Az elmúlt egy év nem volt szokványos, a járvány második és harmadik hulláma elsodorta a mindennapi életünket. A bezártság, az elszigeteltség, a programok hiánya az ember időérzékét is megcsalta, az elmúlt ősztől tartó időszak mintha gyorsabban, nyomtalanabbul telt volna el, mint máskor. Ezért is érezni most mellbevágónak Szabó Lőrinc Ősz című versét, amely éppen arról szól, hogy milyen hirtelen el tud telni egy teljes év.
A vers alaphelyzete az, hogy este van és ősz. A lírai én megáll egy pillanatra és hitetlenkedve állapítja meg, hogy hiába tűnik olyan közelinek a tavalyi ősz, elillant úgy egy év, hogy alig történt valami. Ez pedig megrémiszti, mert ha ilyen gyorsan, ilyen súlytalanul tud telni az idő, akkor az élet is pikk-pakk véget érhet, anélkül, hogy az ember igazán élne.
Szabó Lőrinc: Ősz
Este van és ősz ... És megállok:
oly hihetetlen ez az ősz!
A régit még szinte elérem,
oly közel van, oly ismerős.
Mint a ma reggel, oly közel van
a régi ősz, a tavalyi ...
Egy év telt el reggeltől estig
és alig történt valami.
Egy egész év és nyoma sincsen -
az idő egyre rövidebb;
lehunytam szemem: reggel volt,
kinyitom újra: este lett!
Kezdet s vég egybefut ... Óh, hogy
zuhan az élet! hogy zuhan!
Egy perc, és minden összecsap, és
még egy s mindennek vége van.
