Amikor annak idején elkezdtem otthonról dolgozni, hetekre teljesen szétestem. (Ezt csak azoknak írom, akik esetleg aggódnak, hogy tíz nap alatt nem sikerült még új rutinokat kialakítaniuk.) Reggelenként felkelés után egyből a gépemhez ültem és pánikszerűen nekiestem a feladatoknak, aztán szünet nélkül dolgoztam úgy négyig, amikor is észrevettem, hogy aznap még nem ettem semmit, pizsamában vagyok és borzalmasan érzem magam. Rendeltem valami kaját, aztán visszaültem a géphez, és addig írtam, amíg teljesen be nem golyóztam. Egy-két hét elég volt ahhoz, hogy totálisan kiégjek, ahhoz viszont, hogy rájöjjek, hogyan lehet jobban csinálni, több hónap kellett.
Bár amikor egy társaságban bedobja az ember, hogy ő home office-ban dolgozik, sokan elkezdik fejtegetni, hogy az milyen jó lehet, közel sem olyan egyszerű normális, egészséges életvitelt folytatni otthon. Egyrészt az ember nagyon sokat van egyedül, másrészt összefolyik a munkaidő és a magánélet, harmadrészt behálóz és felőröl az internetes jelenlét. A két fő nehézség, amit le kell küzdeni, hogy otthon nehezebb koncentrálni, és hogy nehezebb elkezdeni, illetve befejezni a munkát. Mindkettő sok stresszt tud okozni.
Sok olyan önsegítő könyv van, ami erről a témáról szól. Igazából bármilyen technika, ami segít az időbeosztásban és egy rendszer kialakításában, nagy támasz lehet ebben a helyzetben. Jó tippek vannak például a Tartsuk kézben a hétköznapjainkat! című kötetben, ami a Hvg Könyveknél jelent meg pár éve és négy nagy témát jár körül; a „sziklaszilárd napi rutin” kialakításáról, az elektromos eszközeink megzabolázásáról, a fókusz, a teljes figyelem megteremtéséről, és az ötleteink hatékony megvalósításáról olvashatunk benne. Ez a kötet szerintem azért hasznos, mert nem egy, hanem több szakember írta, így többféle módszerrel is megismertet. Ezekről bővebben ebben a cikkben írtam, de a lényeget azért összefoglalom: nagyon sokat segíthet az ember lelki állapotán és hatékonyságán a rendszeresség, a tervezés és a pihenés.
Nekem személy szerint a következő dolgok segítenek:
- Felkelek időben és szánok időt a felöltözésre, fogmosásra, reggelire, szóval igyekszem nem pizsamában végigtolni a napot.
- Eltervezem, hogy mit fogok megcsinálni, sokszor listát is írok. Amit elvégeztem, azt kipipálom. (Ha nagy vagy nehéz feladat volt, meg is jutalmazom magam.)
- Körülbelül óránként tartok szünetet, ilyenkor nem netezek, hanem valami olyasmit csinálok, amivel pihentetni tudom a szemem. Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy most természetközelben lakom, gyakran ilyenkor „Jonathan Franzeneset” játszok, azaz lesem a madarakat. (Arról ITT írtunk bővebben, hogy Franzen még az írói tevékenységét is a madárleshez igazította. )
- Időnként tartok egy-egy hosszabb szünetet is, amikor mozgok kicsit vagy relaxálok. (Youtube-on lehet találni szuper átmozgató gyakorlatokat, amiket direkt ülőmunkát végzőknek találtak ki.)
- Ha csak tehetem, kimegyek a levegőre.
- Minden nap igyekszem csinálni valami kézzelfoghatót, ami kiszakít a virtuális létből. Ami mostanában nagyon bejött, (és szükségszerű is) az a kenyérsütés.
- Igyekszem határt szabni a munkának, hogy ne folyjon bele az estébe és maradjon idő a magánéletre is. (Ez a része egyelőre ritkán sikerül, de „dolgozom” rajta.)
A mostani helyzetben persze még nehezebb koncentrálni, mint máskor, ami rendben is van. Az ember aggódik, szorong, híreket figyel. Frusztráló a helyzet kiszámíthatatlansága és a tehetetlenség érzése is; elveszítettük a normális életünket, egy csomó ember hiányzik nekünk, és nem tudjuk mikor lesz vége az egésznek. Ráadásul miközben az orvosok és ápolók fáradhatatlanul dolgoznak (sokan megfelelő védőfelszerelés nélkül), teljesen abszurdnak tűnik, hogy én az időbeosztásomon vagy az unalommal kapcsolatos félelmeimen rágódjak. Mégis, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzésének az egyetlen ellenszere, ha az ember tesz valamit. Ha ez annyi, hogy ültet egy virágot, süt egy kenyeret, vagy jógázik egy órát, akkor az, bármennyire banálisan hangzik is. Mert, ha most otthon maradunk és sikeresen megőrizzük a mentális és fizikai egészségünket, azzal is segítünk. Ennyit tudunk tenni.
