„Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?” – teszi fel a kérdést Tóth Árpád 1928-as versének Százéves Jövendőmondója, aki olyan öreg és annyi gond nyomja a vállát, hogy legszívesebben a saját jóslatának sem hinne.
De mivel jobb időket rendelnek nála, varázsló-süvegét félrecsapva csak megadja, amit az emberek kívánnak: egy szebb jövő ígéretét. Azt kéri varázsigéjében, hogy maradjon el minden, ami rossz és legyenek tele jóval a következő napok, hónapok. Legyen az az új év divatja, hogy jó dolgok történnek.
Tóth Árpád: Január
Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak?
Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak?
Mikor maga sem hisz, öreg csont, magának,
Húzván gond gyümölcse vén ágát nyakának?
Mégis, hivatalból, ő lévén az ember,
Kinél a naptáros jobb időket rendel,
Varázsló-süvegét most is félrecsapva,
Üti a jövendő kongó űrét csapra:
Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, -
Ez legyen az új év legszebbik divatja!
1928
(Forrás: Arcanum)
