Szülőségről és alkotásról szóló podcastunk második évadának vendégei eddig Nyáry Krisztián, Gyurkó Szilvia, Gryllus Dorka és édesanyja, Kőváry Katalin, Cseke Eszter és S. Takács András, Réz Anna valamint Szentesi Éva voltak. Az Ezt senki nem mondta! legújabb részében Ott Anna Kiss Heni filmes látványtervezővel beszélgetett az HBO-n hamarosan bemutatásra kerülő, róla és kisfiáról szóló dokumentumfilm apropóján.
Kiss Heni 36 évesen, egyedülállóként vállalt gyereket társszülő közreműködésével. Kettejük és az érkező gyerek, Leó útját egy dokumentumfilmesstáb is végigkísérte. Az ebből készült Cabin Pressure című filmet nemrég mutatták be a 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon, de hamarosan elérhető lesz az HBO Max kínálatában is.
„Bármikor vállaltam volna gyereket”
Kiss Heni először 26 évesen, egy hosszabb New York-i tartózkodás alatt érezte, hogy gyereket szeretne. Bébiszitterként dolgozott egy ötgyerekes zsidó családnál, ahol a legkisebb gyerek még csecsemő volt. „Amikor a baba először elaludt a mellkasomon, éreztem a kis teste súlyát. Tudni, hogy számít rám. Ha valami történik, elesik, hozzám jön. Ezek hatására erősen felébred bennem az anyaság érzése. Van ott egy kis lény, akire vigyázni kell és még négy másik, akik számítanak rám.”
30 körül már komolyan foglalkoztatta a gondolat. „Bármikor vállaltam volna gyereket, hogyha valaki ebbe beleáll” – mesélte erről az időszakról. A szabadidejében az online társkereséssel próbálkozott, de a csalódások hatására elkezdett utánanézni az egyéb lehetőségeknek.
Ahogy mondják, kezdtem kifutni az időből. Ekkor született meg az elhatározás, hogy egyedül vállalnám.
El is mentem egy klinikára, megkérdeztem, hogy működik, kértem árajánlatot. Egyébként sokkal olcsóbb egyedül az in vitro. Körülbelül ekkor kapcsolódtak be a filmesek és megbeszéltük, hogy feldolgozzuk ezt az utat filmes formában.”
Mivel Barcelonában él, ezért az ottani szabályozásnak nézett utána. Kiderült, hogy itt a spermabankok szigorú szabályozás szerint működnek. Olyan donorokat közvetítenek ki, akik a lehető legjobban hasonlítanak az anyához külsőleg, intellektus és háttér tekintetében is. „Én ezt nagyon ridegnek éreztem. Annyira béna lesz egyszer ezt elmondani a gyerekemnek. Azon gondolkoztam, hogy szeretném, hogy legyen egy apja ennek a gyereknek, akihez lehet fordulni.”
Egy apa, aki jelen akar lenni
Egy barátnője javaslatára kereste meg Andrejt, egy középkorú orosz meleg férfit, aki ugyanabban a városban él: „Andrej abszolút olyannak bizonyult, amit én szerettem volna. Nagyon akart gyereket, de nem akarta egyedül csinálni, és ez volt, ami a befutó volt végül. Elkezdtük megismerni egymást, csináltunk egy csomó dolgot együtt, utaztunk. Nekem volt egy kitűzött időpontom. 36 éves voltam nyáron. Ősszel, aki ott lesz, ott lesz, én ezt elkezdem!”
„A terhesség meglepő módon nagyon könnyű volt és nagyon jó emlék, mert a testem nagyon jól viselte. A szülés öt óra volt, előtte dolgoztam. Az egész kisbabás időszak, amikor éjszaka ébredt kétszer, egyből visszaaludt, idilli volt. Persze, fáradt voltam, de dolgoztam is, tele voltam energiával. Leót nagyon jól kezeltem. Ez nagyon jól működött úgy kétéves koráig. Ott elkezdett dacolni, és olyan volt, mintha magamat látnám kívülről” – idézte fel.
Hozzátette, arról mintha kevesebb szó esne, hogy a gyereknevelés „emberkísérlet”, nagyon nehéz, és a legszerelmesebb párok kapcsolata is rámehet. Elismerte, gyorsan zajlott minden, nem volt idejük mindent átgondolni. Többen kérdezik tőle, hogy kötött-e megállapodást Andrejjel, van-e kettejük között valamilyen szerződés. Elárulta, hogy létezik ilyen, de a spanyol jogszabályok nagyon erősen védik az anyát, illetve bízik a férfiban. Korábban is engedte, hogy a kisfiúval haza utazzon Oroszországba.
A súrlódások azonban egyre szaporodnak közöttük, nevelési elvek, hiedelmek, tradíciók ütköznek gyereknevelési módszereikben. Ebben a tekintetben nem különböznek más pároktól, csak az első, a boldog időszak kimaradt. Kiss Heni a podcastban őszintén mesélt ennek a felállásnak a hátulütőiről is, illetve arról, hogyan lehet egy ilyen rendhagyó családot beilleszteni a közösségekbe.
Párkapcsolati problémák párkapcsolat nélkül
„A társszülőség úgy is működhet, hogy ott indulnak, ahol mondjuk az elvált emberek, mikor már jóban vannak. Csak kimarad a korábbi időszak. Mi egyébként sokat gondolkoztunk azon, hogy valahogy lehetnénk szomszédok, vagy lehetne egy konyhaterület, ahol összejövünk. Egyfajta szomszédság, ahol átjárunk egymáshoz, de most is viszonylag közel lakunk.
Én sokáig úgy jártam az ő lakásában, meg ő is az enyémben, mintha hazamennék. Az elején szinte párkapcsolati dinamikánk alakult ki.
Én azt látom, hogy a végén így se úgy se sikerül, és ezért teljesen mindegy (hogy párkapcsolatban élsz vagy társszülő vagy - a szerk.) Ha akar valaki gyereket, akkor vágjon bele” - összegzett Kiss Heni.
A podcastot meghallgathatod Spotifyon, YouTube-on és PodBeanen.
Ha megosztanád gondolataid, kérdéseid, tapasztalataid, történeted a podcastsorozatban felmerülő témákkal kapcsolatban, írj nekünk az eztsenkinemmondta@konyvesmagazin.hu e-mail címre!
