintegy gyakorlatba átültetett mintatársadalma ez (nem a pina forog a világ körül, hanem a világ forog a pina körül).
Csernáról valahogy mindig kevesebb szó esik, pedig ritka jól ír, szórakoztató és olvasmányos, meg kellően drámai és fájdalmas, mindig ott, ahol kell. Én valahol A nagy Levin körútnál kapcsolódtam be a pályájába, és utólag olvastam a Félelem és reszketés Nagyhályogon című (szintén) novellás kötetet. A tavalyi év volt a kiugrás, az ismeretlenből az Alexandra sikerlistájára a Darida Benedekkel készített Jaj a legyőzötteknek című másnaposkönyvvel. 2007-ben sokan féltették a szerzőt, hogy akkor merre tovább, de már nem kell.
Valahol vagyunk a magyar rögvalóban, ami egyszerre város és falu, régmúlt, jelen és jövő, vagyis egy folyamatosan mozgó sűrítménnyel van dolgunk, ebben élünk mi. Cserna-Szabó kiteríti a város lakóinak kapcsolathálóját, és elbeszéli mindegyiküknek a történetét, mert mindegyikük mindennapi drámája mögött el nem beszélt történetek sorakoznak. A szerelmes tanár fiatal modelltanítványának hűtlensége miatt örökké bolygó farkassá válik, a patikus abúzálja a legyeket, a folyót eladták a város mellől, de van kétéltű harcsa is, világszép lány, vagy az egyik legkegyetlenebb, a végtagok nélkül élő férfiak, akik minden segíteni igyekvő ápolónőt megzabálnak. Az Olaszországba a kocsi csomagtartójában csempészett anyósról nem is beszélnék többet, mert ezt az urban legendet már sok helyen lehetett olvasni, itt meg szépen meg is lett írva. Ez a világ rendje, mindenre kapunk választ, hogy a szórakoztató történetekből ne csak az értelmetlenséget lássuk, eláruljuk, rengeteg mindent megtanulhatunk, csak sorjáznak az életbölcsességek.
Van egy város, ahol minden megtörténhet, ebben a városban szeretnék élni. Mindenki a boldogulással és a boldogsággal próbálkozik, és hiába fakad egy tőről e két szó, ha a falrafestett puszis nőtől a middle-life-krízisen áteső szerelmes tanáron át minden előfordulhat. Még az is, hogy a novellasor valójában egy regénnyé áll össze, a vidéki kolorlokált felváltja egy belvárosi életkép a 70-es troli vonaláról.
A Magvetőnél kiadott, regénnyé összeálló novelláskötetnek kitapintható mintái vannak: Grecsó és Darvasi mellett Kurt Vonnegut ironiája köszön vissza, nekem talán ez a leghangsúlyosabb és talán legérthetetlenebb párhuzamom is, és alkot működőképes, csernás stílust. A csernás stílus mit jelent? Nem tudom, de érzékeltetem: egy figurába, mondjuk a légybaszóéba, belesűríteni a szenvedést, a magányt, az életet, a halált, mindezt drámaian és ironikusan. Cserna nagy mesélő, jó stílussal és szórakoztatóan ír. Jelenleg azt szeretném, ha megmaradna örök novellásnak, de a magyar irodalom olyan, hogy kiköveteli a nagy regényt, hiszen csak azon lehet mérni, ki mekkora író. Hát nem.