Karig Sára nem mindennapi egyéniség volt, erős igazságérzete végigkísérte az egész életét. Főként szerkesztőként és műfordítóként volt ismert és nagyon fontos embermentő tevékenységet végzett a második világháború alatt. Ruff Orsolyával Karig Sára megpróbáltatásokkal teli életéről, erkölcsi tartásáról és a vorkutai lágerben született verseiről beszélgettünk.
A nők társadalmi helyzete sokáig nem tette lehetővé, hogy belépjenek az irodalmi életbe, vagy hogy egyenrangú partnerként vegyenek részt benne. Mindennek a nyomai a mai napig megvannak, számos női író életműve feledésbe merült, kiadatlan vagy kevésbé kutatott maradt, az iskolában pedig szinte csak férfi szerzőkről tanulunk. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával megvalósuló podcast-sorozatunkban olyan női írók és költők pályájáról beszélgettünk, akik még mindig nem nyerték el méltó helyüket a kánonban, pedig fontos műveket hagytak ránk. Elindult a N/ők is írtak.
„Verseket gyújt magában a fagyhalál ellen” – írta Orbán Ottó Karig Sáráról a Sarkövezet című kötet utószavában. Az említett Karig-kötet – az első és egyetlen szerzői kötete – a vorkutai lágerverseket fogta össze, és hangulatát nagyjából sejteti az alábbi két verssor: „Hány napra futja még a hit?/Hány rossz halálra lesz elég?”. Karig Sára közel hét évet töltött a vorkutai munkatáborban – többek között erről is beszélgettünk a podcastben, de szóba került a Tények és tanúk-sorozat Karig Sára-kötete is.