Ian Fleming regénykaraktere közel 60 éve lépett át a nyomtatott lapokról a filmszínházak vásznára, és azóta is töretlen magabiztossággal és kikezdhetetlen eleganciával menti meg a világot. A nők képtelenek ellenállni a sármjának, a férfiak pedig az ökleinek. Vitái végére golyóval tesz pontot. Annyi tökösség szorult belé, amivel évekre elláthatná a világ összes titkosszolgálatának valamennyi ügynökét. A kémek non plus ultrája ő, aki nem bújik hamis személyazonosság, álca vagy álnév mögé, mert derogáló számára. Minek is, hiszen őt mindenki ismeri.
100 éve született Ian Fleming, a 007-es ügynök atyja - Könyves magazin
Fleming, akit azért dobtak ki az etoni elitiskolából, mert egy kurvától nemi betegséget szedett össze, 17F fedőnéven harcolta végig a második világháború titkos bevetéseit, 1953-ban pedig könyvet írt hihetetlen kalandjairól. Ez volt a Casino Royale, amit később tizenhárom másik kötet követett.
Az irodalmi karakter filmes sikerének titka a megújulás. Minden korszaknak megvan a maga James Bondja, bújjon Roger Moore, Pierce Brosnan, Timothy Dalton vagy akár George Lazenby a híres kém bőrébe. Amúgy is mindenki tisztában van vele, hogy csak egy 007-es ügynök van, és őt Sean Connery-nek hívják. Egy immár hat évtizede futó franchise jól bevált szabályai azonban nem rúghatók fel: Bond figuráját az állandó vérfrissítés konzerválja, és hogy formában maradjon, karizmatikus színészekkel kell táplálkoznia. Legújabb filmjével, a 007 Nincs idő meghalnival a Daniel Craig-korszakot is lezárta. Ideje továbblépni.
via Giphy
Craig 15 évvel ezelőtt erős szembeszéllel került szerepbe, pedig ha belegondolunk, az ő Bondja korunk tökéletes lenyomata. Makacs, törtető, igazi tank, aki mindenen átgázolva szerzi meg, amit és akit akar. Ráadásul ő is megsérül, vérzik, izzad, gyűlnek a sebhelyek, a testén éppúgy, mint a szívében. Meglepő módon Craig "tulok" Bondja egyben a legérzelmesebb is a franchise történetében. Két nagy szerelem fér bele a háta mögött hagyott öt produkcióba, az egyikért majdnem otthagyja az imádott MI-6-et is. Tévedhetetlenségével és sebezhetetlenségével együtt sokszor oda az eleganciája is. A klasszikus irodalmi karakter kereteit feszegető filmes korszakhoz rendhagyó lezárás illik.
50 éves a James Bond-film - Könyves magazin
Október 5-én lesz ötven éve, hogy Londonban először levetítették a James Bond-filmek közül a legelsőt, a Dr. Nót. Ebben Sean Connery játszotta a főszerepet, aki összesen ötször bújt a 007-es ügynök bőrébe. Rajta kívül még George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan formálhatta meg őfelsége legtitkosabb ügynökét, újabban pedig Daniel Craig indul Bondként a bűnözők nyomába és dobogtatja meg a veszedelmesen szép nők szívét.
A 2006-os Casino Royale-tól a most mozikba kerülő filmmel bezárólag a James Bond-mozik egy átfogó történetet mesélnek el. A 007 Nincs idő meghalni megtekintéséhez tehát nem árt tisztában lenni a korábbi filmekkel, különösen a Casino Royale és a 007 Spectre – A Fantom visszatér eseményeivel. Az új epizód ott kezdődik, ahol az előző befejeződött: Bond és szerelme, Madeleine megérdemelt pihenésüket töltik valahol Olaszországban, miután leszámoltak a Spectre nevű bűnszövetkezettel. Ám a szervezet karizmatikus vezetője, Blofeld még a rácsok mögül is képes éket verni a szerelmesek közé. A múlt lerázhatatlan: elmenekülni nem, csak együttélni lehet vele. Amíg szép lassan fel nem emészt.
Ilyen lesz az új James Bond-regény borítója! - Könyves magazin
Korábban már mi is írtunk róla, hogy idén új James Bond-regény jelenik meg, amelyet William Boyd jegyez. A jelenleg 61 éves Boydot – aki ismerősen mozog filmes és színházi közegben is, és akinek An Ice-Cream War című regényét korábban jelölték a Booker-díjra – tavaly áprilisban kérték fel erre Ian Fleming hagyatékának kezelői.
