Egy író, egy cirkuszművész és egy környezetvédelmi aktivista. Nagyanya, anya, fiú. Jegesmedvék, akik az emberi társadalomban élnek, a cirkusz és az irodalmi világ rajongott csillagai. Az olvasó a három jegesmedve nézőpontjából pillanthat rá a 20. század második felének történelmére, egy idegen kultúrában való boldogulás egyszerre szívszorító és komikus helyzeteire.

YOKO TAWADA

Egy jegesmedve emlékiratai

Ford.: Dobosi Beáta, Jelenkor, 2020, 297 oldal

Megveszem

A Németországban élő, japán származású Yoko Tawada világszerte feltűnést keltő regénye a klímaváltozás elleni küzdelemi szimbólumává vált, és a nem sokkal korábban elpusztult Knut jegesmedve életén és a köré épült kultuszon alapul. A könyvről a kritikusok elmondták, hogy érzékenyen mutatja be azt a folyamatot, ahogy sok más fontos célhoz hasonlóan a klímavédelem ügyét eszközzé teszi a fogyasztói kultúra.

A medvék szemében az ember csak egy kizsákmányoló, oktondi lény

Mit észlelnek és mit érthetnek világunkból az állatok? Vajon milyennek látná a huszadik századot egy olyan magányos és fenséges állat, mint a jegesmedve? Mintha ezekre a kérdésekre keresné a választ a japán származású író, Yoko Tawada világszerte feltűnést keltő regénye. Az Egy jegesmedve emlékiratai a hét könyve. 

Tovább olvasok

Teller Katalin szerint izgalmas a természetesség-nem természetesség szempontjából vizsgálni a könyvet, hiszen ezek a fogalmak mást jelentenek egy állat és egy ember szemszögéből. Forgách Kinga elmondta, az író érdekesen mozgatja a különböző nézőpontokat és történetszálakat, és nem mindig tudhatjuk, mi a valóságos, ezért fontos kérdéssé válik a könyvben a valóság és a fikció, az emlékezés és a valóság viszonya. Dobosi Beáta a másság, a kitaszítottság-érzésre hívja fel többek között a figyelmet, valamint arra, hogy a könyv szereplői szeretnének betagozódni a társadalomba, de kudarcot vallanak.