Lélegzetvisszafojtva várta a világ Pong Dzsunho legújabb filmjét, hogy az Élősködők Oscar-díjas rendezője és forgatókönyvírója ezúttal hogyan fogalmazza meg társadalomkritikáját. Ehhez a dél-koreai alkotó a sci-fi műfajt választotta, noha a Mickey 17 sokkal több ennél.
A nemrég bemutatott film Edward Ashton Mickey7 című regénye alapján készült, ami a 2022-es év egyik váratlan sci-fi sikere volt. Pong Dzsunho több helyen eltért az eredetitől, már csak azzal is, hogy Mickeyből a könyvhöz képest tízzel több nyomtatás készült, de a filmben jóval nagyobb hangsúlyt kap Mark Ruffalo karaktere, Kenneth Marshall megalomán diktátor és a Toni Collette által alakított felesége. Főként ez a páros felelős a film szatirikus éléért, és rajtuk is nevetünk a legtöbbet.
Az űrtörténetbe csomagolt film hangsúlyosan beszél politikáról, hatalommal való visszaélésről, halálfélelemről, szerelemről, barátságról, és arról, hogy létezik-e még a világban morális iránytű, vannak-e még olyan emberek, akikben időben megszólal a vészcsengő, és tesznek is azért, hogy a világ visszafordíthatatlan, tragikus irányt vegyen. Mindezt igencsak szórakoztató módon meséli el. Robert Pattinsontól érett, kiforrott színészi játékot kapunk, a műfogsoros Mark Ruffalo és Toni Collette harsány párosát pedig órákon át nézni lehetne.
Robert Pattinson újra és újra meghal
Na de hogy mindez érthető is legyen, íme a spoilermentes alapsztori. Főhősünk, a teszetosza Mickey Barnes (Robert Pattinson), aki Timo haverjával (Steven Yeun) komoly adósságot halmozott fel, pechükre pedig egy pszichopata bandavezérnek, Darius Blanknek (Ian Hanmore) tartoznak, aki szívesen végignézi, ahogy láncfűrésszel feldarabolják azokat, akik ujjat húznak vele.
Hogy ne jussanak hasonló sorsra, a két srác úgy dönt, hogy az űrbe menekülnek, hátha ott nem érik őket utol. Kenneth Marshall (Mark Ruffalo) űrprogramjára jelentkeznek, ami gyakorlatilag egy gyarmatosítási projekt egy idegen bolygón. Számos feladatkörre keresnek embert, rengeteg a jelentkező. Egyesek még egy igencsak kockázatos missziót is bevállalnak egy ismeretlen helyen, csak hogy megszabaduljanak a mindennapi – főként anyagi – gondoktól.
Mások a bukott politikusból lett karizmatikus vezető, Kenneth Marshall iránti fanatikus rajongásuk miatt jelentkeznek, aki üres szólamokat puffogtatva hiteti el tömegekkel, hogy a nép embere.
Mickey sajnos nem olvassa el a szerződés kisbetűs részeit, és a legveszélyesebb feladatra vállalkozik: ő lesz az „eldobható”. Azaz bárhányszor meghalhat, mert a testét újranyomtatják (klónozzák), az emlékeit pedig újra és újra betáplálják az új Mickey agyába. Így simán lehet például párkapcsolata, bár igaz, hogy mindegyik variáns egy kicsit eltérő személyiséggel gurul ki a nyomtatóból. Egy alkalommal azonban hiba csúszik a rendszerbe, és létrejön a 18. Mickey úgy, hogy a 17. Mickey is életben van. Az elsődleges probléma ezzel az, hogy a szabályzat szerint ilyen esetben a teljes megsemmisülés vár az illetőre. Ezt a hősünk mindenáron elkerülné.
Mégis: milyen érzés meghalni?
A film egyik fő kérdése, amit sorra fel is tesznek az űrhajó lakói Pattinson karakterének, hogy milyen érzés meghalni. Ha valaki választ tudna adni erre, az Mickey, hiszen olyan sokszor meghalt már, de mégsem mond erről semmit a többieknek. Vajon a halálfélelem enyhül csak azért, mert már ismerős?
És tényleg alsóbbrendű, emberi mivoltától megfosztott, „eldobható” lehet valaki azért, mert néhány perc múlva úgyis újjászületik? Vagy ő is érdemes arra, hogy megmentsék?
Trump-paródia vagy sem?
Ilyen dilemmákra irányítja a figyelmet Mickey esete, miközben a háttérben mindent az önimádó Marshall (Mark Ruffalo) és trófeafelesége, Gwen (Toni Collette) irányít. Marshall tipikusan az a karakter, aki valóságshow-vá és népszerűségi versennyé zülleszti a hatalomgyakorlást, akinek minden megszólalása olyan, mintha élőben kapcsolnák valamelyik late night show-ba. A szélsőségesen eltúlzott szereplőbe könnyen beleláthatjuk Donald Trump vagy Elon Musk karakterét, de a film három éve forgott, amikor Trump már és még nem volt amerikai elnök, és az X-vezér sem parádézott kétnaponta az Ovális Irodában.
Ennek ellenére Mark Ruffalo is elismerte, hogy a mából nézve olyan, mintha dokumentumfilmet készített volna, noha a forgatás ideje alatt azt gondolta, hogy a karaktere már túlzás.
A rendező pedig úgy reagált, hogy sokan csak belelátják a karakterbe Trumpot. Marshallt a történelemből ismert politikusok és diktátorok személyiségéből gyúrta össze. Az is fontos volt, hogy egy párként mozogjon a feleségével, akár csak annak idején a román Ceaușescu-házaspár vagy a fülöp-szigeteki Marcosék, hozott példát.
A Mickey 17 korrekt, szórakoztató, könnyen fogyasztható, közönségbarát sci-fi, ami mégis fontos kérdéseket tesz fel a jó és gonosz harcáról, őslakosokról és gyarmatosítókról, hatalomvágyról és ellenállásról, még úgy is, hogy elég amerikai filmes befejezést kap, nagy megfejtésekkel nem szolgál. Hátránya, hogy mindez talán nem ér két óra 17 percet, jót tenne neki a feszesebb történetmesélés.
