Fehérre festett balerinák, vad, furcsa és vicces mozdulatok, mexikói mambó zene – ez a Sad Case, amelyet a Magyar Nemzeti Balett öt táncosa most először fog bemutatni a közönségnek. Az egyik legimpulzívabb, legvidámabb és legőrültebb kortárs táncműnek az a különlegessége, hogy az alkotók, Sol León és Paul Lightfoot akkor készítették, amikor az első gyermeküket várták. A balett keletkezésére ők maguk így emlékeztek vissza: „Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja.” A Sad Case tehát mindenekelőtt az életről és az energiáról szól. Bizonyára a táncosokat is komoly kihívások elé állítja a koreográfia változékonysága. A lényeg itt nem a kifinomultság és az elegancia, sőt,
a hangsúly inkább a vicces, bizarr, játékos és idétlen mozdulatokon van, amelyek olykor elmennek egészen a groteszkig.
Nehéz megfogni, hogy mitől olyan izgalmas vállalkozás ez a modern táncdarab, de nem véletlenül lett Sol León és Paul Lightfoot karrierjének egyik legfontosabb koreográfiája. Az egészet átjárja a vidámság, amit nagyban megalapoz a mexikói mambó zene, annak lendületes, határozott lüktetése.
A zene féktelen öröme találkozik a túlzó mozdulatokkal, amelyekben rengeteg játék van.
Hol állatias, hol törzsi elemeket látunk a táncban, máskor kifacsart, csúnya mozdulatokat, vagy gyerekek mozgására, játékaira emlékeztető gegeket. A komoly és a komolytalan határán billeg az összhatás, a táncosok hol nevetnek, hol kurjantak, hol egymásra tromfolva mutatnak be elképesztő szólókat, közben pedig különböző karakterek bőrébe bújnak, vagy épp tárgyakat személyesítenek meg. A végeredmény egészen megfoghatatlan, egyszerre felkavaró és felszabadító, ironikus és bizarr.
A próbák közben pár percet tudtunk beszélgetni Rónai Andrással, aki az idei évadtól a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa lett, és aki a Cacti-ban és a Sad Case-ben is színpadra lép. Ő elmesélte, hogy nagyon izgalmas volt Sol Leónnal és Paul Lightfoottal együtt dolgozni, szerinte olyan sokat tanult és fejlődött ezekben a hetekben, hogy azt az egész pályáján tudja majd kamatoztatni. Beszélt arról is, hogy a koreográfiában vannak olyan részek, amikor tárgyakat személyesítenek meg. A legnehezebb számára az írógép megvalósítása volt, de végül sikerült ezt is eltalálni. Az öt táncost egyébként fehérre festik az előadáshoz, az egész darabot így táncolják végig. Rónai erről azt mondta, először rajta próbálták ki a testfestést, ami nagyon izgalmas volt, bár mivel vízálló festékről van szó, lemosni egyáltalán nem könnyű. Később sikerült az egyik koreográfust, Paul Lightfootot elkapni egy pillanatra és megkérdezni, mit szimbolizál a teljes testet fedő fehér festék. Ő azt mondta, a primitív, törzsi kultúrák rituáléit idézi meg, illetve a japánok táncszínházát, a butoh-t, amelyet a „legősibb” modern táncnak tartanak.
Az Új(ra) lendületben című balettesten bemutatják Alexander Ekman Cacti és Lukács András Örvény című egyfelvonásosát is. Utóbbi egy lírai és gyönyörű koreográfia, amelyet a Magyar Nemzeti Balett egykori szólistája Philip Glass zenéjére készített. A táncműben kilenc páros folyamatos örvénylését látjuk, a káosz és a rend váltja egymást, miközben a repetitív zene és a látvány együtt egészen intenzív érzéseket indít be a nézőben. A koreográfia a spirális mozdulatok, forgások köré szerveződik és ezek által mutatja be az élet körfogását. A táncdarabnak nincs cselekménye, ugyanakkor
a zene és a szimbolika Az órák című film egyik jelenetét idézi meg, amikor az öngyilkos Virginia Woolf kövekkel a zsebében besétál a vízbe.
Az est harmadik műve, a Cacti egészen formabontó: a világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman meg akarta mutatni a kritikusoknak és a közönségnek, hogy nem kell mindig mindenben a jelentést keresni, a darab így tulajdonképpen a kritika kritikája. A táncosok fehér kockákon mozognak, és míg a vonósnégyes játszik, ironikus hangú próza hangzik el. A ritmusjáték közben pedig olykor kaktuszok is felbukkannak a színpadon, de nem feltétlenül kell a szúrós növény szimbolikáját hosszan elemezni...
Az Új(ra) lendületben, a Magyar Nemzeti Balett modern estje az évadban hat alkalommal, 2021. szeptember 17-én 20:00 órától, 18-án és 19-én 11:00 és 19:00 órától, valamint 22-én 20:00 órától látható a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházában.