A franchise-ok, és egyben az élet örök szabálya: mindig van egy nagyobb hal. Az új 007-es moziban ezt a halat következménynek hívják. Nem bújhat el előle sem a Spectre, sem Bond, de még maga Daniel Craig sem. Mindent és mindenkit lenyel keresztben.
A True Detective első évadát jegyző Cary Joji Fukunaga rendező James Bond-mozija próbál egyszerre autentikus és rendhagyó lenni.
James Bond és a csúnyán helybenhagyott Aston Martin Fotó: Nicola Dove / DANJAQ, LLC AND MGM
A film lecsupaszított alapkonfliktusa a klasszikus Bond-filmeket idézi. Az ördög azonban a részletekben rejlik. Például a már-már krimiszerűen megbonyolított cselekményvezetésben, ami megannyi, Bond-filmhez szokatlan és megdöbbentő pillanatot eredményez. Vagy a Bond-lányok eltérő ábrázolásában: Ana de Armas a cuki belépőjével elképesztő színt visz a produkcióba, lemosva a trónkövetelő Lashana Lynch sótlanul kimért alakítását, de ott van Léa Seydoux két epizódon átívelő munkája, amivel mélységet ad a karakternek. James Bond feltámadó humorában, amely sziporkázó egysorosokban ölt testet. Örömmel üdvözöltem Blofeld kissé megkésett körmönfontságát, ahogy közönyösen bábozik másokkal: valamiért ez kimaradt az alakját felvezető Spectréből (pontosabban ott csak beszélnek róla, az új filmben viszont meg is tapasztalhatjuk).
Bond-lányok: Lashana Lynch és Léa Seydoux Fotó: Nicola Dove / DANJAQ, LLC AND MGM
Az új 007-es Lashana Lynch személyében nem igazán tett rám mély benyomást: feminizmus ide vagy oda, a színésznőre kényszerített bondos személyiségjegyek a karakter bukásának önigazolásaként szolgálnak. Hasonló a helyzet a Dr. No figuráját megidéző Safinnal, akit az Oscar-díjas Rami Malek alakításában láthatunk. Olyan, mintha Safin végig a pálya mellett melegítene, de sosem kerülne játékba. Malek rosszfiúja váltja Christoph Waltz Blofeldjét a legsótlanabb antagonista kategóriájában, akivel Craig Bondjának valaha dolga akadt.
Ana de Armas Fotó: Nicola Dove / DANJAQ, LLC AND MGM
Fukunaga mozija méltó lezárása a Daniel Craig-érának, de filmként a Casino Royale-nak vagy a Skyfallnak a nyomába sem ér (pedig nagyon szeretne). Őszintén szólva sokkal többet vártunk a 2011-es Jane Eyre-adaptációnak, a True Detective tévésorozat kultikus első évadának, valamint a gyerekkatonás Hontalan angyaloknak a rendezőjétől.
Valami olyasmit, amitől - ahogy a Good Will Huntingban jegyzik meg oly szellemesen - "befelé nő a hajunk". Egy szentimentális James Bondtól legfeljebb égnek áll.
Az akciójelenetek közt, bár látványosan megkomponáltak, nem találunk olyan grandiózusat, mint mondjuk a Spectre nyitójelenete. Talán csak a filmvégi, égen nyíló tűzrózsák a kivételek, de ott meg a szemünkbe toluló könnyektől nem látunk sokat. A 007 Nincs idő meghalni folyton meghökkent vagy megindít. Valahogy úgy, mint a Star Wars Az utolsó Jedik című epizódja. A közel három órás játékidejéből fakadóan pedig helyenként el is altat: simán ki lehetett volna vágni belőle legalább háromnegyed órát.
Viszlát, Mr. Craig, és kösz mindent Fotó: Nicola Dove / DANJAQ, LLC AND MGM
Craig a búcsúfilmben nem adja olcsón a rókabőrt, ragaszkodik hozzá veszettül. Remélem, a portás ellenőrizte a forgatásról kifelé menet az ex-ügynök bőröndjét, hogy nem vitte-e magával szuvenírként James Bondot is. De Mr. Craig, a magabiztossága, a sármja és az eleganciája marad. Vajon ki kapja meg azokat stafétaként?
