A WHO két évvel ezelőtt hivatalosan is egészségügyi rendellenességnek minősítette a kiégést, definíciójuk szerint egy olyan szindrómáról van szó, amit a krónikus munkahelyi stressz okoz, amit nem kezelnek megfelelően. Az önkizsigerelés és a túlhajszoltság okozta fásult, energiahiányos állapot ma rengeteg embert érint és részben ez az oka számos más társadalmi problémának, köztük a közösségi hálók felbomlásának, az elmagányosodásnak vagy a gyerekvállalási kedv csökkenésének. Anne Helen Petersen új könyvében (olvass bele ITT) annak járt utána, hogy a milleniálokat miért sújtja jobban a kiégés problémája, és miért van szükség rendszerszintű változásokra ahhoz, hogy ezt a korunkra jellemző népbetegséget visszaszorítsuk.

Érezted már úgy, hogy az életed tennivalók listájából áll, amelynek sosem érsz a végére? Elő szokott fordulni, hogy a munkád miatt nem marad semmi szabadidőd? Megesik, hogy a nap végére olyan kimerült vagy, hogy semmire sincs energiád? Volt már olyan, hogy elmentél nyaralni, de utána mégsem érezted úgy, mintha kipihented volna magad? Ha a kérdésekre igen a válaszod, lehet, hogy te is egy népbetegségben szenvedsz, amelynek a neve: kiégés. Az önkizsigerelés és a túlhajszoltság okozta depresszióhoz hasonló fásult állapot ma rengeteg embert érint és részben ez az oka számos más társadalmi problémának, köztük a közösségi hálók felbomlásának, az elmagányosodásnak vagy a gyerekvállalási kedv csökkenésének. Ennek a jelenségnek a hátteréről írt könyvet Anne Helen Petersen Jöttünk, láttunk, elegünk van címmel.
Tovább olvasokPodcastünkben személyes példákon és tapasztaltokon keresztül vitattuk meg a témát, elmeséltük, hogy nálunk hogyan szokott jelentkezni a kiégés, mik a hatásai és hogyan szoktunk megküzdeni vele. Kitértünk arra is, hogy a munka és a magánélet hogyan folyik át egymásba mostanában, hogy milyen gyerekkori előzményei lehetnek a kiégésnek, és hogy a járvány hogyan befolyásolta a munkával töltött órák számát.
Hallgasd meg: Podbean, Apple Podcast, Spotify, Google Podcast