A Móra honlapján található leírás szerint a kiadó munkatársai évek óta tervezik, hogy Dóka Péter szerkesztő ötlete nyomán elkészítsenek egy meseválogatást, melyben ma élő szerzők írnak arról, ők miként gondolkodnak a környezetvédelemről és a Föld sorsáról. A könyv nem is lehetne aktuálisabb – különösen annak fényében, hogy a koronavírus-járvány miatt mintha megtorpant volna a zöld fejlődés, és ismét elárasztottak mindent az egyszer használatos eszközök, műanyagok. A kötet meséi pontosan ezért még jó darabig aktuálisak lesznek, és eltart egy darabig, mire kialakul a kötet címét is adó történet utópisztikus világa. Mán-Várhegyi Réka meséjében ugyanis annyira nincs már szemetelés (meg eleve szeméttermelés), hogy a kukák dologtalanok. Egyszerűen nincs munkájuk, feladatuk, hiszen az emberek, amit tudnak, komposztálnak, feldolgoznak, nem költenek felesleges vicik-vacakokra (amiket aztán rövid távon a szemetesbe hajítanak), így a kukáknak nem marad más hátra, minthogy világgá induljanak.
Szintén a túlfogyasztás ellen int Kiss Judit Ágnes meséje (Mese arról a napról, amikor a gyerekek eldobták a csokit), amely egy orángutánkölyök történetén keresztül mutatja meg, mi vár az élővilágra, ha az ipari méretű pálmaolaj- és kávécserje-termesztés miatt letarolják az erdőket. Az erdők, az élővilág védelme az egész köteten végighúzódó alapgondolat – van olyan szerző, akit valós események inspiráltak (köztük például Fehér Renátó, aki a Kiribatiról származó David Katoatau figyelemfelhívó táncán keresztül mesél a tengerszint emelkedéséről, és annak veszélyeiről), más sokkal elemeltebb világot választott: Zalka Csenge Sára A király és a tündérrókák című meséjében érvelt az élővilág kiszipolyozása ellen.
A kötet változatosságát jól mutatja, hogy van olyan, amely szinte akciófilmbe illő jelenettel indít (Garaczi Zoltán: Alekszej menni Hévíz), majd egy wellness-szolgáltatásokra vágyó jegesmedve állatkerti kalandjairól mesél, míg Marék Veronika katicás meséje (A hétpettyes autó) arra is figyelmeztet, hogy észre tudjuk venni a minket körülvevő sok-sok hétköznapi csodát – hiszen, ami ma még nyilvánvaló, nem biztos, hogy holnap is az lesz.
A kötet utószavában Ughy Szabina azt írta, hogy a Móra ezzel a kötettel a kiadó alapításának 70. évfordulóját akarta megünnepelni, és céljuk volt, hogy ne a múltba, hanem előre tekintsenek. Az antológia szerkesztői azt vallják, hogy a sokféleség érték, ami megmutatkozott abban is, hogy nem egyetlen grafikus illusztrálta az egész kötetet, hanem 13 - munkáik ráadásul nem szimplán kiegészítik a szöveget, de végig egyenrangúak vele. A tartalomjegyzékben minden mese kapott egy életkori besorolást, ezek 6-11 éves korig terjednek, de a merítés sokkal tágabb, hiszen akár már egy óvodás is értheti és élvezheti őket, a fontos csak az, hogy a téma ne maradjon meg az olvasás szintjén, hanem még utána is sokat beszélgessünk róla. Ez a kötet mindenesetre kortól, nemtől, évszaktól, lelkiállapottól függetlenül is jó apropót szolgáltat majd erre.
