Versterápia: „készülj panasztalan csókon/ hajolva a harcra, mert jön a szél!”

1933-ban, a Lábadozó szél című kötetben jelent meg Radnóti Miklós Fogaid ne mossa panaszszó című látnoki verse, amelynek központi motívuma a közelgő szél.

A versnek baljós hangulata van, az egész olyan, mint egy vészjósló figyelmeztetés egy nagy, megállíthatatlan vihar előtt, amely nem hoz mást, csak rombolást és veszteségeket. Egy felszólítással kezdődik a szöveg, ezt pedig később még több instrukció követi: hallgass, ne panaszkodj, kedvesed óvjad, karold, készülj a harcra, mert jön a szél! A belső erő és a kiszolgáltatottság verse ez, amely szerint a közelgő veszély ellen csak egyet lehet tenni, összezárni azzal, akit szeretünk.

Radnóti Miklós: Fogaid ne mossa panaszszó

Hallgass! ahogyan szeletlen nyáréjen
hallgat a bokor és mozdulatlan! s
fogaid ne mossa soha méla
panaszszó, mely csöndesen messzire hallik!

Ha jön a szél, késként vág és vág, mint
a fájdalom majd, de kedvesed óvjad
előle, mint sívó virágot rossz
éjjeli fagytól óv el a téli tető!

Napról napra fogy ő; karold, mert
nyár van és fölcsókolja egy délben
a nap s egyedül maradsz szeletlen
a széllel feketén föltoronyodva!

Ketten vagytok és ketten a sok szegény,
országod népe szeretői! hallgass
és készülj panasztalan csókon
hajolva a harcra, mert jön a szél!