MGP ugyanazzal a kézzel írt jelentést és kritikát - Összekötve Schmal Alexandrával Molnár Gál Péterről

MGP ugyanazzal a kézzel írt jelentést és kritikát - Összekötve Schmal Alexandrával Molnár Gál Péterről

Az egyik legismertebb magyar színikritikus volt Molnár Gál Péter (MGP): írásai évtizedeken keresztül nagy visszhangot váltottak ki, nemcsak az egyes pályákat, hanem az egész szakmát is meghatározták. Az újságíró ügynökmúltjára 2004-ben derült fény, a nagy vihart kavart lelepleződésre reagálva pedig azonnal elkezdte írni önéletrajzát. A kötet azonban csak most, majd kilenc évvel évvel 2011-ben bekövetkezett halála után jelenhetett meg a Magvető Kiadó Tények és tanúk című sorozatában. A magyar színházi élet egyik legmegosztóbb kritikusának történetéről és a múlttal való szembenézésről Schmal Alexandrával, a kötet szerkesztőjével beszélgettünk az Összekötve csütörtöki műsorában.

Fehér Adrienn | 2020. április 17. |

  • A Coming out egy klasszikus értelemben vett memoár, amelyben Molnár Gál Péter visszatekint a teljes életére, karrierjének állomásaira. A 2004-ben íródott szöveg mégis sokkal több, mint egy egyszerű önéletrajz: egy kortörténet, az ügynöki lét értelmezése, politikai körkép, a múlt magyarázata, egy trauma feldolgozásának eszköze.
  • Ügynökmúltjára 2004-ben derült fény, amikor Fonyódi Péter A rivaldafény árnyékában című könyvében a neves kritikus Luzsnyánszky Róbert néven tett jelentéseinek teljes anyagát a nyilvánosság elé tárta. MGP is innen, másodkézből olvashatta csak vissza aktáit, az eredeti szövegekhez ő maga már nem férhetett hozzá. Saját jelentéseit is innen másolta át önéletrajzába, amelyet még abban az évben, a botrány kirobbanására reagálva írt meg. Ez a 2004-es monográfia került most kiadásra, miután a szerző jogörököse úgy ítélte meg, most jött el az ideje annak, hogy mindenki megismerhesse a teljes történetet. 
Molnár Gál Péter
Coming out - Tények és Tanúk
Magvető Könyvkiadó, 2020, 382 oldal
-
  • A szerző fokozatosan került az elhárítás hálójába. 1961-ben végzett a Színművészeti Egyetem dramaturg szakán, majd a párt lapjában, a Népszabadságban írt színikritikákat. Már ekkor figyelte a belső elhárítás, rendszeresen lefényképezték különböző presszókban, melegbárokban. Végül 1963-ban sikerült csapdába csalniuk: homoszexualitásával tudták végül megzsarolni, amelyért akkoriban 10 év börtönre ítélték volna.
  • A Coming outban finom elbeszélői távolságtartással beszél életéről. Az ügynökmúltat saját, személyes történeteként kezelte, a botrány kirobbanásakor is így reagált rá. A rendszerváltás után azonban közügy lett abból, hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik jelentettek. Ennek ő is tudatában volt, monográfiájában pedig bevallotta, 

szégyellte ügynökmúltját: ezért igyekezte elkerülni, hogy a nyilvánosság is megismerje történetét.

  • Megdöbbenve vette tudomásul, amikor először újságcikkekben látta visszaköszönni álnéven írt jelentéseit. Luzsnyánszky Róbert kilétére azonban csak A rivaldafény árnyékában című kötetben derült fény. Ösztönösen próbálta az önfelmentés útját járni, mégsem akart hazudni az olvasóknak: ezt a kettősséget pedig csak ironikus hangon tudta formába önteni.
  • A Coming outban szokatlan módon a kötet elején találjuk a függeléket: a botrányhoz kapcsolódó mocskolódó üzenetek, kommentek, levelek gyűjteményét. Erről az elrendezésről szerzői utasításban rendelkezett. Nagyon cinikus, sokszor már gonoszkodó újságíróként úgy érezte, most neki kell tűrnie a kritikákat. Ezen a gyűjteményen keresztül, illetve a szövegek kommentárjával mégiscsak a sokkhatást dolgozza fel. Az egész kötet a traumafeldolgozás eszköze, a szokatlan felütés pedig teljesen áthatja a memoárt: 

a függeléket követő összefüggő élettörténet mintha egyfajta válasz, szembenézés és magyarázat lenne, de semmiképpen nem magyarázkodás.

