Az őszi falevelek rövid életéről mesél Weöres Sándor Ballada három falevélről című verse, amelyet sokan Halász Judit feldolgozásából ismerhetnek.
A vers a hármasság köré szerveződik és olyan egyszerűen, olyan finoman mesél az elmúlásról, mint kevés más mű. A három kis falevél életének törékenysége és sodródása révén vágyakról, tehetetlenségről, magasságokról és mélységekről olvashatunk. Közben pedig mindvégig érezzük, hogy a megszemélyesített falavelek sorsában ott van a mi sorsunk is.
Weöres Sándor: Ballada három falevélről
Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból -
Elröpült három falevél.
Az egyik magasba vágyott:
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott:
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott:
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély -
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?
