„Ez a történet (…) egy könyvről is szól, melynek címe: GALAXIS Útikalauz Stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában – bár a földlakók ezekről se hallottak.” A világ egyetlen ötrészes trilógiájának írója 2001-ben hunyt el, kultikus sorozatát 2010-ben Eoin Colfer bővítette hatrészessé, akkor az alábbiakat írtuk a könyvről és szereplőiről:
„Arthur ugyanolyan idegesítően ostoba és angol, Ford továbbra is vidáman (és általában beszívva) figyeli a körülötte tomboló káoszt, Zaphod változatlanul folyamatosan az egójával van elfoglalva, Trillian és Random sem hiányozhatnak a konfliktusaikkal együtt, szóval itt az összes régi ismerős - és ami a legfontosabb, olyanok, amilyennek lenniük kell. Talán Zaphod túl jó fej, de erre is van magyarázat (...).
A cselekmény (az öt rész rövid összefoglalója után) egy huszárvágással ott kezdődik, ahol a Jobbára ártalmatlan végén elhagytuk hőseinket: a Földet éppen megint lerombolják, ezúttal a Vogonok alvállalkozói. Majdnem az összes általunk ismert karakter (hol lehet Marvin?) összegyűlik, majd VIGYÁZAT, SPOILER természetesen megmenekülnek. Megjelenik Wowbagger, aki végigsértegeti az Univerzumot, összeszedi hőseinket és elpályázik velük Ázgard felé, hogy megkeressék Thort, a villámistent. SPOILER VÉGE.”
Douglas Adams eredeti szereplőinek mindenesetre már az első résztől kezdve az új realitások okozta kihívásokkal kellett megbirkózniuk, kérdés viszont, hogy mit kezdhetünk mi ezzel, 2020-ban? Van egy-két kapaszkodó.
A pusztulásra ítélt Földet az utolsó pillanatban elhagyó főhős, Arthur Dent például információs vákuumba kerül, és csupán egy szuperszámítógép-szerű eszköz az, amelyből kicsikarhat néminemű tudást. Ez egy „bolondítóan bonyolult készülék”, amely egy szempillantás alatt milliónyi oldalt volt képes megjeleníteni. Lényegében ez maga az útikalauz, amelyet Adams a következő szavakkal jellemzett: „És természetesen azért adták ki mikro-szubmezon elektronikus eszköz alakjában, mert ha a szokásos könyv alakban adták volna ki, akkor a csillagközi stopposnak néhány kényelmetlenül nagy épületet kellene magával cipelnie.” Nem tisztára olyan, mint az internet, amely a jelenlegi házi karanténban sokaknak az egyetlen információforrást és fogódzót jelenti a külvilág felé?
A könyvbeli galaxisnak természetesen van egy elnöke is, mégpedig egy kétfejű és háromkarú, arrogáns, önimádó alak, aki imádja a hatást, és Adams szerint ehhez is ért a legjobban: „Az egész Galaxisban csak hatan tudták, hogy a Galaxis Elnökének a feladata nem az, hogy gyakorolja a hatalmat, hanem az, hogy elterelje róla a figyelmet. Zaphod Beeblebrox rendkívül tehetségesen végezte a dolgát”. Adams szerint ő egy „kalandor, exhippi, életművész (gazember? minden bizonnyal), mániákus önreklámozó, kapcsolatteremtésben használhatatlan, akiről sokan úgy vélik, hogy egyszer s mindenkorra házon és magánkívül van”. A jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump kritikusainak nyilván nem esik nehezükre párhuzamot vonni.
A könyvben az olyan témák mellett, mint az elszigetelődés, zűrzavar, depresszió és összességében a világvége, felbukkan persze a válasz is az élet, a mindenség „meg minden” nagy kérdésére. Ez pedig nem más, mint:
„negyvenkettő”.
A kellőképp lesokkolt szereplőknek a sok megpróbáltatás után így aztán azzal kell szembesülniük, hogy valószínűleg azt sem tudják, mi a kérdés. A rajongókat viszont kellőképpen vigasztalhatja, hogy éppen 42 évvel azután, hogy Douglas Adams sztorija rádiójátékként debütált (1978-ban sugározták először a BBC Radio 4 csatornán), egy olyan időszakban, amikor a karanténba kényszerült embereknek gyakran a könyvek és a humor jelenthetik az egyedüli mentsvárat, ismét eljött az ideje olvasni vagy újraolvasni a Galaxis útikalauz…-t. Ráadásul ennek a könyvnek köszönhetjük az egyik legjobb tanácsot is, ami a sztori szerint az útikalauz borítóján díszeleg szép nagy betűkkel szedve. Ez pedig nem más:
NE ESS PÁNIKBA!
Forrás: Popdust
