A Netflix újabb izgalmas adaptációval lepett meg minket ezen a nyáron: a 14. századi itáliai szerző, Giovanni Boccaccio Dekameronja alapján készített sorozatot, mely éppen olyan viccesnek, botrányosnak és szórakoztatónak ígérkezik, mint azt az eredeti mű alapján remélnénk.
Az 1348-ban játszódó Dekameron egy novellagyűjtemény; a kötetben található elbeszéléseket a kerettörténet szerint tíz firenzei nemes meséli, akik szolgáik kíséretében egy vidéki kastélyban húzódnak meg a pusztító pestisjárvány elől.
De mennyire marad hű az eredeti kötethez a Netflix adaptációja? Miért hallunk többet az elmúlt években erről a több mint 600 éves műről? És ki volt Boccaccio, akinek a Dekameront köszönhetjük?
A jogi tanulmányoktól az irodalmi sikerig
Giovanni Boccaccio 1313-ban született egy gazdag itáliai kereskedő és egy ismeretlen nő törvénytelen fiaként. Gyerekkorát Firenzében töltötte, később azonban családja Nápolyba költözött.
Ott az ifjú Boccaccio jogot tanult és bankárként is kipróbálta magát
– valódi szenvedélye azonban az irodalom volt.
Húszéves korától egyre többet írt – verseket és prózát egyaránt –, és, ahogy azt egy középkori itáliai szerzőtől elvárnánk, múzsát is talált magának, aki többek között a Dekameron Fiammettáját is ihlette.
A Fekete Halál Firenzébe ér
A pusztító bubópestis a történészek szerint 1347-ben érkezett az Itáliába egy, a Krím-szigetről visszatérő genovai hajón. Firenzét egy évvel később érte el.
Bár nem egyértelmű, hogy Boccaccio ekkor Firenzében tartózkodott-e, az biztos, hogy szemtanúja volt a járvány pusztításának; édesapja és mostohaanyja is aközé a 100 ezer firenzei lakos közé tartozott, akik ekkor vesztették életüket.
Humor és halál
Bár a Dekameronban Boccaccio nem ijed meg attól, hogy részletesen beszámoljon a pestis pusztításáról,
a kötet elsősorban szórakoztató elmélkedés az emberi természetről.
Az önkéntes száműzetésbe vonuló nemesek talán legemlékezetesebb történetei közé tartozik egy pajzán elbeszélés arról, hogy mit jelent „visszakergetni az ördögöt a pokolba” és egy beszámoló három ifjúról, akik orvul lehúzták egy korrupt bíró nadrágját.
Görög mítoszok, firenzei pletykák
A Dekameronban található száz történet nagyrészét nem Boccaccio találta ki: a kötetben egyaránt bukkanhatunk ókori görög mítoszok, indiai népmesék és firenzei pletykák átiratára. A történetekben nem egy létező személy is felbukkan, akiket Boccaccio mesés kedvű nemesei hallomásból ismerhettek.
A Dekameron reneszánsza
Talán nem szorul magyarázatra, miért vált fontossá a covid idejében a Dekameron. Ahogy a Conversation egy cikke írta,
a kötet „útmutató ép eszünk megőrzésére”.
„A brigata [a kerettörténet tíz nemese – a szerk.] történetekkel szórakoztatják egymást, és új rítusok és szabályok felállításával visszaszerzik a kiszámíthatóságot, ami a járvány következtében eltűnt az életükből.”
Boccaccio példáját követve a pandémia idején a New York Times elindította saját Dekameron-projektjét. A projekt keretében 29 kortárs szerző – köztük Margaret Atwood és David Mitchell – írt novellát, és az így készült kötetet bárki ingyen elolvashatta. (A Dekameron-projektbe – melyről hét könyve kritikát is írtunk – itt tudsz beleolvasni.)
A Dekameron nem csak a nemesek története
Bár az érkező Netflix-sorozatot Boccaccio könyve ihlette, jelentős eltérések vannak a kettő között. Talán a legfontosabb különbség, hogy
a tíz főszereplő között egyformán akadnak nemesek és szolgák;
a sorozat készítői így akarták bemutatni a társadalmi különbségeket, melyeket szerintük a covid tett láthatóvá.
Egy középkori Love Island
Egy másik eltérés, hogy míg Boccaccio művének központjában a szórakozás és a normalitás visszanyerése áll, a sorozatot sokkal inkább foglalkoztatja a társadalmi normák felfüggesztése.
„Ahogy múlik az idő és az illendőség szabályai egyre inkább elvesztik jelentőségüket,
a nemesek orgiája egy túlélésért folytatott küzdelembe fordul át” – áll a Netflix nyilatkozatában.
Ahogy a sorozatban játszó Tanya Reynolds megfogalmazta, a Dekameron „egy középkori Love Islandként indul, amin szépen lassan eluralkodik A Legyek Ura káosza”.
Nyitókép: Netflix