  • Nehéz értékelni az általa szolgáltatott információk jelentőségét, hiszen már magát a besúgás is nagyon súlyos lépés. Sokan úgy látják, A rivaldafény árnyékában című kötetben közreadott jelentések nyilvánosságra kerülése inkább használt, mint ártottak MGP megítélésének. Jóllehet pontosan tudjuk milyen személyes következményekkel járt a botrányt: a lelepleződést követően egészen haláláig teljesen elmagányosodott. Az aktákban szereplő szövegek jobbára ártatlanok, semmi olyan információ nincs bennük, ami a kulturális életben legalább pletykaként ne lett volna közismert. Legfeljebb ironikus megjegyzéseivel árthatott, de nyilvánosságra került jelentései nem tehettek tönkre karriereket, életeket.
  • Latinovits Zoltán öngyilkossága miatt sokan vádolták, jóllehet egyetlen alkalommal jelentett csak róla. Ebben azt az esetet írta le, amikor a közismerten összeférhetetlen, nehéz természetű színész 1966-ban visszaadott egy szerepet, és ennek következtében távoznia kellett a Vígszínházból. A történetet nemcsak mindenki ismerte, de ráadásul a színész halálánál 10 évvel évvel korábban zajlott le. Latinovits utolsó szerepéről valóban írt egy nagyon lesújtó kritikát, haláláért azonban nyilvánvalóan így sem terhelte felelősség.
  • Az ügynökmúlttal kapcsolatban természetesen nála is számtalan morális kérdés merül fel: Megkérdőjelezi-e színikritikusi életművét a besúgás? Ilyen háttérrel mennyire értékelhetett újságíróként hitelesen színpadi produkciókat, teljesítményeket, színházi életműveket? Az írás számára szent dolog dolog volt, nehezen viselte, hogy nemcsak szóban kellett tartótisztjét informálnia, hanem folyamatosan ezek írásos megfogalmazására buzdították: ugyanazzal a kézzel nem lehet kritikát és jelentést írni, mondta egyszer, mégis így tett. Molnár Gál Péter története nem értékeli át kritikusi életművét, csak árnyalja a személyiségéről kialakított képet. A Coming out című kötetből pedig végre megismerhetjük a napvilágra került történetek mögött meghúzódó személyes hátteret is.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Molnár Gál Péter megírta megzsarolásának és beszervezésének történetét

Coming out címmel írt könyvet ügynöki múltjáról, megzsarolásáról és beszervezéséről Molnár Gál Péter 2004-ben. A kötet másfél évtizeddel később, 2020 áprilisában jelenik meg a Magvető Tények és Tanúk sorozatában. Olvassatok bele!

...
Nagy

Az ügynökakták nyilvánosságra hozása az egyik legsúlyosabb adósságunk

...
Nagy

Spiclik, besúgók, ügynökök a magyar irodalomban

Egy kiállítás képe
...
Egy kiállítás képe

Selyem Zsuzsa: Ne fázz! [Egy kiállítás képe]

...
Egy kiállítás képe

Finy Petra: Szerintem [Egy kiállítás képe]

...
Egy kiállítás képe

Tóth Krisztina: Taki [Egy kiállítás képe]

Polc

Mégis minden félbemaradt - Térey János 50

...

Az élet egy kártyavár, és nem te osztod a lapokat

...

Az életünket akkor tudjuk helyre tenni, ha ismerjük a családi múltunkat

...

A Lovecraft földjén a horror és a rasszizmus határait mossa össze

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Itt nincs történelmi igazságtétel” - Anna Politkovszkaja: Orosz napló

A 2010-es évek szerte a világon a demokratikus berendezkedések, ezzel együtt a szabad sajtó gyengüléséről, illetve a mindent elárasztó propagandáról is szóltak. Magyarországon különösen. Többek között erről beszélgettünk az orosz újságírót, Anna Politkovszkaját alakító Fullajtár Andrea színésznővel és az Orosz napló szerkesztőjével, Filippov Gábor politológussal. A darabot február végén mutatták be a Katonában, a pandémia miatti szünet után pedig jövő héttől ismét színre kerül.

...
Nagy

„A fennmaradó házasságokat boldognak tekintjük, még ha nem is boldogok” – Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című regényével több cikkben is foglalkoztunk már. Ezúttal a könyvből vett kedvenc idézeteinket gyűjtöttük össze.

...
Nagy

Rubik Ernő nem akarta megírni a kocka történetét, mégis megmutatta, hogyan gondolkodik

Rubik Ernő szórakoztató és szerény megtaláló, aki a feltaláló szót nem szereti. A világon egymilliárdan játszottak már a kockájával, ami kulturális jelenséggé vált. 1983-ban már majdnem írt egy könyvet, de az végül nem jelent meg. Megjelent A mi kockánk.