Az egyik legszebb magyar karácsonyi versünket Kosztolányi Dezső írta. A Karácsonyban olyan erősen megelevenedik az ünnep hangulata, hogy már az elolvasásától otthonos érzés keríti hatalmába az embert.
Sűrű hóesés, zúgó kályha, lámpafény, kalács, fenyőillat, ének – ezekről mesél a vers, amelyben egyszerre van benne a tél hideg csöndje és a szoba illatos melege, a karácsonyi összejövetelek adta élmény és az ünnep megélésből fakadó áhitat.
Kosztolányi Dezső: Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
