- Jón Kalman Stefánsson bocsánatkéréssel kezdte a beszélgetést, amiért kicsit késett a rendezvényről, és egy röpke egyperces novellát felvázolva elmesélte, hogy az étteremben, ahol a feleségével ettek, a pincér elfelejtett taxit hívni, majd vissza kellett menniük a szállodába, ahol újabb megpróbáltatások vártak rájuk.
- Az író szerencsésnek nevezte magát, mert két csodálatos magyarországi kiadója (Jelenkor és Typotex), és két csodálatos fordítója is van (Patat Bence és Egyed Veronika). A jó fordítás minden írónak rendkívül fontos, hiszen az írók külföldön mit sem érnének nélkülük.
- Költőként kezdte a pályát, három verseskötetet írt, majd 10 év múlva jelent meg az első regénye, és akkor még eszébe sem jutott, hogy fordításban is meg fognak jelenni a művei. Mindez viszont egyáltalán nem befolyásolja írás közben, hiszen amikor az ember ír, totálisan egyedül van. Írás közben nem lehet másra gondolni, például a külföldi megjelenésekre, mert az ember annyira elmerül magában a folyamatban. Így aztán nem kimondottan az izlandi vagy a magyar olvasóknak ír, csak ír – és nagyon boldog, ha a könyveit lefordítják más nyelvekre.
- Magyarországon az egyik legnagyobb könyves sikere a Menny és pokol trilógia volt, amely eredetileg egy regénynek, és nem trilógiának készült („Általában mindig ez történik írás közben”). Soha nem írt még olyan regényt, amilyet eredetileg akart, mert örökké új, váratlan karakterek vagy helyszínek jelennek meg a fejében írás közben.
- A Menny és pokol esetében az történt, hogy már az első könyv közepén járt, amikor rájött, hogy ebből két könyv lesz, majd a második közepén tartott, amikor rádöbbent, hogy három, a harmadik közepén pedig attól rettegett, hogy lesz egy negyedik kötet is.
- Az Ástának háromszor futott neki: először 100 oldalt írt, de valami hiányzott, nem találta a megfelelő hangot, emiatt újrakezdte. De még akkor is hiányolt valamit, így újra elölről kezdte az egészet.
- Az Ástából Kurta Niké olvasott fel, mégpedig azt a részt, ami a szexjelenettel zárul. Ennek kapcsán Stefansson elmondta, hogy szerinte politikáról és szexről a legnehezebb írni.
- Kiderült, hogy tollal ír, nem azért, mintha ez jobb lenne, egyszerűen ez a módszere. Elég gyorsan ír, mindig valami új felbukkan, és az az érzése, ha tollat tart, akkor ezek a gondolatok, ötletek belefolynak a tollba, nincs ellenőrzése a dolog felett. Később persze a szöveget beviszi a gépbe. Stefansson amúgy annak a véleményének is hangot adott, hogy mindent összevetve az írók nem számítanak, csak a könyvek.
- Az Ásta részben a saját családtörténetén alapul: a nagymamája is kisétált a család életéből, amikor a gyerekei (így az író anyja) még kicsik voltak. Alig tudott róla valamit, fiatal korában elítélte, később rájött, kell lennie valamilyen magyarázatnak, valami rejtett dolognak, amiért a nagymamája ezt tette. Azért is írta a könyvet, hogy megértse a motivációit, és hozzátette azt is, hogy szerinte fontosabb a megértés, mint az ítélkezés. Nem a nagymamájáról szól ez a könyv, de a cselekmény ezen az életrajzi szálon alapul.
- Örül, ha az évekkel korábban írt könyvei jól teljesítenek, és bár szereti őket, a gyermekeinek tekinti őket, de igazán mindig az a könyve foglalkoztatja, amin éppen dolgozik, amiben épp elmerül.
- Beszélt Izland elszigeteltségéről is, és viccesen hozzátette, azért is lehetett olyan jó irodalmuk, mert nem tudtak mást tenni, minthogy történeteket meséltek egymásnak.
