Ha Berlinbe utazunk, felkészülésként Daniel Kehlmann a 20. század egyik legnagyszerűbb modernista regényeként emlegetett Berlin, Alexanderplatzot ajánlja Alfred Döblintől. A kérdésre, hogy milyen könyvet vigyünk magunkkal egy berlini útra, az író Vladimir Nabokov az Adomány című kötetét ajánlja. Ez Nabokov utolsó, oroszul írt könyve: egy Berlinbe menekült fiatal orosz író a hőse, és természetesen nagy figyelmet kap benne az orosz emigránsok sorsa is. A 20. század elején, és szintén a német fővárosban játszódik Irmgard Keun A műselyemlány című regénye, amelynek pimasz, vicces narrátori hangját nem egykönnyen felejti el az ember. Hans Fallada Halálodra magad maradsz című kötete pedig egy nagy társadalmi regény, amely a náci uralom alatt játszódik. Kehlmann szerint az olvasónak könnyen rémálmokat okozhat a könyv, de ennek köszönhetően valamiféle fogalma mégiscsak lehet arról, milyen lehetett a nácik alatt Berlinben az élet.
Akinek nincs ideje utazni, annak az író Theodor Fontane könyveit ajánlja, melyek gyakran a Berlin környéki Brandenburgban játszódnak. De szintén hasznos lehet Voltaire memoárja, aki annak idején nagy barátságot ápolt Nagy Frigyes porosz királlyal. Kehlmann szerint Berlinben jelenleg a legtöbbet („nyilvánvaló okokból”) ukrán írókról beszélnek, név szerint Andrej Kurkovot és Jurij Andruhovicsot említette, valamint azokról a disszedens orosz írókról, akik Berlinben telepedtek le és politikai okokból nem térhetnek haza – közéjük tartozik Vlagyimir Szorokin, Ljudmila Ulickaja és Viktor Jerofejev. Kehlmann ezen a ponton megjegyezte, hogy Európában ők mind nagyon ismert szerzők, viszont az összes nagy íróhoz hasonlóan, akik nem angolul írnak, a nevük is jóformán ismeretlen az Egyesült Államokban.
A hangoskönyvek közül Bertold Brecht Koldusoperáját ajánlja, amelynek létezik egy BBC-változata David Bowie-val. Ha viszont valaki „irodalmi zarándoklatot” szeretne tenni, Kehlmann egy kevésbé szívderítő helyszínre hívja fel a figyelmet: ő a hohenschönhauseni börtönt ajánlja, ahol a keletnémet titkosrendőrség a másként gondolkodókat, köztük sok írót vallatott. Annak idején még a térképeken sem szerepelt, most viszont egykori fogvatartottak vezetik végig a látogatókat. Kehlmann szerint egy hohenschönhauseni túra könnyen tönkreteheti az ember napját, viszont a legtöbb könyvnél vagy múzeumnál jobban segít majd megérteni, hogy mi is történt a 20. század második felében.
Forrás: NYTimes
