Tamara 1992-ben született Budapesten, de élete jelentős részét Csongrádon töltötte, ahol jelenleg is él és alkot. Első írásaival már 9 éves korában kezdett foglalkozni, de ez akkoriban egy napló írásában jelent meg. Ugyan ekkor már megfogalmazódott benne, hogy az elsőszámú cél az első könyvének megszületése és kézben tartása, de erre 2021-ig várnia kellett.

Talán minden szerzőnek egy könyv megszületésénél az a legfontosabb, hogy egy önazonos és szórakoztató írás tudjon papírra vetni. Ez Tamaránál sem volt másképp, de elmondása szerint nem volt könnyű út idáig eljutni.

“Évekig nem volt olyan ötletem, ami megérdemelte volna, hogy egy kész kerek történet szülessen belőle. Leginkább csak nagyon sablonos sztorik jutottak eszembe, amiket még én sem olvastam vissza szívesen.”

Látva azért a végkifejlettet, mégis megszületett egy olyan sztori, amit érdemesnek gondolt a szerző.

“A manassé ötlete először a gimnázium utolsó évében 2010-2011 körül fogalmazódott meg bennem. Megszületett a fejemben egy olyan faj, akikben kétség nélkül képes voltam hinni. El is kezdtem írni, de a történet eleinte igazán lassan alakult ki. Rengetegszer átírtam, újra kezdtem az egészet hiszen az évek alatt sokat változtam, így maga a könyv is, és a szereplőim is meg kellett, hogy változzanak. Én nagyon sok esetben hangosan olvastam magamnak egy-egy részletet és ha nem tetszett, ahogy az én számból hangzik az adott mondat, akkor tudtam, hogy azt a szereplőm sem mondhatja. Sokszor hatalmas kihagyások is voltak abban, ahogy írtam, hiszen előfordult, hogy hónapokig egyetlen sort sem tettem hozzá, de valahogy mégis mindig visszakívánkoztam ahhoz, hogy befejezzem.”

Sokak számára egy könyv megírása egy élet munkája, de van, aki pár hónap alatt be tudja fejezni. Tamara egy kissé sokáig csiszolta első könyvének tartalmát, melyet végül már 2018 ban befejezett, de nem volt számára kellően megfelelő. Talán elkövette azt a hibát melyet sok szerzőtől hallottunk már, hogy az első verzió lett volna a tökéletes és azt kellett volna kiadatni, de vélhetőleg ez most nem így történt. Itt pont nem ezt volt a legfőbb gondolat, mivel azt szerette volna elérni, hogy ez egy szerethető történt legyen. Ami meg is valósult.


“Tudom, hogy a könyvem nem tökéletes, de annyi tökéletesre maszkolt dolog vesz már bennünket körül, hogy talán pontosan a tökéletlenségeiben rejtőzik az, amitől különleges. A hibáiban együtt szeretném, ha szeretnék, ahogyan engem is.”

Mindezek függvényében már csak az előtörténete alapján is a kifejezetten ajánlott olvasmányokhoz sorolhatnánk, de a történetben mindenki megtudja találni a számára kedves és önazonos tartalmakat.

A történet egy Axel nevű fiatal fiúról szól, aki egyetemi éveit tölti. A mindennapjai untatják, és az élete annyira megszokott mederben folyik, hogy az már kiábrándító. Persze az ő „megszokott medre” kicsit más, mint az embereké, ugyanis Axel nem tartozik közéjük. Manassénak született, ami egyet jelent azzal, hogy bár kívülről pontosan olyan, mint az emberek, belül valami nagyon is megkülönbözteti. A szavai szerint: „A manassék üresek. Díszes dobozban, selyemszalaggal átkötve, a semmi.”

Axel ebben a történetben az élete fordulópontjáról, a manassék különleges fajáról mesél, és a világról, az emberekről alkotott véleményét elmondja nekünk. Gondolatain keresztül mi is jobban elmélyedhetünk önmagunkban, és talán máshogy nézünk majd mindenki másra is.

A könyv iránt érdeklődők az alábbi oldalon tudhatnak meg további információt a könyvről: undergroundbolt.hu