Az ajtó titkokról, bizalomról és árulásról mesél [A Szabó Magda-titok 4.]

„Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását” - írta regénye fülszövegében Szabó Magda. Az ajtó (olvass bele) 1987-ben jelent meg, és nemcsak Magyarországon lett sikeres, de külföldön is nagy visszhangot váltott ki: 2003-ben Femina-díjat nyert Franciaországban, 2015-ben pedig a The New York Times az év egyik könyvének választotta.

Az ajtó kulcsfigurája Szeredás Emerenc, a többszörösen traumatizált, tüskés modorú házvezetőnő, aki szinte észrevétlenül válik a narrátor író életének nélkülözhetetlen szereplőjévé. Szabó Magda már a kötet első lapjain világossá teszi, hogy olvasóként egy tragikus végkimenetelű történettel van dolgunk („én öltem meg Emerencet. Ezen az se módosít, hogy nem elpusztítani akartam, hanem megmenteni”), és fokozatosan, lapról lapra tárja fel előttünk nemcsak az odáig vezető utat, de rajzolja fel egyúttal egy bonyolult, érzelmekkel telített kapcsolatrendszer hálóját is.

A Szabó Magda-titok című sorozatunk legújabb adásában magáról a titokról, az emberi méltóság megőrzéséről és mitológiai figurákról is beszélgettünk, közben pedig szóba került Nemes Nagy Ágnes és Virginia Woolf is.

A korábbi adásokat itt tudod visszahallgatni:

ABIGÉL:

RÉGIMÓDI TÖRTÉNET:

AZ ŐZ: