- Már kiskorától nagyon foglalkoztatta a történelem: hivatásos huszártiszt nagyapjával és annak katonatársaival, barátaival már gyerekkorában is sokat beszélgetett. Hamar felismerte, hogy ezek a férfiak az akkor érvényes történelmi kánonnál sokkal kritikusabban látják Horthy Miklós személyét, tevékenységét.
- A mostani Horthy-képének kialakulását két tapasztalat határozta meg. A Horthy-családdal való találkozása során nehezére esett összeegyeztetni az irántuk érzett személyes szimpátiát a családtagok történelmileg téves Horthy-képével. Bár történészként már korábban is sokat foglalkozott ezzel az időszakkal, a könyvhöz végzett kutatás során jelentősen megváltozott, sokkal negatívabb lett a saját Horthy-képe is. Korábbi hozzáállása Romsics Ignácéhoz hasonlított: megengedőbb volt az egykori kormányzóval szemben.
A nem túl tehetséges, de alkalomadtán akár rokonszenvre is érdemes államférfi helyett ma már egy tökéletesen képzetlen, tehetségtelen, még a józan ész szabályaira sem hallgató politikusként látja.
- Az új kötet nem leíró történeti munka, hanem mintegy bíróság elé állítja vele Horthyt. Azt vizsgálja, milyen lehetőségei lettek volna az egykori kormányzónak, valamint, hogy a döntési helyzetek, illetve az ezekre adott válaszai hogyan árnyalják jellemét, felelősségét. A könyvben nem saját értékítéleteinek ad hangot, hanem Horthyt döntésein keresztül, saját korának viszonyai közt, történészi szempontból vizsgálja.
- Horthy nemcsak antiszemita, hanem rasszista is volt, bár egyiket sem következetesen gyakorolta. Jóllehet nem volt született tömeggyilkos, de nézeteit mégis politikai tettekre váltotta. A gazdasági elit zsidó tagjait értékesnek ítélte és ennek megfelelően kezelte őket. Horthy sajátos, logikátlan antiszemitizmusáról ugyan más szempontból, de Závada Pál Hajó a ködben című kötete is tanúskodik. Imbecillis rasszizmusát példázza, hogy nemcsak hazai, de nemzetközi fórumokon is a magyarországi németeket kárhoztatta, minden erejével szorgalmazta kitelepítésüket.
Jóllehet az emlékezetpolitika egy nagyon erős államférfiként írja le, valójában cselekedetei, döntései alapján inkább csak a beszámíthatatlanság kérdése merül fel Horthyval kapcsolatban.
- Legdrámaibb hibás döntései között említhetjük például a deportálások megszervezését: a németek alapvetően munkaerőt követeltek tőlünk, azzal, hogy nem csak munkaképes férfiakat pakolt a vagonokra, rengeteg embert halálos ítéletét írta alá személyesen. Másik legnagyobb politikai hibája lemondása, ehhez kapcsolódva pedig fia október 15-ei elrablását lehetővé tevő, illetve ezt követő cselekedetei. Tetteinek több drasztikus következménye volt: nemcsak Budapest ostroma, s ezzel mintegy 38000 civil halála lett volna megelőzhető, ha menekülés helyett az ellenállást választja, hanem a orosz csapatok is hamarabb eljutottak volna nyugatra, a béketárgyalások pedig Magyarország számára sokkal kedvezőbb feltételekkel, több területet megtartásával zárulhattak volna.
