Az elmúlt napok eseményei okán a mai Versterápiába Parti Nagy Lajostól választottunk verset. A Csigabú kedves és frappáns vers a bánatról, amely úgy jelenik meg a szövegben, mint egy kis hiú állat, egy furcsa jószág, amivel meg kell tanulni ügyesen bánni.
A Csigabú hangvétele kicsit olyan, mint egy kezelési útmutató. Utasításokat, tippeket kapunk arra nézve, hogy mit is lehet tenni a búval: idomítgassuk a kezünkhöz; gyúrjunk belőle kis harangot, csigát, lovat; és ne kérjük számon, hanem öleljük át, dédelgessük. A lényeg tehát, hogy találjunk valami formát a formátlan szomorúságunknak és öleljük magunkhoz, hátha meg tudjuk szelídíteni.
Parti Nagy Lajos: Csigabú
A bánatot, mit tán ma érez,
mint brummogó, halk őszi hangot,
idomítgassa a kezéhez,
gyúrjon belőle kis harangot,
csigát, lovat, s ne kérje számon,
a búanyag rém furcsa jószág,
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
De hogyha átöleli szépen,
megdédelgeti az ölében,
s csinál a búból búbabát,
tükörbe néz a hülye bánat,
s mert a bánat egy hiú állat,
elvigyorogja tán magát.
