Tóth Árpád azok közé a költők közé tartozott, akik többször is felszólaltak az első világháború pusztításával szemben. A háború időszakában több verset is írt a témáról (Elégia egy elesett ifjú emlékére; Katonasír, Óda az ifjú Caesarhoz, Elégia egy rekettyebokorhoz), a békevágya nagyon erős volt.
A Hát lesz béke? című verse már 1918-ban született. Sorai ekkor már tele voltak dühvel és tehetetlenséggel, értetlenül állt azelőtt, hogy miért olyan nehéz békét kötni, ha mindenki azt akarja. A cinikus hangvételű szöveg egy fanyar költői kérdéssel zárul: „A béke helyett, kérlek szépen, / Nem őket kellene megkötni?”.
Tóth Árpád: Hát lesz béke?
Kedves olvasóm, nyögve kérdem:
Érted te ezt a béke-dolgot?
Mert én nem értem.
Száz szónok szaval, majd belekékül,
Hogy ő szívesen, rögtön békül,
Neki békére van nyújtva karja.
Csak a másik fél is akarja!
Moszjő Clemenceau s Lloyd George, a mister,
A sok kövér ciril miniszter
Nem hagynak a fülemnek békét,
Hogy aszongya, ha lehet, bizisten,
Ők rögtön megkötik a békét!
Eszembe, lásd, most ez ötlött, ni,
A béke helyett, kérlek szépen,
Nem őket kellene megkötni?
1918
Forrás: Arcanum
